Szülői értekezlet az általános iskolában. A valósággal való bármilyen egyezés pusztán a véletlen műve lehet, mondja szerzőnk. Úgyhogy nyugodtan röhögjétek szét magatokat.
Régi és új motorosok, könnyen barátkozók és introvertáltak, egyszóval mindenféle szülők újra a „pályán” – vagyis a szülői értekezleteken, a délutáni közös gyereklegeltetéseken, és mindenféle kalandokon. Ti hogy bírjátok? Elmondjuk, mi hogyan.
„Az érettségi találkozó egy visszatérő megfelelési ponttá vált: mi lesz, ha nem diplomázom le addig, ha nem lesz addigra egy menő munkám, ha nem találom meg azt, amit csinálni szeretnék, ha nem írok jó szövegeket, mi lesz, ha nem lesznek elmesélésre érdemes emlékeim” – Laura osztálytalálkozón járt.
Életünk legszebb évei, szabadság, barátok, buli – egyetem. Azt mondják, így kell látni. Aztán jönnek a kérvények, a Neptun, a tárgyfelvétel, és máris bajban van a felkészületlen hallgató. De ne aggódjatok, a felkészült is. Csak ő még nem tudja!
Tóth Flóra már a második gyerekét „iskolázza be” – ami szülői szempontból talán már nem annyira izgalmas, mint első körben volt. De vajon ez a kisebb gyerekek osztályrésze? Unott és nem teljes figyelemmel feléjük forduló szülők? Flóra szerint nem.
Ötöst kapni puskára? Igen, többen vannak, akiknek sikerült! Jövünk egy jó adag sírva röhögős puskázós sztorival!
„Hogyan lehet mégiscsak egy olyan mintát mutatni, ami reményt ad a fiatal kollégáimnak? Hogy lehet megerősíteni őket abban, hogy annak ellenére, hogy most még több a fájdalom és a göröngy ezen az úton, mint kellene, de azért maga az út gyönyörű? Gyerekekkel lenni csodálatos dolog. És amíg a gyerekeken keresztül a jövővel találkozik az ember, addig a királyi úton jár.”
„Ha egy fiatal kolléga elkeseredésében egy pedagóguscsoportban kér tanácsot, hogy hogyan egészíthetné ki a fizetését, mi hogyan csináljuk, miből élünk, akkor a tanácsok kilencven százaléka ez: menekülj, amíg tudsz!” – írja egy pedagógus olvasónk. Vajon mikor fogunk ráébredni, milyen rettenetesen nagy a baj? És hogy ezt a problémát nem fogják tudni azok egyedül megoldani, akiknek minden napja a megélhetési nehézségekről szól, még akkor is, ha a teljes fizetésüket megkapják?