–

Senki sem vitatja, hogy a nyári szünet fontos eleme a gyerekek fejlődésének, hiszen az iskolaidőszakban megélt krónikus stressz, a mindennapokban tapasztalt állandó feladatnyomás nemcsak a diákok aktuális közérzetére, hanem hosszú távon az egészségükre, élettartamukra és életminőségükre is kihat – derül ki egy tanulmányból. Ezt maguk a szülők is tapasztalják, hiszen ahogy tavaszodik, úgy lesznek egyre nehezebbek a reggelek, úgy lesz egyre több a feszültség, és egyre fáradtabb a gyerek. Idővel szinte mindenki a centit vágja. Csakhogy míg a gyerekek azért, mert alig várják, hogy kikerüljön végre a táblára a vakáció felirat, addig a szülők osztanak, szoroznak, számolnak és újrakalkulálnak, hogy jusson mindenre idő, pénz, energia, amire kell.

Ha nyár, akkor táborozás

A nyári időszakban a gyerekek jóval több veszélynek vannak kitéve, hiszen a felnőttek felügyelete nélkül kortárs közegben töltött idő növelheti a kockázatvállalási hajlandóságot és fokozhatja a tettvágyat. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy egyes kutatási adatok alapján a nyugati országokban a nyári gyerekkori sérülések elsődleges oka sportolással vagy szabadidős tevékenységekkel kapcsolatos.

Az sem tűnik éppen véletlennek, hogy ugyanezen tanulmány szerint a gyerekek sürgősségi betegellátását tekintve a július a legpörgősebb hónap.

Vagyis a szülő tervez, szervez és gondoskodik róla, hogy a gyereke szakszerű felügyelet alatt, biztonságban, egyszersmind szórakoztató és inspiráló közegben fejlődjék. Elméletben! Hiszen az élet ennél azért némileg bonyolultabb. És sokkal-sokkal drágább.

Egy napközis tábor heti díja jellemzően 40-60 ezer forintnál kezdődik, a tesókedvezmény átlagos mértéke 5-10 százalék. Ezek persze csak kezdőárak, hiszen egy falmászó, angol nyelvű vagy vitorlás táborért, pláne ottalvós turnusért akár 70-80 ezer forintot is elkérhetnek. Gyerekenként.

Csakhogy a helyzet akkor sincs megoldva, ha az anyagiak nem jelentenek akadályt, hiszen a gyerek nem terhelhető a végtelenségig táborokkal: valamikor az idegrendszernek is pihennie kell. Az állandó táborozás, ingerkeresés és stimulálás még a legédesebb kiskrapekból is pillanatok alatt egy energiavámpír miniszörnyeteget csinál. Arról nem is beszélve, hogy a hat-nyolc hetes táborozás költőpénzzel, étkezéssel, különféle programokkal együtt gyerekenként és átlagosan 400-500 ezer forint lenne. Három gyerekre az barátok között is egy-másfél millió forintos költség.

De akkor mi a megoldás? A legtöbb családban – abban az ideális esetben, ha apa és anya is van, tudnak szabadságot kivenni és a nagyszülők is hadra foghatók – áprilisban kezdődik az időzsonglőrködés. A CEO – általában az anya – szervezkedni kezd. A folyamathoz időnként elfelhősödő tekintet, önkéntelenül ráncokba szaladó homlok, kelletlenül ide-oda húzott száj vagy éppen bosszankodó csatakiáltások társulnak. Eközben a többiek – akik megkönnyebbülten ismerik fel saját inkompetenciájukat a döntéshozási folyamatban – azt remélik, hogy az éves költségvetés kibírja a táborozást és a családi nyaralást. Is. Ha nem, akkor a közös pihenés mehet a levesbe, hiszen az csak egy hét, annyit el lehet tölteni otthon is, legalább rendben lesz a kert. Ja, hogy közben anya és apa három percre sem látja egymást egész nyáron? Hogy a gyerekek önjelölt karavánként vonulnak A-ból B-be, rokontól rokonig és tulajdonképpen senki sincs megelégedve a helyzettel? Ugyan kérem, minek szül, aki nem bírja, igaz? Vagy: előre kellene gondolkodni, könyörgök! (A most felháborodó szülőknek üzenem, hogy minden gyerek-szülő nehézségről szóló cikkem alatt ezek a leggyakoribb kommentek, szóval ha végképp elakadnátok az idővel való sakkozásban, hát ismételgessétek ezt. Hátha segít.) 

Fix keretből rugalmasan?

Szívesen mondanám, hogy itthon mélázva feltaláltam a spanyolviaszt, nálam van a bölcsek köve és megmondom a tutit, így aztán holnaptól minden egyedülálló szülő saját időnyerővel, mindenre elszánt dzsinnel és rengeteg energiával felszerelkezve vághat neki a nyárnak. De leginkább csak fogom a fejem, jobbról balra tologatom a forintokat, telefonálgatok és reménykedem. (Hogy miben, azt még nem döntöttem el, de ha rájöttem, becsszó, szólok.)

Nálunk idén nyolc héten át kell szórakoztatni a kritikus nagyérdeműt – igaz, a végzős ovis kénytelen-kelletlen akkor is nyári ügyeletbe megy, ha június végén annak rendje-módja szerint elballag. Gyerekkínzás? Érzelmi túlterhelés? Bennem is felmerült, de a szükség nagy úr. És jövőre már három gyerekre kell kisakkoznom, hogy ki, mikor, kivel hol nem csapja agyon a másikat unalmában. Arról már ITT írtam korábban, milyen trükkjeim-tippjeim vannak a nyaralás alatti költségek lefaragására, most az is elmondom, hogyan spórolok a táborokon.

  • Naptárral élem az életem. Azaz előre ellenőrzöm, mikor vannak családi és egyéb fontos események, így azok figyelembevételével határozom meg a turnusokat. Lehetőleg még márciusban, így mindenhol igénybe tudom venni az előfoglalási akciókat is.

  • Előre meghatározom a büdzsét. Tudom, hogy mennyit költhetek, és azt sosem lépem túl. Sőt, biztosra megyek: az éves táborra fordítható keret kijelölésekor nemcsak a tényleges tábori költségeket, hanem a benzin- és zsebpénzt, a sporteszközökre és egyéb kiegészítőkre fordítandó összeget is meghatározom.

  • 1 : 1-es szabályt alkalmazok. Egy hét tábor után kvázi kötelező egyhétnyi pihenés. (Ezt, mondjuk, minden évben megbánom párszor, de ha két egymás utáni héten engedem a gyereket táborba – például mert az általa nagyon vágyott turnusokat csak így tudja igénybe venni –, akkor naponta kívánom magam a pokol hetedik bugyrába. Szóval marad a – költséghatékony – szigor.)

  • Csökkentem a logisztikai és időterheket. Nincs rosszabb, mint keresztül-kasul bumlizni a városon, mert a gyerek varázslótábora annak tőlünk legtávolabbi pontján, lehetetlen időbeosztással kezdődik. (Így aztán, ha nem lenne elég a csomó feladat, még napi két óra utazással is kell számolni.) Épp ezért én minden év kora tavaszán körbetelefonálom – és ezzel nem ritkán az őrületbe kergetem – az ismerős anyákat, hogy kiderítsem, ki hova íratja a csemetéjét. Ha találkoznak az igények és összeszervezhető a szülőkaraván, halleluja!

  • Keresem a lehetőségeket. A gyerek iskolája a tanév utáni első két héten át heti, nem csalás, nem ámítás, ötszáz forintért gondoskodik a gyors jelentkezők iskolai felügyeletéről. Azaz egy (vidéki) gombóc fagyi áráért a gyereket napi nyolc órában szórakoztatják, etetik, lefoglalják, ami igazi áldás az egyedülálló vagy más okból nehéz helyzetbe került szülőknek. Számos kerület szervez táborokat, amelyekben csak az étkezést kell fizetni. Ezek egy része szociális alapon ingyen is elérhető. Érdemes körbeérdeklődni, mert egyes egyesületek, közületek, csoportok is kínálnak kedvezményes táborlehetőségeket. Nyilván mindig utána kell nézni a nevelők személyének, a feltételeknek, a pedagógiai programnak, és célszerű körültekintően eljárni. Néha akadnak pályázattal támogatott lehetőségek is. Sőt! Előfordulhat, hogy némi ellenszolgáltatásért – például reggeli gyerekmegőrzés vállalása, szervezési feladatok elvégzése vagy más kiegészítő tevékenységgel való hozzájárulás fejében – a gyerek olcsóbb vagy ingyenes helyhez juthat.

  • Emellett az a tapasztalatom, hogy a táborok üzemeltetői gyakran gondolnak azokra a gyerekekre és szülőkre, akik pillanatnyi nehézségekbe ütköznek. Így ha a gyerek évek óta néptáncol, heti háromszor edzésre jár vagy éppen a színjátszókör elkötelezett tagja, és idén anyagi okokból mégsem fér bele az edzőtábor, érdemes érdeklődni az edzőnél, csapatvezetőnél. Hátha akad valamilyen megoldás, csak még nem látjuk, mi az. (Tudom, hogy kérni rém kellemetlen, hogy senki nem akar alkudozni vagy alamizsnáért könyörögni. Ugyanakkor az őszinte, transzparens kommunikáció hegyeket mozgathat meg. De tényleg.) 

    Simon Eszter: Kívánatos leszek! (novella)

    WMN Life – 2024. április 17. – SE

Home office és gyerekzsivaj

Innen üzenem minden kedves fix munkarendben, állandó munkavégzési helyen dolgozó, egyedülálló – és házas, párkapcsolatban élő stb. anyának (is) –, hogy hősök vagytok, de tényleg. Elképzelni nem tudom, hogy csináljátok, hogy dolgoztok is, pénzt is kerestek, a gyerekek is el vannak látva… Mert nekem bizony állandó home office-ban is a belem lóg, de legalább egyfolytában.

Fogalmam sincs, hogy lehet azt elérni, hogy a kedves itthon hesszelő csemete biztos ne üvöltse a meeting közepén, hogy „Anya, kakiltaaaam!”, hogy soha ne ömöljön váratlanul szörp a billentyűzetre, hogy a határidő előtti utolsó percben ne törjön ki testvérháború, és egyszerre tudjak foglalkozni a munkavállalói és a szülői feladatommal.

Pedig ismerek olyan embert, aki ismert valakit, akinek ez mind sikerült. Csak nekem nem megy. Csilla barátnőm ellenben fekete öves, rutinos mamanindzsa. Szerinte a lényeg az időzítés és a blokkolás. Vagyis nemcsak azt tervezi meg előre, mit fog másnap csinálni a munkájában, hanem azt is, hogy milyen időközönként és mekkora szünetet tart majd, illetve, hogy az egyes etapokban a csemetéknek mit lehet, illetve kell csinálnia. Azt mondja, ezzel az időszervezési módszerrel vannak napok, hogy dolgoznia is sikerül. Ahogy a gyerekek nőnek, úgy egyre több. Mondom, ismerek olyat, aki ismer valakit, akinek egyszer már sikerült… Ha te is egy vagy közülük, légyszi, meséld el nekem, hogyan csinálod!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Shaw Photography Co.

Z. Kocsis Blanka