Kormos Anett alighanem csokimámorban fogalmazta meg azt a tíz helyzetet, amikor a csokievés nem számít bűnnek, sőt: egyenesen kötelező! Mi több, életmentő! Például amikor a gyerekeid ölik egymást az autó hátsó ülésén, és neked vezetned kellene. Vagy bárhol, bármikor… Ma van a csokoládé világnapja (éljen-éljen!), úgyhogy húzd le a celofánt egy nagy tábláról, aztán katt a cikkre!
„A sokadik bizonyítvány után már csak a keltezés és aláírás volt hátra. Így lettem osztályfőnökként Budapestné.”
„Az se rossz, ha madárcsicsergésre ébredünk, de a kombájnok hajnali hangja számomra az igazi ASMR-élmény, ahogy az öntözők, a fűnyírók, a tyúkok, kakasok zaja is az. Szeretem, amikor előkerülnek a falusi ridikülök, vagyis a gyomvágók. Ha egy felbőg, akkor hamarosan további kettő követi. Ha még egy fűrész vagy egy flex is belehasít, az valóságos szimfónia.” Nagyon mulatságos, tündéri beszámoló saját rajzokkal egy feketenyéki lánytól, aki elmeséli, milyen az élete egy mai fiatalnak egy kicsi faluban, ha kitör a nyár.
Elbaltázott rendelés, nyilvános elperecelés, kocsmából való kirúgás és patakokban csorgó nyál (szó szerint) az asztalnál – ti is éreztétek már azt, hogy bárcsak megnyílna alattatok a föld, mert nyilvánosan kerültetek iszonyúan ciki helyzetbe? Mi igen!
Vajon Hofi ma mit üzenne?
„Nyald ki a seggem, Karinthi” (sic!) – Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes, vagyis Dide és Frici legendás barátságára emlékezünk.
Anyukám elmondása alapján az öcsémmel bőgve ütöttük egymást, amikor megkérdezte, miért, a válasz: „Nem is az én anyám a hülye, az övé az!” (Mónika)
Te melyik típusban ismered fel magad?
És ennek örömére DTK megosztja veletek az öt legkedvesebb pillanatát a BBC The Graham Norton Show-jából, ami a legsötétebb világvége-hangulatból is visszahozza a fénybe.
Semmi különös. Csak egy párbeszéd. Valaki otthonából. Bárki otthonából.