A maradék nem nyűg, hanem lehetőség – Pofonegyszerű receptek ételpazarlás ellen

–

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nálunk sajnos előfordul (szerencsére egyre ritkábban), hogy túl nagy adagot sütünk, főzünk valamiből, két nap múlva pedig már rá se bírunk nézni, kínlódva próbáljuk valahogy elpusztítani, de mégis egy része a kukában végzi. 

Márpedig

még fogyasztható ételt kidobni tényleg nem oké, soha nem is volt az.

Közben azért mégis jobb nem csak a jóllakás szellemében lapátolni magunkba az ebédet… Valahol meg kell tehát találnunk a középutat.

Már korábban is feltűntek nekem jó tippek, amelyek újragondolják a maradékokat, de a legutóbbi élelmiszerpazarlós cikkemben említett Zero Waste Konyha című könyv új lendületet adott nekem. Többször is a homlokomra csaptam, hogy mennyire sok lehetőség rejlik a megunt, de megmaradt menükben, csak némi kreativitás kell hozzá és eltökéltség.

A legegyszerűbbel kezdem, ami számomra mégis a legnagyobb felfedezés volt; ez pedig nem más, mint a „krémlevesítés”. 

Turmixold le!

Belegondoltatok már, mennyi lehetőség rejlik a turmixolásban?! Mi két évig voltunk mixer nélkül, és most gőzöm nincs, hogy éltünk nélküle. 

Például ott a zöldségleves. Főzünk egy kondérral, mindenki imádja, de azért napokig enni nem túl izgi. A levének egy részét leöntöm és jégkockatartóba adagolom, kiváló alaplé lesz belőle. A zöldségek és a maradék lé pedig mehet a mixerbe, és innentől kezdve rajtunk múlik, mit szeretnénk kezdeni vele. 

Zöldségekből sajtszósz? Ó, igen!

Az abszolút kedvenc nálunk a vegán mac and cheese, vagyis a sajtos tészta. Igen, jól olvastátok, zöldséglevesből sajtszósz. Csak leveszöldségek kellenek hozzá, só, bors, hagyma, fokhagyma, némi citromlé, napraforgómag és sörélesztő pehely. Ez utóbbit már egészen kis választékkal bíró kisboltban is kaptam, egyáltalán nem akkora különlegesség, mint ahogy elsőre hangzik. Viszont szuperül hozza a sajtos ízvilágot. Ebből adagolok még valamennyit, és indulhat a turmixolás.

Azt, hogy mennyire lesz híg, mi határozzuk meg, attól függően, hogy mennyi levet adunk hozzá. Ha túlságosan folyik, akkor a kukoricakeményítő a barátunk, elrontani ezt a mártást nem nagyon lehet. Amennyiben nagy adag lesz belőle, akkor egy része mehet szintén a fagyasztóba, nagyon fogunk neki örülni, amikor nincs otthon semmi, csak egy fél zacskó tészta. Fel lehet turbózni, zöldségeket aprítani  a tetejére és megszórni magokkal, sörélesztő pehellyel (ami kicsit parmezános beütésű), de önmagában is nagyon gazdag és finom. Ha kicsit sűrűbbre készítjük, akkor tortilla chips mártogatós is lehet belőle, abszolút gyerekbarát, eszükbe nem jutna, hogy tulajdonképpen zöldségeket esznek. 

Még mindig krémlevesek: a „mindent bele” műfaj

Ugyanígy, a nagy kondér, halálra unt és háromnapos paprikás krumpliból is csodálatos krémlevest készíthetünk, ahogy gyakorlatilag bármilyen zöldséges fogásból a gombapörkölttől a tepsis rakott finomságokig – csak fűszerezés kérdése. Húsos maradékot nem mixeltem még, de egyetemista koromból rémlenek a zacskós instant csirkehús krémlevesek, szóval nem kizárt, hogy az is jó lehet, bár mi nem nagyon főzünk húsos ételeket, csak havi egy-két alkalommal. 

Kocsis Dóra említett szakácskönyvének olvasása közben volt nagy heuréka, amikor megtaláltam a pizzalevest. Igen, jól olvasod. Ennek az a lényege, hogy a nálunk is általában elmért pizzaszósz maradékához leves alaplevet öntünk (ami, ugye, már lehet, hogy eleve ott várakozik a fagyasztóban), fűszerezzük, és kész a pizzaleves. Vagyis tulajdonképpen paradicsomleves, de a pizzaleves sokkal viccesebben hangzik.  

A pucér tésztamaradék új élete

Mi ritkábban szoktuk eleve összerottyantani a tésztát a mártással, hogy ne ázzon szét, ráadásul az arányokat amúgy is elrontanánk, úgyhogy általában mindig marad valamennyi tészta. Nos, ezt simán fel lehet használni, például a lefagyasztott vegán sajtszósszal, de ha hozzákeverünk egy kis tejfölt, maradék sonkát, húst, ha van, zöldségeket, bármit, ami passzolhat, jól megfűszerezzük, sajtot vagy sörélesztőt szórunk a tetejére, és bedobva a sütőbe, szuper rakott tészta lesz belőle. 

Jé, csak nem megint rizs maradt a nyakunkon? 

A rizs mindig kiakaszt, mert soha nem tudjuk normálisan belőni a mennyiséget, és mindig lesz maradék. Klasszikus és kézenfekvő mentőakció a tejberizs vagy a rizskoch, de a ZeroWaste szakácskönyvben olvasott olasz arancini új távlatokat nyitott. A rizshez adjunk tojást, reszelt sajtot (ha van mozzarella, az az igazi nyilván, de másféle is tökéletes), kell még só, bors, oregano. Annyit kell tenni, hogy a rizst, tojást és a fűszereket krumplinyomóval pépesítsük, és formázzunk belőlük golyókat, a közepükre tegyük a sajtot, panírozzuk be, és olajban süssük ki. Ha van maradék pizzaszószunk, abba is mártogathatjuk, de készíthetünk hozzá saját paradicsommártást is, vagy bármilyet, amit szeretnénk. Ráadásul azt is megtehetjük, hogy a kisütés előtt, de már megformázva lefagyasztjuk. 

Nyomi sütikből dizájnos kreálmányok

A kedvenc tippem az elrontott süteményből készült nyalóka. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, engem iszonyúan megvisel, ha szívvel-lélekkel készítem a sütit, ami aztán szét- és/vagy összeesik. Hát, most már ez sem lesz probléma. Fogom az amorf és nyomi süti próbálkozásomat, szétnyomkodom, jó sűrű mézet adok hozzá (például repcemézet), golyókat formálok a masszából, megforgatom őket darált magokban, kakaóban, esetleg olvasztott csokiban, majd felszúrom pálcikákra. De önmagában, pálcika nélkül is szuper, ha a dizájn nem olyan fontos. Tedd a hűtőbe állni egy kicsit, és kész is. 

Az utolsó mentsvár: a leveles tészta

Mivel nálunk tényleg megesik, hogy elszúrjuk az arányokat, és aztán ott szemezünk a maradékkal, én mindig őrzök egy-két guriga leveles tésztát, amit szinte bármivel meg lehet tölteni. Legyen szó bármilyen húsos vagy zöldséges ételről, némi fűszeres turbózással készíthetünk batyukat vagy „pitét”, nálunk ezek mindig nagyon nagy sikerrel szerepelnek, és az utolsó morzsáig elfogynak.

Az a lényeg, hogy

ha rááll az agyunk arra, hogy márpedig ételt nem dobunk ki, akkor egyre könnyebben tekintünk minden hozzávalóra lehetőségként.

Ne várjuk meg, hogy bármi megromoljon, agyaljunk rajta, nem tudnánk-e valamihez hozzáadni, bármibe belemixelni. 

Tudom, nem a Szent Grált hoztam el nektek, de hát nem is ezt ígértem. Ezek mind-mind tényleg pofonegyszerű módszerek. Az pedig hab a tortán, hogy minden így készült fogással jót teszünk a környezettel és a pénztárcánkkal is. 

Nektek milyen maradékmentő tippjeitek vannak? 

Szabó Anna Eszter

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ArthurHidden