Az ételpazarlásra nincs mentség (ünnepekkor sem) – 6 hasznos, gyakorlati tipp a megelőzésére

–

Mielőtt bármit is mondanék:

Ha valaki szeretne tényleg változtatni a konyhavezetési szokásain, és csökkentené a háztartásihulladék-termelést, akkor egyenesen kötelező olvasmánynak tartom Kocsis Dóra Zero waste konyha című remekművét. Mert tényleg az. Szerintem elsők között vettem meg, amikor megjelent. Én még ennyire igényesen kivitelezett, komplex tudásanyagot átadó, okos, informatív és gyönyörű könyvet nem láttam a témában. Már csak lapozgatni is élmény.

Számomra ez egyértelműen az év, de inkább az elmúlt évek legfontosabb könyve háztartás zero waste és konyhaművészet témában. (Jelenleg épp nem kapható, de előjegyezhető a második kiadás.) E cikk alapja ez a könyv és a saját tapasztalataim.

Kezdjük egy kis lelkifurdalás-keltéssel…

Jó, nevezzük inkább perspektívába helyezésnek. 

A világon nagyjából egymilliárd ember éhezik, miközben a globálisan megtermelt élelmiszer harmada a kukába kerül. De mondok durvábbat: csak az EU-ban és az Egyesült Államokban kidobott élelmiszer negyedéből (!) jóllakhatna a Föld összes éhezője.

Már ez elég kellene hogy legyen ahhoz, hogy más szemmel nézzünk a hűtőnkben sokasodó tenyészetekre.

A jóléti társadalmakban az élelmiszerek negyven százalékát kidobják, ami iszonyúan sok. Épp ezért nagyon megúszósnak érzem azzal elintézni a környezetszennyezést, hogy a nagyvállalatok tehetnek mindenről, ugyanis a mi túlfogyasztásunk, az egyén pazarlása is sokat nyom a latban.

Magyarországon fejenként évente hatvannyolc kiló élelmiszer-hulladék keletkezik, szóval jócskán van min dolgoznunk. Azért is beszélek többes számban, mert ebben mindannyian benne vagyunk. Én is, mi is. Minden igyekezetünk ellenére még nekünk sem sikerül megúsznunk az ételpazarlást, pedig mi a tudatosabbak közé tartozó család vagyunk, és így is gyakran elszörnyedünk a saját ökológiai lábnyomunkon. 

Mi az oka a pazarlásnak?

Magunkból kiindulva,

a kukában landoló ételek legfőbb oka: a tudatosság hiánya. 

Ha úgy vásárolunk, hogy mindig aznap találjuk ki, mit főzzünk, nem nézünk a hűtőbe és nem rendszerezzük megfelelően a tartalmát, akkor előbb-utóbb teljes lesz a káosz, átláthatatlanná válik, mi van itthon, mi nincs, és mire kettőt pislogunk, már három felbontott doboz tejföl is elbújik a bontatlan negyedik mögött.

Aztán ott van a tökéletesség iránti megszállottságunk, hogy például a zöldségek-gyümölcsök tekintetében csak a makulátlan, de legalábbis szép, formás, pozsgás példányokat tekintjük jónak – ami ráncosodik, barnul, már megy is a kukába. Akkor is, ha még simán fogyasztható lenne. 

Ez a mi sarunk, nincs mentségünk. 
És itt még csak az élelmiszerről esett szó, a velük járó szeméthalomról nem. 

De mit tehetünk? Íme, egy gyakorlatias gyorstalpaló, hat pontban – és ezt most magamnak is írom.

1. Kezdjük takarítással és leltározással!

Nézzük át alaposan a hűtőnket! Pakoljuk ki, tartsunk egy utolsó „tisztogatást”, szabaduljunk meg mindentől, ami romlott, vagy amiről tudjuk, hogy úgysem esszük meg, például a három üveg savanyúságból odaadhatunk kettőt a szomszédnak, a rég üres flakon se nézzen ki úgy, mintha lenne otthon ketchup. Alapos takarítás, törölgetés után szépen szakszerűen pakoljunk vissza. 

2. Jöhet a tervezés, listaírás!

Találjuk ki egy hétre, vagy akár kettőre előre a menüt! Erre rá kell szánni az időt, de ez hosszú távon rengeteg pénzt, időt és energiát szabadít fel, nem beszélve a pazarlás csökkentéséről. 

Ha kitaláltuk, mit fogunk enni a következő időszakban, kezdhetjük megírni a bevásárlólistát.

Javaslom, hogy bontsuk kategóriákra a tételeket attól függően, hogy hol lehet őket beszerezni. 

Nagyon profi hulladékmentes háztartásokban ez úgy néz ki, hogy a szezonálisan kapható zöldséget-gyümölcsöt a kertből lehetőleg termelői piacról szerzik be, a kenyeret otthon sütik, minden mást pedig csomagolásmentes boltokban vesznek meg. És persze minimum vegetáriánusok. De az is, aki húst eszik, kereshet (és találhat) olyan hentest, aki az otthonról vitt, saját dobozba hajlandó beletenni a húsárut, szóval legalább a csomagolás elkerülhető. Ám mivel most elsősorban a pazarlás a téma, ebben az írásban nem helyezek nagyobb hangsúlyt a szeméttermelésre, csak szemléltetni szerettem volna, hogy mindig lehet többet és többet tenni, és igenis van rá mód, mindössze hozzáállás kérdése. És nem szeretnék nyomasztani senkit (magamat sem), nem az a cél, hogy mindenki rögtön tökéletesen csináljon mindent.

Szóval, ha kész a lista az előre tervezett menü alapján – bekalkulálva a hideg étkezéseket is –, akkor jöhet a bevásárlás.

Pro tipp: lehetőleg egy füst alatt tudjuk le a dolgot. 

3. Sok múlik azon, hol vásárolunk

Nem azért ajánlom a termelői piacokat, mert jól mutatnak a közösségi oldalainkon, hanem azért, mert ezerszer finomabb, amit ott veszünk, és jóval olcsóbb, mint a boltokban vett, vegyszerezett és vízízű, műanyagba csomagolt, ám tökéletes külsejű termékek.

Tegye fel a kezét, aki nem járt még úgy, hogy megvette decemberben a rikító piros, szépséges epret, és otthon kiderült, hogy az egyik felének nagyjából citromosvíz-íze van, a másik meg már rothadt, vagy penészes. Közben viszont a termelői piacon vásárolt girbegurba, kissé amorf uborkának olyan íze van, hogy a lányom magában befal egy egészet, és a magyar, termelői kivi az első, amit nemhogy hajlandó megkóstolni, de még imádja is. Igen, jól olvastátok, valóban magyar és termelői kiviről beszélek, van ilyen, és a legjobb, amit valaha ettem! Ugyanígy, a múlt héten vettem hazai citromot, annak az egynek a leve még most is bőséges és finom, pedig nem ma vágtam fel.

Na szóval, bárhogy is, ha túlestünk a bevásárláson, következik egy újabb kardinális pont.

4. A tárolás

Sokszor ott szúrjuk el a dolgot, hogy halványlila gőzünk nincs arról, mit hogyan kell tárolni, hogy minél tovább friss maradjon.

Úgyhogy íme, pár tipp, ami hasznos lehet:

• Kizárólag közvetlenül felhasználás előtt mossátok meg a zöldségeket-gyümölcsöket! A héjuk tele van hasznos bacikkal, amelyek éppen a tartósságuk megőrzésében segítenek, szóval ha idő előtt megmossuk, gyorsabban romlanak meg.
• Miután a gumós zöldségekről levágtuk a nedvességet elszívó leveleket-szárakat, nedves, de nem vizes textilkendőbe bugyolálva tarthatjuk frissen felhasználásig (ugyanígy járjunk el a salátákkal, újhagymával is).
• Gumós zöldségeket egyébként vízbe áztatva is lehet tárolni, így tovább maradnak ropogósak. Vannak, akik felvágják, és vízzel teli befőttesüvegbe helyezik a répát, retket, amik így akár két hétig is frissek maradnak. De az is segít a frissen tartásban, ha állítva, homokba dugva tároljuk a spájzban, vagy pincében, ha van. 

• Általános szabály és szerintem legtöbben nem tartjuk be: állva növő zöldségeket lehetőleg tároljuk állva! Például a spárga fás részét vágjuk le, majd állítsuk vízbe, így menjen a hűtőbe.

• Használjunk méhviaszos kendőt! Sokkal hatékonyabban tartja frissen az ételeket, mint a folpack, vagy az alufólia.
• A magas víztartalmú zöldséget, gyümölcsöt semmiképp ne tartsuk műanyag zacskóban, vagy dobozban, csak papírban, mert ha nem kap levegőt, pillanatok alatt megromlik.
• A tejtermékeket és tojást ne az ajtóban tároljuk, mert az ajtónyitogatástól és a hőmérséklet-ingadozástól hamarabb megromolhatnak.
• Ha túl sok kenyér van otthon, akkor egy része mehet a fagyasztóba, kiolvasztva pont olyan lesz, mint frissen. A kenyeret, pékárut egyébként érdemes PUL kenyérzsákban tárolni.

• Nem mindent kell hűtőbe tenni! Az eper, paradicsom, uborka, cukkini, tök, alma, körte, sárgadinnye, krumpli, hagyma, fokhagyma jobban szereti a szobahőmérsékletet. Persze csak odáig, amíg fel nem vágjuk őket.

• A zöldségeket és gyümölcsöket lehetőleg szeparáljuk egymástól, ne legyenek közvetlenül egymás mellett, mert a kipárolgásuk hatással van a szomszédjaikra, így gyorsabban romlanak.

Ez csak néhány tipp Kocsis Dóra könyvéből, ennél még sokkal többel is szolgál a kötet, ételtípusokra bontva. Szóval ez tényleg csak a kezdet, annak viszont tökéletes. 

5. Tartsuk magunkat a tervhez, és kezeljük a maradékokat okosan!

Ha már megterveztük a menüt, lehetőleg ne térjünk el tőle! Ám, ha az egyik fogásból túl sokat készítettünk, és már nem bírjuk harmadik nap is ugyanazt enni, érdemes elővenni a kreativitásunkat.

Paprikás krumpliból vagy gombapörköltből például isteni krémlevest készíthetünk, a lencsefőzelékből fasírtot, de a maradék tészta is újjászülethet olyan frittata képében, hogy mind a tíz ujjunkat megnyalhatjuk utána. Mi például a rizzsel járunk rendszeresen úgy, hogy túl sokat főzünk belőle, így lesz a köretnek szánt rizsből tejberizs, vagy rizskoch, de ennek is csak a kreativitásunk szabhat határt.

Ha az a cél, hogy semmit se kelljen kidobni, akkor az igencsak leleményessé tesz bennünket is, ezt garantálom!

Ne várjuk meg, amíg bármi megromlik, éljünk a lefagyasztás és újragondolás lehetőségével!

6. Komposztálni, komposztálni, komposztálni!

Van egy rossz hírem azoknak, akik komposztálás témában eddig azzal takaróztak, hogy társasházban élnek (mint például én). Ugyanis léteznek beltéri komposztálók. De azokkal a városi népekkel, akik ettől is ódzkodnak (mint például én), most megosztom a saját módszerünket: mindent, ami komposztálható, egy nagy műanyag dobozba gyűjtök, és amint megtelt, elviszem a legközelebbi közösségi komposztálóba. Érdemes utánanézni, egyre több van belőlük! És létezik egy Share my waste alkalmazás is, ahol más komposztját is „etetheted”.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos a komposztálás.

Egyrészt, elképesztő mértékben csökkenhet tőle a konyhaihulladék-termelésünk, vagyis nem kell annyiszor levinni az orrfacsaró szemetet, másrészt pedig, van valami felemelő abban a tudatban, hogy az erőfeszítéseinkkel visszaadunk a Földnek valamit, amit hasznosíthat.

Sok ilyen cselekedetünk úgysincs… 

A fentieken kívül, vannak, akik a hámozásnál, előkészítésnél megmosott, levágott zöldséghéjakat, darabokat összegyűjtik, megfőzik, és az így kapott alaplevet lefagyasztják, ami később levesalapként használható... Szóval tényleg sok módja van annak, mit kezdjünk mindazzal, amit eddig rutinszerűen a kukába hajítottunk. 

Kritikus idők jönnek

Nem véletlenül írtam éppen most erről a témáról.

Az ünnepek közeledtével különösen fontos, hogy alaposan átgondoljuk, mit és hogyan csinálunk majd a konyhában, ugyanis ebben az időszakban megsokszorozódik a kidobott élelmiszerek mennyisége. És tényleg nem szeretnék demagóg lenni, de szerintem ez olyan szinten elfogadhatatlan, hogy arra szavak nincsenek. Meg lehet magyarázni, de mentségünk attól még nem lesz. Szóval, annyit kérek, hogy próbáljunk meg minél több lépést tenni annak érdekében, hogy kevésbé legyünk részei ennek a rendszerszintű problémának.

Ételt kidobni gáz, pont. Tudatosan vezetni a konyhát viszont ezerszeresen megtérül. Jót teszünk az egészségünkkel, a pénztárcánkkal, no meg a környezetünkkel is. 

És nem ér azt mondani, hogy ennyi mindenre figyelni úri huncutság. Csak abba gondoljunk bele, hogy az ételpazarlás a történelem során soha, de soha nem volt elfogadható. 

Szabó Anna Eszter