Herczeg Zsolt szokás szerint kertelés nélkül ír valamiről, amiről beszélni se nagyon szokás. Szülői elvárások – vagy épp ellenkezőleg: nehogy már a gyerek sikeresebb legyen. Hú.
A friss egyetemista Panni és édesanyja, Eszter túl vannak az elválás első két hónapján. Míg a lány Amszterdamban a régi emlékeibe próbál kapaszkodni – az újak viharában –, addig az anyukája Budapesten az összeomlás utáni sebeit nyalogatja. Itt a köldökzsinórnapló legújabb része, olvassátok el:
Egy olyan nőről olvashattok, aki a saját bizonytalanságát és traumáit vetítette ki a saját gyerekeire, beléjük ültetve ezzel a maximalizmusát:
Ismerünk gyereket, akit megbüntettek, mert ivott óra közben. Olyat is, aki nem mehetett ki vécére, hiába kérte a tanárt. Ismerünk gyereket, akit megaláznak, ha hibázik, és kőkeményen megbüntetnek, ha valamit rosszul csinál. Az ENSZ gyermekjogi egyezményében ott van feketén-fehéren, hogy milyen jogai vannak egy gyereknek… az iskolában is. Az más kérdés, hogy erről a gyerekek semmit sem tudnak.
Nem volt könnyű gyereknek lenni 2020-ban. És szülőnek sem.
„Még semmire sem képesek egyedül, de már dönteni akarnak arról, hogy milyen ruhát vesznek fel. Vagy milyet nem.” Itt a havi Herczeg Zsolt-adagunk!
A feledékenységről szóló gyűjtésünk az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi hónapokban történt velünk, következzék tehát egy újabb adag gyöngyszem, ezúttal a szülői lét gyönyöreiről. Kommentben jöhetnek a saját sztorijaitok!
„Egyik mindennapos tevékenységeim közé tartozik falattal a számban kakás feneket törölni.” Most ti mondtátok el másképp, hogy gyereketek van…
30. Vacsora közben vonat- és repülőhangokat utánozok… És még 41 másik arról: hogyan mondhatod el, hogy gyereked van, anélkül, hogy kimondanád: gyereked van. Ha tetszett, folytasd te is a sort kommentben!
„Kezdek rájönni, hogy sok dolog, amit a fiatalságom hozadékának véltem, valójában a sajátom. Nem azért vagyok hangos, érzelmes és idealista, mert ilyenek a tizenévesek, hanem mert egy hangos, érzelmes és idealista ember vagyok, aki eddig történetesen tizenéves volt. Csak azt veheti el tőlem a felnőttkor, ami igazán nem volt az enyém. A többit megtartom, még szükségem van rájuk.”