Amikor tavaly megérkezett hozzám a felkérés, hogy vegyek részt az Ürge-Vorsatz Diána által vezetett zsűri munkájában, őszintén mondom, meglepődtem. Nem vagyok zöld szaktekintély. Én magam is csak tanulom, hogyan lehet igazán fenntarthatóan élni és dolgozni.

A WMN-csapattal nap mint nap próbáljuk elsajátítani ezt a „tantárgyat”, teszteljük a módszereket, megpróbáljuk személyre szabni – ahányan vagyunk a szerkesztőségben, annyiféleképpen.

Persze néha melléfogunk, és olyankor joggal szedik le rólunk olvasóink a keresztvizet. Hiszen, mondom: tanulók vagyunk magunk is.

Szóval egyszerre volt meglepetés és megtiszteltetés ez a felkérés. És még egy jó adag felelősség a nyakamba, a már meglévők mellé. De a tavalyi pályázati zsűrizés után kijelenthetem: egyáltalán nem bánom. A Nobel-békedíjjal is jutalmazott Éghajlatváltozási ENSZ-testületben is munkálkodó, elkötelezett környezetvédő és klímakutató (nem mellesleg hétgyermekes édesanya) Diánát figyelni munka közben, az érveit hallgatni, adott esetben vele szemben érvelni, aztán megegyezni, együtt örülni egy-egy tényleg innovatív, okos megoldást leíró pályázatnak, a többi zsűritaggal közösen gondolkodni, kompromisszumot keresni és dönteni a díjazottakról, tanulságos élmény volt. A magam részéről nagyon várom, hogy olvassam az idei pályázatokat, és újra összeüljünk zsűritársaimmal egy jó kis vitára.

A kiemelt képen látható „Reborn home” energiapozitív lakóház tervezője, a tavalyi fődíjas Kistelegdi építészeti iroda vezetője valamint az E.ON és a Nissan képviselői

Az Energy Globe fenntarthatósági díjra – csakúgy, mint tavaly – idén is hat kategóriában lehet pályázni. Olyan embereket, közösségeket, vállalkozásokat, szervezeteket, önkormányzatokat keresünk, akik kitaláltak valamit, amitől hatékonyabban használják az energiát, amitől csökken az ő és/vagy a környezetük ökológiai lábnyoma. Azaz: amitől esélyünk marad arra, hogy néhány generáció múlva is még ezen a bolygón élhessünk.

Lehet ez egy lakóház újjáépítése, amellyel aztán energiát termelnek, egy ökogazdaság innovatív kialakítása, vagy – tavalyi személyes kedvencem, az Egyéni kezdeményezés kategóriájának győztese – egy olyan blog, amelyen az Alfa- és Z generációs gyerekeknek úgy mutatják meg, mire is való a matematika, hogy közben szinte észrevétlenül tanítják őket a zöld életre. Lehet pályázni háztartási megoldásokkal és önkormányzati projektekkel, közösségi kezdeményezésekkel, és olyan formabontó ötlettel, amihez már megvan a prototípus, de a piacra lépéshez még szükség lenne segítségre.

Ezen a pályázaton olyan embereket és csapatokat keresünk, akik nem elfordulnak, ha problémát látnak, hanem elindulnak felé, hogy megkeressék a megoldást. 

Egyszerűen hangzik? Pedig nem az. Gondoljátok át, hogy csak a közvetlen környezetetekben hány olyan embert ismertek, akik, ha megkapnak egy feladatot, azzal kezdik a válaszukat, hogy „ezt azért nem lehet megcsinálni, mert…”. Igen, akiket mi keresünk, azokat a nagy többség ma még csodabogaraknak tartja. Nem vagyunk rá büszkék, de pár hónapja még nálunk, a szerkesztőségben is vicces megjegyzések követték, amikor egyikünk nem engedte kidobni az ételmaradékot, vagy a másikunk rászólt a harmadikunkra, hogy ugyan, szedje már ki a kommunális hulladékból a véletlenül bedobott műanyagot. Tanítjuk egymást és tanulunk másoktól. Az első és legfontosabb lépés pedig talán épp az volt, ami ennek a díjnak is a lényege:

nem szabad megijedni az olyan nagy szavaktól, mint fenntarthatóság, környezettudatosság, energiahatékonyság és a többi. Mert ezek a nagy szavak apró, egyéni- vagy kisközösségi lépéseket takarnak valójában. 

Például egy olyan kis lépést, hogy egyáltalán eljutottál idáig a cikkem olvasásában.

Szintén egy tavalyi díjazott: Nagypáli önkormányzatának zöld falufejlesztési programja

És ide beszúrok egy gyors megjegyzést, hogy segítsek nektek is az önvizsgálatban – ha már én is azt teszem itt a nagy nyilvánosság előtt. Gondoljatok bele abba, hogy mire vagytok hajlamosak inkább kattintani: egy Facebook-posztra, amelyben valaki más meggondolatlanul olyan fotót tesz ki, amelyen egy egyáltalán nem fenntartható jelenség látszik… vagy egy olyan, szintén a Fb-on megosztott cikkre, amely arról szól, mit tehetsz te környezetedért? Elárulom nektek: statisztikák szerint az előbbire.

Mert harcos környezetvédő válik mindenkiből, ha a más hibájáról van szó, de lényegesen kisebb a lelkesedés akkor, ha arról: én magam mit tehetnék.

Oké, oké, önvizsgálati rész vége. Olvass tovább, most jön a lényeg.

Tehát, pályázni március végéig lehet, a következő kategóriákban:

  • vállalat
  • önkormányzat
  • jövő generációja
  • épület
  • egyéni kezdeményezés
  • ötlet (elsősorban startupok)

Minden kategória győztese pénzbeli vagy egyéb támogatásban részesül, és kiosztunk majd egy hetedik díjat is: a zsűri eldönti, ki legyen az átfogó győztes, aki egy évig használhat egy elektromos autót. A döntősöket májusban hirdetjük ki, júniusban zajlik majd a közönségszavazás, a díjakat pedig szeptemberben adjuk át. 

A 2019-es Energy Globe-pályázatról, a pályázás módjáról és feltételeiről ITT tudhatsz meg többet.

D. Tóth Kriszta

A tavalyi díjátadóról készült összeállításunkat ITT nézheted meg.