„Ugye, ezt az ablakot kellett kivenni?” – Mondatok, amiket nem akarunk hallani egy felújításon
„Megpakoltátok már a kocsit? Tudom, hogy két köbméter homokot mondtam, de jöhet öt nyugodtan, fel fogja venni a fal…” – mondta a művezető a telefonba, és belőlem meg a kőművesekből kitört a röhögés. Hát végül is pont két és félszer annyi anyag kell, mint amivel számoltunk előzetesen, és még csak hibáztatni se tudok senkit, nem mintha amúgy segítene a hibáztatás. Menet közben derült ki, hogy kicsit vastagabban kell majd vakolni, mint az megszokott, de hát, ugye, mit volt mit tenni. Egy építkezésen vagy egy felújításon biztos, hogy jön néhány váratlan fordulat, mindannyian tisztában vagyunk ezzel, amikor belevágunk. Ettől függetlenül vannak mondatok, amiket biztosan nem akarunk hallani majd. És mégis: szinte mindenki fel tudott idézni egy-egy olyat, ami felért egy mélyütéssel. Olvasóim között legalábbis biztosan. Íme. Csepelyi Adrienn gyűjtése.
–
„Elég, ha úgy kezdődik, hogy hmm, khhrr, van egy kis gond…”
– nyitja a sort Andi, és a lájkokból ítélve tökéletesen igaza van. Végigcsináltam már két teljes lakásfelújítást, most nyomom a harmadikat, és azt kell mondjam, egészen újszerű élmény, hogy az történik, amit megbeszélünk, legfeljebb az időjárás kavarhat be egy kicsit.
Mindenki ismeri a városi legendákat a kóklerekről, akik befalazzák, amit nem kéne és lebontják, amit be kéne falazni – nekem is volt szerencsém néhányhoz. Akadt, aki dolga végeztével hazavitte az én szerszámaimat is (nem keveset), volt, amelyik háromszor annyi anyagot vett, mint ami indokolt lett volna – ezt egyébként a következő vízvezetékszerelőtől tudtuk meg, aki megtalálta az előző cuccait. Az előző ugyanis lelépett, még mielőtt lenyúlhatta volna a mi kontónkra megejtett nagybevásárlás eredményét.
És akkor még nem ejtettünk szót arról, ha a mester egyszerűen csak nem figyel oda, amikor a számodra fontos dolgokat magyarázod – vagy épp csak nem ért ahhoz, amit csinál. Netán egyszerűen leszarja. (Természetesen számos figyelmes, hozzáértő mesterember is van, most nem róluk beszélek).
Az egyik kedvenc történetem, amikor napokon át dolgoztam azon, hogy a jókora folyosón nyers téglafalat varázsoljak: előbb levertem a vakolatot, aztán drótkefével sikáltam le a maradékot, majd megtisztítottam a téglákat és szépen „fugáztam” a kihullott habarcs helyét. Büszkélkedtem is vele, amikor megérkeztek a mesterek, hogy nézzék meg, mennyi melóm van benne, milyen csodálatosan szép lett.
Én otthagytam őket a helyszínen, a nagy mű száradt, hogy másnap fehérre festhessem – hogy aztán a túlbuzgó, és kissé szétszórt kőműves az egészet visszavakolja. Mind a tizennégy négyzetmétert.
Álltam ott, és nem hittem a szememnek – másnap reggelre lekaparta az egészet.
Ekkor döntöttem el, hogy ezentúl kizárólag írásban vagyok hajlandó egyeztetni a lényegi kérdésekkel kapcsolatban, és azóta tartom is magam ehhez.
Váratlan helyzetek viszont még így is előfordulnak. Még akkor is, ha – mint a jelenlegi felújításom során – tényleg kifogástalanul dolgoznak a kivitelezők.
Amikor nem hiszel a fülednek
A címbéli kérdés („Ugye, ezt az ablakot kellett kivenni?”) a jelenlegi felújításomon hangzott el, és igazából csak poénból (az az egy ablak volt a helyiségen), ám akkora röhögés kerekedett belőle, hogy ihletet adott. Kiírtam a szerzői oldalamra a homokszállítós sztorival együtt, mire özönleni kezdtek a mondatok, amelyeket nem akarunk hallani egy építkezésen/felújításon.
Normális esetben minden gyűjtésemben kommentálom ezeket a mondatokat, itt azonban azzal szembesültem:
bármit is írnék, kevésbé lenne vicces, mint az eredeti közlések. Azok ugyanis – ellentétben a bennük szereplő falakkal, ablakokkal, burkolatokkal és egyebekkel – egytől egyig tökéletesek.
Íme, a kedvenc mondataim. Ugye, hogy külön-külön is kiver a víz mindegyiktől?
„Messzebbről nem is látszik.”
„Majd teszel oda is egy képet.”
„Ugye, jó lesz itt is az ablak?”
„… jövő héten jön/megyünk.”
„Áthidaló? Minek akarsz te ide áthidalót?”
„Alacsonyan van a csap? És csak most mondod?”
„Az első vagy a hátsó fallal legyen párhuzamos a terasz?”
– Ebben a falban van öt centi eltérés…
– Függőlegesen vagy vízszintesen?
– Mindkettő… De a glett majd segít…
„Fordítva van bekötve az utcáról a villany. Nem lopják maguk az áramot?”
„Én egyenesen raktam fel a csempét, a ház a ferde.”
„Majd a vakolás elviszi…”
„Annyit el tudok csalni, hogy jól jöjjön ki.”
„Nem látta a vízszintmérőt? Két napja keresem.”
„Most pár napig nem tudok jönni.”
„Mi az, hogy nem ezt a falat szerette volna kivetetni? És csak most szól?”
„Upsz, ez főfal volt…”
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Ирина Мещерякова
