Először is vizualizáljátok, hogy mi az, amiről a fogalmazás szól!

Íme, Anett lányának rajza (amit nagyon szerettünk volna kitenni kiemelt képnek, de mivel másodszorra is enyhén homályos maradt, úgy döntöttünk, nem folyatjuk ki a szemeteket már mindjárt az elején, inkább nézzétek meg itt, aztán pörgessetek gyorsan tovább):

És akkor most jöjjön a fogalmazás maga:

Az én apukám

A nagymamám (Zsóka mami) nagyon messze lakik tőlünk.

Szerencsére egészséges és jó erőben van, de néha azért jól jön neki a segítség. Általában ő jön hozzánk Pestre, és ilyenkor mindenféle finomságot hoz nekünk. De néha azért mi is meglátogatjuk, és olyankor apukám próbál minél több terhet levenni a válláról.

Most, hogy beköszöntött a tél, a fűtés jelenti számára a legtöbb munkát. Mivel épp nála voltunk, amikor meghozták hozzá a fát, apukám segített neki felvágni és behordani a rönköket. Nagyon büszke vagyok apukámra, amiért ilyen sokat segít Zsóka maminak. 

De a legbüszkébb azért vagyok, hogy kiváló ízléssel anyukámat választotta feleségnek, aki viszont nemcsak a mamiéknak, hanem nekem is sokat segít. Például ennek a fogalmazásnak a megírásában is.

Köszönöm neked, apa... anyát!

Ui.: most még egy picit civakodok anyával, hogy törölje ki az utolsó négy sort, de mivel erősebb, és a laptop is az övé, valószínűleg alulmaradok.

Íme, a fogalmazás eredetiben:

Arról ugyan nincs információnk, hogy az a hat pont mire volt elég a pályázaton – annál is inkább, mert mi ezt mi inkább osztályzatnak nézzük. Kedves Anna, nálunk ez a fogalmazás nem is ötös, hanem hatos!

Sőt, hetes, amiért sikeresen túlélted az elmúlt 11 évet anyáddal...

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/rogkov

A további képek a szerző tulajdonában vannak