Zaj, amitől jobban megy a munka? – 40 hertzes gyorstalpaló kezdőknek és szkeptikusoknak

 –

Agyhullám-gyorstalpaló

Azt már általános iskolában megtanultuk, hogy minden anyag rezgésben van, mindennek megvan a maga frekvenciája. Nos, az agyunknak is:

a tudomány jelenleg ötféle típusú agyhullámot különböztet meg egymástól, ezek mindegyike más-más élethelyzetekben figyelhető meg – és mérhető is, orvosi műszerrel, az úgynevezett EEG (elektro-enkefalográf) használatával. Az ok egyszerű: az idegsejtek egymással elektromágneses impulzusok segítségével kommunikálnak.

Az agyhullámok aktivitásának mérőszáma a Hertz: ez megmutatja, hogy egy agyhullám egy másodperc alatt hány hullámperiódust tesz meg. 

Nézzük, melyik ez az ötféle agyhullám – és azt is, hogy milyen működések, tevékenységek, jelenségek kapcsolódnak hozzájuk! 

Delta: 1-4 Hz. 

• mélyalvási fázisban mérhető
• gyógyulás, fájdalomcsillapítás
• geditáció
• hatására a testünk kevesebb kortizolt (stresszhormont) termel
• emelkedik a DHEA/praszteron-termelés (ez számos anyagcsere-folyamatot és egyéb hormon termelődését befolyásolja)

Theta: 4-8 Hz. 

• meditáció
• mélyrelaxáció
• kreativitás

Alfa: 8-14 Hz. 

• relaxáció és fókusz
• stresszcsökkentés
• pozitívabb gondolkodásra serkent 
• Javuló tanulási képesség
• Flow-élmény

Béta: 14-30 Hz. 

• a fókuszált figyelem tartománya
• elemző gondolkodás és problémamegoldás
• energikusság
• magas szintű kognitív képességek, tehát jobb megértés

Gamma: 30-100 Hz. 

• szintén magas szintű kognitív képességek, jobb megértés
• Figyelem a részletekre, javuló memória
• „Másfajta gondolkodásmód”, azaz kreativitás
• tibeti szerzeteseknél például kimondottan magas, 70-150 Hz körüli gamma-hullámokat mértek

Miután elkezdtük átlátni a hullámok jelentőségét, azonnal felmerült a kérdés: mi történik az agyban, ha ezeket a rezgéseket kívülről generáljuk? Vajon igazodik a külső frekvenciákhoz?  

Nos, szenzoros emberként bizton állíthatom: sok évtizedes tapasztalatom, hogy egy nem megfelelő rezgés pokollá teheti emberek életét – és ebben sorstársaim is meg tudnak erősíteni. Egy búgó laptoptöltőtől rövid időn belül megfájdul a fejem, az irodai zajtól hányingerig fokozódó migrénem tud lenni.

Ugyanakkor azt is tudjuk, rengetegen vannak, akiket elalváskor megnyugtat a hajszárító zúgása, sőt, tele a Spotify olyan háttérzajokkal, amelyek sokakra vannak jó hatással: fodrászszalon-zsongás, kávézó-atmoszféra, stb. Ez persze részben már ASMR is, amely ennek a cikknek nem témája, így nem is megyünk bele mélyebben. 

De ha jobban belegondolunk, a különféle, meditációk során használt hangszerek, illetve hangtálak egészen nyilvánvalóvá teszik: bizonyos frekvenciák „csinálnak valamit” az emberrel. Erre persze egészen bámulatos iparág épült mára a különféle rezgéskibocsátó eszközöktől az adott frekvencián rezgő lejátszási listákon át egészen a „gyógyító” elektronikus zenéig.

Ez nagyon leegyszerűsítve olyan számokat jelent, amelyek simán lemehetnek egy-egy house- vagy techno-buliban, de beléjük van építve a megfelelő frekvenciájú hang, illetve a szövegük is gyógyító mantrákból áll. No, de ne kalandozzunk el ennyire az ezotéria irányába, nem szeretném, ha a szkeptikusok lecsatlakoznának – most jön ugyanis a lényeg: a binaurális hullámok!

Binaurális hangok

Hogy mitől lesz egy rezgés binaurális? Attól, hogy tulajdonképpen nem is egy hang, hanem kettő. 

Ha ugyanis két, csak picit eltérő frekvenciájú hangot játszanak le nekünk egyszerre, az agyunk „összehangolja” a kettőt – és egy harmadik rezgést fogunk érzékelni: a két frekvencia közötti eltérést. Tehát: ha egy 400 és egy 440 Hz-es rezgést játszanak egyszerre, akkor mi a különbséget, azaz 40 Hz-et fogjuk hallani.

A különös jelenséget 1839-ben fedezte fel Heinrich Wilhelm Dove porosz fizikus, ám tudományos publikációban csak 1973-ban bukkanhatunk az időközben elfeledett érdekességre. A kilencvenes évek óta már nagyüzemben kutatják a különféle betegségekre, neurodiverz állapotokra való hatását.

Azóta lázasan kutatják, pontosan milyen hatásuk is van – és a streaming-felületek tanúbizonysága szerint egyre többen alkalmazzák is életükben a binaurális rezgéseket. 

Oké, nézzük, hogy megy ez a valóságban!

Csak, hogy ne tűnjek túlságosan hibbantnak, elmondom, én például hogyan csinálom. Miután végeztem a reggelivel, s kortyolgatom a jó erős teámat, bekapcsolok egy egy órán át tartó binaurális rezgés-trekket a Spotifyon. Egyáltalán ne varázslatot képzeljetek el, nem kezd szikrázni az agyam, nem íródik meg magától a cikkem, eleinte nem is érzek semmi egy kellemes bizsergésen túl – ami néhány másodpercen belül teljesen észrevehetetlenné válik. Ez már csak azért is furcsa, mert erős szenzorosként SEMMI nem szokott észrevétlenné válni, a legapróbb nesz sem – a 40 Hz-es hullám azonban mintha „lefoglalná” az agyamat, megmentene attól, hogy folyamatosan az menjen benne, ami azóta megy, hogy az eszemet tudom:

• ó, igen, a szomszéd felhúzza a redőnyt
• valaki bejött a kapun, itt mászkál a társasház udvarán, vajon kit keres?
• betolták a kukát, jó, akkor most már lesz hely a papírhulladéknak, amit kiészítettem
• na, úgy hallom, a rozsdafarkút valami felidegesítette, biztos megint itt a varjú, ami a tetőn szokott üldögélni
• istenem, miért nem veszi fel a másik szomszéd a telefonját?
• valaki a házban már megint Sam Smitht hallgat, nem unja?!
• na, szuper, felkelt a gyerek a harmadikon 

Igen. Iszonyatosan fárasztó. Épp ezért amikor megtapasztaltam, hogy ennek a jelentős részét a 40 Hz-es hullám egyszerűen eltünteti a fejemből, sírni tudtam volna a boldogságtól.  

Néhány percig még csak „üresben” hallgatom, gyakran tesztelem is, mikorra kezdi kiélesíteni a figyelmemet: egy telefonos játékkal szoktam játszani, amelyben pár percen belül világosan látszik, hogy hiba nélkül lépkedek végig a szinteken, amelyeket előző nap sokadszorra sem sikerült teljesítenem. Na, ekkor kezdek el dolgozni.

Az egyórás hosszt sem véletlenül említettem: gyakran előfordul, hogy annyira jól sikerül fókuszálnom, hogy hopp, lejár a 60 perces „szám”! 

Noha az ADHD-soknál létezik az úgynevezett hiperfókusz jelensége (amikor annyira belemerülsz valamibe, hogy megszűnik körülötted tér és idő), ezt irányítottan elérni eddig számomra szinte lehetetlen volt.

Sőt: az ADHD egyik legborzalmasabb része, hogy képtelen vagy elkezdeni feladatokat, akkor is, ha egyébként érdekelnének. Olyan, mintha egyfajta zsibbadásban élnél, pedig tudod, hogy nagyon el kellene kezdened, de nem megy – na, ezt a szakadékot segít nemhogy átugrani, de szinte könnyedén átlépni a 40 Hz-es binaurális rezgés.  

De mi a tudományos háttere?

Mivel ez nem egy tudományos esszé, igyekszem leegyszerűsítve összefoglalni azt, mi köze a 40Hz-es hullámoknak az ADHD-hoz. Kezdjük például ott, hogy

az ADHD esetében eleve csökkent az agykéreg gamma-tevékenysége a neurotipikus működéshez képest – ezen javítanak a stimuláló hatású gyógyszerek. De a jelek szerint nem csak azok.

Ezért lehet az is, hogy rengetegen arról számolnak be (köztük én), hogy a kávé, az erős tea vagy az energiaitalok rájuk „fordított” hatással bírnak, azaz összeszedettebbé, ugyanakkor nyugodtabbá teszik őket. Extrém esetekben akár el is álmosítják őket. 

De vissza a hangokhoz: mivel az ADHD-s agykéreg „alulműködik” bizonyos értelemben, azaz kevesebb gamma-hullámot bocsát ki, mint a neurotipikus agy, az összpontosított figyelem gyakran lehetetlen küldetésnek tűnhet. Ha viszont kívülről érkezik a 40 Hz-es hullám, az megtámogatja az agyat, és segít a figyelem fenntartásában. (Elnézést kérek minden kedves agysebész és neurológus olvasónktól, ha túl profánul írtam le a dolgot, de felhasználói szempontból, azt hiszem, ez a legérthetőbb megfogalmazás.)

Az eddigi kutatások az alábbiakra derítettek még fényt a 40 Hz-es binaurális hullámokról:

• javíthatják az edzés és a tanulás hatékonyságát
• jobban aludhatunk a hatásukra
• bár még folynak a részletes kutatások, úgy tűnik, a szorongással élők számára is nagy segítséget jelenthetnek
• a depresszióval küzdők állapotát javíthatja a binaurális rezgésekkel operáló zene

• 1991 óta léteznek arra vonatkozó kutatási eredmények, hogy az Alzheimer-kór maga is csökkent gammahullám-tevékenységgel jár. Az Alzheimer-kórosoknál a 40 Hz-es stimuláció kimutathatóan csökkenti az amiloid plakkokat, azaz javítja az agyműködést 

• ez utóbbi kutatás arra is rámutat, hogy másfajta stimuláció másfajta immunválaszt válthat ki az agyból (erről a Qubit is írt, ha esetleg tovább olvasnál a témában) 

Hát, így ér össze a tibeti hangtál és a legmodernebb agykutatás: különösen jól szórakoztam anyaggyűjtés közben, amikor világossá vált, hogy akár az ezotéria, akár az orvostudomány oldaláról közelítünk, az eredmény ugyanaz. Ja, mondtam már, hogy épp ezzel (a tudomány, a hit és a spiritualitás kapcsolatrendszerével) foglalkozunk majd hétfőn este a Ki vele! második epizódjában, amelynek én leszek a moderátora? 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Laurence Dutton

Csepelyi Adrienn