Babaelsősegély: légzéskimaradás, félrenyelés vagy lázgörcs – mit tegyünk, ha veszélyben van a csecsemő?

–

Nem a paráztatás a cél

Hadnagy Zsuzsanna azzal kezdte a beszélgetésünket, hogy a csecsemő- és gyermekápolói, illetve intenzív terápiás asszisztensi (meg még több másik) végzettségénél szinte fontosabb a különböző vészhelyzetek oktatásában, hogy kétgyerekes édesanya, akinek 19 és 12 éves lányai több vészhelyzetet szolgáltattak (ahogy minden gyerek), így pontosan tudja, milyen érzés szülőként benne lenni egy ilyenben. 

„Nem mesélek rémisztő történeteket a mentős tapasztalataimból, mert nem az a cél, hogy a szülők megijedjenek. Épp ellenkezőleg. Az a cél, hogy rutint szerezzenek a legfontosabb teendőkben, hogy amikor egy pánikhelyzet van, akkor bekapcsoljon a tudás. 

Ez néha azzal jár, hogy felkavaró videókat mutatok nekik különböző helyzetekről, de ezt mindig jelzem előre, és mindig az a célja, hogy felismerjék a tüneteket.”

A vészhelyzet, amiről mindenki hallott már: jelez a légzésfigyelő

Hadnagy Zsuzsanna is azzal kezdi, hogy amikor meghalljuk a sípoló hangot, először azt kell kideríteni, valós-e a riasztás – nekünk például (szerencsére) csak fals jelzéseink voltak, a lányaim többször aludtak békésen a háromutcányira hallatszó éles hang mellett teljesen a kiságy széléhez simulva, ezáltal legurulva a matrac alatt elhelyezett érzékelő lapról. De ettől még az a két vagy akárhány lépés, amíg elérsz a kiságyig, iszonyú rémisztő, még akkor is, ha tudod, mit kell tenni valódi jelzés esetén (nekünk egy ismerősünk ajánlotta, hogy kórháztól béreljünk légzésfigyelőt, és ahhoz a legtöbb helyen jár újraélesztés-oktatás).

Hadnagy Zsuzsanna összefoglalja, mit kell tenni az első pánik után/helyett: 

„20 másodpercre a légzéskimaradás normális, a kisbabák légzése ugyanis még szabálytalan. Így vannak beállítva a légzésfigyelők, hogy akkor jeleznek, amikor már kórossá válik.

Az első teendő mindig az, hogy legyen egy inger, szólítsuk hangosan, próbáljuk meg felébreszteni. Ha sikerül, akkor nincs baj. Ha nem, akkor kivesszük az ágyból, de semmiképp ne rázzuk meg első ijedségünkben, mert akkor előfordulhat az úgynevezett megrázottcsecsemő-szindróma, ami egyéves kor alatti babánál akár agykárosodást is okozhat.

De teljesen természetes, hogy kivesszük, és magunkhoz öleljük, mert szülőként ez jön ösztönösen, elárulom, én is rögtön kivettem a saját lányomat, amikor jelzett a légzésfigyelő, ő pedig békésen aludt tovább. Én meg persze még egy darabig hiperventiláltam.

Egy olyan baba, akinek nincsenek életjelenségei, teljesen tónustalan, nem úgy tartja magát, ahogy addig megszokhattuk, kicsit felhúzott lábakkal, hajlított könyökkel, tehát lóg majd mindene – ebből már lehet tudni, hogy baj van. Ha ez a helyzet, akkor egy kemény felületre fektetjük (pelenkázó, közeli asztal, de akár a föld is), és segítséget hívunk, ha nem egyedül vagyunk otthon, akkor ez könnyebb, ha egyedül, akkor előbb megkezdjük az újraélesztést, utána, a babával együtt indulunk a telefonért, hogy hívjuk a mentőket.

És akkor az újraélesztés: először megfigyelünk, ha fölé hajolunk, érezzük-e a levegő áramlását, halljuk-e a szuszogását és látjuk-e a mellkas emelkedését? Ha 10 másodperc alatt nincs legalább két légzőmozgás, akkor először befújjuk a levegőt. Mindegy, hogy orron, szájon, vagy mindkettőn, a lényeg, hogy megfelelő szögben, kicsit hátrahajtva legyen a fej, és akkor látnunk kell a mellkas emelkedését. Nagyobb babáknál vagy csak orron, vagy csak szájon, akkor a másikat el kell zárni – de azt rögtön észleljük, ha erre nem figyeltünk és visszajön a levegő.

Ötöt fújunk, és aztán megnézzük, hogy történt-e változás az állapotában. Ha normalizálódott a légzés, akkor is kell mentőt hívni, mert ez egy megkezdett újraélesztés. Ha nincs változás, akkor kezdjük meg a mellkaskompressziót: a két mellbimbót összekötő vonal alá betesszük a két ujjunkat, közben a fejét mindig tartjuk, mert az kell a szabad a légúthoz, és lenyomjuk, majd felengedjük tizenötször. 

Mivel a mellkaskompresszió nem kellemes, könnyen lehet, hogy valami sarkos reakció érkezik rá a babától, sírni kezd – az nyilván jó jel. Ha nem, akkor folytatjuk: két befújás, és újra 15 nyomás. Ezt egy percig kell csinálni, de ilyenkor elvesztik a szülők az időérzéküket, ezért azt szoktam mondani, hogy négyszer-ötször ismételjék meg. És akkor ez után, lehetőleg a babát kézben tartva, és folytatva az 15–2-es etapokat, el lehet menni a telefonért, ha nincs a közelben, és hívni a mentőt – amennyiben egyedül vagyunk. Ha van más is, akkor ő az újraélesztés alatt már hívja a mentőket. 

Amikor mentőt hívunk, akkor nagyon fontos, hogy pontos címet és bejutási információkat adjunk meg”

 – ezt Hadnagy Zsuzsanna már a több mint 10 éves mentős tapasztalatával mondja.

Hasonlóan rémisztő, és talán gyakoribb a félrenyelés – ráadásul nem csak szilárd dologgal fordulhat elő

Félrenyelős élménye minden szülőnek van, sőt minden embernek is, így az nem annyira ismeretlen, de nagyon félelmetes tud lenni. Főleg azért, mert általában nagyon hirtelen alakulnak ki a tünetek: érkezik egy erős, úgynevezett ingerköhögés. „Akár folyadékot (anyatejet vagy tápszert), akár szilárd ételt nyelt félre a baba, ami a blw-zésnek ( baby lead weaning, azaz baba által vezetett elválasztás – a szerk.) köszönhetően nagyon gyakran előfordul, akkor először az a kérdés, hogy tud-e köhögni, és az megoldja-e a problémát.

Csak akkor távolítsuk el az idegen testet kézzel, ha jól látjuk, és ezt egy mozdulattal meg tudjuk tenni – mert egyébként nagyobb bajt csinálhatunk vele.

Ha ezek nem oldották meg a helyzetet, akkor van egy kétlépéses manőver, ami segít: először megfordítjuk a babát, úgy, hogy az állkapcsát fogjuk, és a térdünkre fektetjük. A feneke magasabban legyen, mint a feje, de közben tartsuk az állkapcsot, és amíg kicsi, addig a két lapocka közé viszünk be 5 határozott ütést a kezünk párnás részével. Ha ez nem oldotta meg a helyzetet, akkor a képen látható módon kivitelezett mellkasi lökéssel folytatjuk. Nagyobb gyerekeknél már az úgynevezett Heimlich-műfogást kell alkalmazni ezek helyett. Inkább a fizikai méret számít, de egyéves kor alatt a legritkább esetben akkora egy kisbaba, hogy ehhez kell folyamodni” – mondja és mutatja meg Hadnagy Zsuzsanna.

Kicsit nagyobb gyerekeknél vannak olyan helyzetek, amikor a légútba kerülő idegen test jelentette veszély nem evés közben történik, hanem szándékosan vesznek be dolgokat a szájukba. Hadnagy Zsuzsanna szerint ilyenkor

a lélekjelenlét a legfontosabb, mert ha ijedten rákiabálunk, akkor az síráshoz vezet, ami pedig egy nagy levegővétellel indul, vagyis rögtön lenyelheti, amit addig a szájában őrizgetett. 

„A nagyobbik lányom egyszer megjelent a konyhában hörcsögpofival, hátranéztem főzés közben, hogy mi van a száddal, és képzeljétek el, kinyitotta a száját, és ott figyelt benne nagyjából 500 forint 1, 2 és 5 forintos címletekben. A perselyből bepakolta a szájába. Leguggoltam hozzá, mondtam, kislányom, tudod, milyen koszos a pénz, szedjük ki a szádból. Miután a pénz kikerült, azért nyomatékosítottam, hogy ilyet nem csinálunk. Viszont ha egy ilyen helyzetben a gyerek nem szeretne megválni a szájában őrizgetett dolgoktól, akkor inkább folyamodjunk a korábban bemutatott manőverekhez, mint hogy könyörögni kezdjünk, mert minél tovább van ott az idegen test, annál nagyobb az esély rá, hogy lenyeli.” 

A betegséges vészhelyzetek: krupp, lázgörcs és kiszáradás

A krupp egy elsősorban kisbabákat, legsúlyosabban egyéves kor alatti gyerekeket érintő vírusosmegbetegedés-alapú nehézlégzési helyzet. Hajlam kérdése, és azért gyakoribb és veszélyesebb kisebb korban, mert akkor még nagyon szűkek a légutak, és a nyálkahártya-duzzanat elzárja őket. Ez egy belégzési nehézség (míg az asztmatikus helyzetek kilégzéskor nehezebbek, a légzési rendellenesség meg mindkét irányban), „sípoló” belégzéssel és jellegzetes ugató köhögéssel jár. „A kruppos köhögésről azért szoktam videót mutatni, mert aki nem tud erről a betegségről, a videó alapján később felismeri. Ilyenkor 

fontos az azonnali reakció: a hideg levegő gyorsan csökkenti a duzzanatot, és segíti a levegő áramlását. Ez télen azt jelenti, hogy érdemes kimenni vagy kiállni a babával az ablakba, nyáron pedig a nyitott hűtő elé beállni. Az első kruppos rohamnál érdemes mentőt hívni, 

akkor is, ha ezt megtettük, és javult a helyzet. Utána általában felírnak szteroidos kúpot, amit az első jeleknél bevethetünk.” 

A hasmenős-hányós betegségeknél is minél kisebb a baba, annál nagyobb az esély a kiszáradásra, ennek jelei kisbabakorban a ritkuló pisis pelenkák, esetleg más, sötétebb színű, koncentráltabb vizelet, karikás szemek, könnyen ráncolható, esetleg márványozott bőr, hideg végtagok és bágyadtság. Ezekkel a tünetekkel kórházba kell menni. Hadnagy Zsuzsanna azt mondja, 

a gyakran emlegetett kutacsbeesettség vizsgálgatása nem szülői kompetencia, mert ahhoz tudni kell, hogy az adott babának milyen általában a kutacsa vagy alaposan érteni kell hozzá. 

Még hozzáteszi, hogy a nagyobb gyerekeknél gyakori tévhit, hogy ilyen betegségek esetén csak vízzel lehet itatni, és diétáztatni kell. Ma már az az álláspont, hogy bármi jöhet, amit elfogyaszt, javasolt a sokat emlegetett kóla mellett az úgynevezett sportitalok kipróbálása is, amik szép színesek és nem olyan rosszak, mint az ORS-italok.

Hadnagy Zsuzsanna azzal kezdi, hogy a lázgörcs elnevezés teljesen hibás, mert sokan azt gondolják miatta, hogy ez a betegség magas láz esetén alakul ki, holott nem. Ez valójában kórokozó indukálta görcsállapot, ami általában a láz felszökő szakaszában történik. 

„A láz a szervezet teljesen természetes reakciója a szervezetbe jutott kórokozóra. A lázgörcs a szervezet nem természetes reakciója a szervezetbe jutott kórokozóra. 

Itt már feltételezünk a háttérben egy fejletlen idegrendszert, amiért egy ilyen fokozott reakció van. Általában felszökő szakban jelentkezik, ugyanúgy, mint a hidegrázás, de ugye nem lehet összekeverni, mert a hidegrázásnál eszméleténél van, tudunk vele kontaktusba kerülni, a rázkódásnál eszméletlen, ott nem fogunk tudni kontaktusba kerülni. Mivel a lázgörcs nem függ a testhőmérsékletétől, ezért nem tudjuk gyógyszeres lázcsillapítással megelőzni. Egyébként is az az új protokoll, hogy nem kell feltétlenül csillapítani a lázat, különösen, ha a baba tud pihenni mellette. Ha nem, akkor kell megkezdeni a csillapítást. Visszatérve a lázgörcsre, nagyon fontos, hogy ebben a helyzetben oldalra fordítsuk, hiszen eszméletlen gyermekről van szó, lehetőleg úgy, hogy a végtagokat nem mozgatjuk.

A lázgörcs az lehet rángógörcs is, és lehet merevgörcs is vagy vegyesen. Éppen ezért a végtagokhoz ne nyúljunk, ne fogjuk le, mert azzal sérülést okozhatunk. Azért kell oldalra fordítani, hogy a nyelve oldalra essen, de nem nyúlunk a szájába, nem fogjuk meg a nyelvét. Ha menet közben hányna, vagy az oldódásnál hányna, akkor a fején még plusz egy oldalra fordítást teszünk, hogy mindenképpen kifelé folyjon belőle, nehogy félrenyeljen. És utána gyakorlatilag kísérjük az eseményeket, tehát figyeljünk, hogy ne történjen sérülés. És mindenképpen hívjuk a mentőket, akkor is, ha tudjuk, mi ez, hiszen eszméletlen és görcsöl a gyermek.” 

Ezekben a helyzetekben rengeteget segít, ha a szülő ismeri a betegséget – és erre sajnos a várandósság vagy a gyermekágyi időszak alatt senki nem készít fel. Pedig egy vészhelyzetben elképesztően fontos, hogy legyen egy tudásunk, tapasztalatunk arról, ami történik, és még így sem biztos, hogy hideg fejjel, megfelelően tudunk cselekedni.

Viszont ezt ne is kérjük számon magunkon, már az is rengeteget számít, ha ezeket a nagyon fontos információkat elraktározzuk, ha pedig egy gyakorlati tanfolyamra el tudunk menni, az még jobb (mert ott a képeken látható babán ki is próbálhatjuk a legfontosabb mozdulatokat). Hadnagy Zsuzsanna el szokta mesélni, hogy amikor a lányának eszméletvesztéses epilepsziás rohama volt az óvodában, akkor ő mentőzött, és őt is értesítették, a mentőkkel együtt. Ő ért oda előbb, és könnyek között idézi fel, hogy mi történt ezután: „Menet közben a fülemen volt egy kollégám, és amikor odaértem az óvodához, akkor nyilván letettem volna a telefont. És akkor azt mondta, hogy nem, »bemegyek« veled. 

Én is azt tanítom, hogy ne tegyük le a telefont, és hallgassuk a mentő utasításait, de én letettem volna.

Bementem, kihangosítottam, és mindent megcsináltam, amit mondott. Gyakorlatilag elláttam a saját eszméletlen gyerekemet, miközben a mentők jöttek, de így mélyen belém égett, mennyire fontos az, hogy valaki ott legyen akár a fülünkön, vagy legyen mibe kapaszkodni egy ilyen helyzetben. Ebből is látszik, hogy én is ember vagyok, én is szülő vagyok.”

Tehát amellett, hogy felkészülünk, az is nagyon fontos üzenet, hogy ne féljünk segítséget kérni. 

Fotók: Chripkó Lili

Tóth Flóra