A fenntartható fejlődés önmagában egy paradoxon – Hogyan lehet mégis zöld egy nagyvállalat?

–

A kifejezés, hogy „fenntartható fejlődés” önmagában paradoxon

„A kapitalizmus a növekedésről szól. Mindenki a gazdaság fejlődésében, GDP teljesítménymutatókban gondolkodik, és ez jelenti a fejlődést. Ez önmagában viszont egyáltalán nem fenntartható, hiszen a fejlődést ugyan még mindig lehet fokozni, csak óriási ára van. Konkrétan a jövőnk” – fogalmaz Paul Ágnes.

A szakértő kiemelte, hogy

a World Economic Forum és a legnagyobb gazdasági oldalalak is mind a „sustainable developmentet”, azaz a fenntartható fejlődést emlegetik, valójában viszont nem a fejlődésről kellene beszélni, hanem arról, hogyan „vegyünk vissza”.

„Ez a teljes paradoxonja a rendszernek, hiszen még mindig abban gondolkodunk, hogy fejlődni kell, holott azokat a véges energiaforrásokat használjuk primerként, amelyekből nem lesz megújulás. Már látjuk, mekkora károkat okoztunk ezzel a klímának. Jobban mondva, a Föld köszöni, ő jól lesz, kérdés, hogy mi túléljük-e a katasztrófát, amelyet a tevékenységünkkel okozunk.”

Ágnes alternatív megoldásként a körforgásos gazdaságot említi, de mint mondja, ezt kevés eséllyel lehet minden területen alkalmazni, szóval a cél, hogy az egyutas gazdasági modellben is utat találjunk a fenntarthatósághoz.

Mi lehet akkor a tényleges megoldás?

„Addig, amíg a nagyvállalatok nem állnak át egy másfajta gondolkodásra, nem lesz pozitív irányú változás. Ezt elég egyszerűen el lehet érni:

a piac szereplőit érdekeltté kell tenni a fenntarthatóságban.”

Ágnes szerint nem elvárható, hogy egy profitorientált cég a két szép szemünkért, pár madárkáért, az egészségünkért, a szép zöld természetért önszántából tegyen lépéseket, hiszen a gazdaságban a számok, a mutatók döntenek. Szerinte a hosszú távú megoldás egy olyan rendszer kidolgozása, ahol a változás szó szerint a cég túlélésének, jövőjének a kulcsa. De mint mondja, szerencsére ezt már elég sok nagyvállalat felismerte.

Ezen a ponton az átlag fogyasztó akár nyugodtan hátra is dőlhetne, hogy akkor a feladat innentől állami kézben van, hiszen a kormányoknak kell olyan piaci környezetet és állami keret- és jogrendszert megalkotniuk, amely nemcsak indikátora, hanem ösztönzője is a nagyvállalatok szemléletváltásának.

„Én azt gondolom, hogy ez egy többszereplős modell” – mondja Paul Ágnes.

„A jogi szabályozás kulcsfontosságú,

de mi, európai viszonylatban is picik vagyunk, hát még világszinten, a szabályozási rendszert pedig globálisan kellene létrehozni. Ennek viszont az az akadálya, hogy nagyon sokfélék vagyunk, teljesen másként látja a problémát például Európa, mint, mondjuk, Kína, ami az össz széndioxid-kibocsátás közel egyharmadáért felel. Mások a nézőpontok, máshol vannak a súlypontok, és eltérőek az érdekek.”

A szakértő egy különleges libikókához hasonlítja a helyzetet, amelyen nemcsak kettő, hanem sokkal több szereplő hintázik, és

mindenkinek az igényeit egyszerre kellene kiegyensúlyozni – tehát a fogyasztók, a nagyvállalatok és környezet érdekeit összehangolni.

Ráadásul tovább nehezíti a helyzetet, hogy ha egy adott ország jogi vagy adókörnyezete kedvezőtlen egy nagyvállalat számára, akkor egyszerűen áthelyezi a székhelyét, vagy éppen a gyártást egy másik országba. Tehát a környezetünk védelmében a jogharmonizáció és az átfogó szabályozás elengedhetetlen volna, csakúgy mint a tech-cégek esetében, az adataink védelme érdekében.

A Fortune Magazin által összeállított Global 500 lista azokat a cégeket vonultatja fel, amelyek egy év alatt a legnagyobb bevételre tettek szert világszinten. Elképesztő számokról beszélhetünk,

2020-ban az 500 legjobban prosperáló cég összesen 33,3 billió (ezermilliárd) dolláros rekordbevételt tudhatott magáénak.

A koronavírus miatt 2020-ban rendhagyó módon 4,8 százalékos csökkenés következett be, de még így is, 31,7 billió dollárra rúg az összbevételt képező összeg. A Covid gazdaságra mért csapása ellenére a Global 500 befolyása még mindig elképesztő: a cégek együttes árbevétele a globális GDP több mint egyharmadát teszi ki. Ágnes szerint, ha ezeknek a nagy piaci szereplőknek akár csak a negyede radikális változásokat eszközölne, már elképesztő fejlődés indulna meg a fenntarthatóság terén.

A dízelbotrány után a fenntarthatóságra extrán koncentráló, a lista tizedik helyét elfoglaló Volkswagen személyautó-flottájának szén-dioxid-kibocsátási összértéke például Európában körülbelül hatmillió grammal maradt a törvényi cél alatt tavaly – ez 22 százalékos csökkenés 2019-hez képest. A cég Way to ZERO néven programot indított, elkötelezve magát a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény mellett, azzal a céllal, hogy 2050-ig szén-dioxid-semleges vállalattá váljon. Idén pedig nagy sajtóvisszhangot keltett a hír, hogy a fenntarthatóság jegyében ősztől a hatvanezer embert foglalkoztató wolfsburgi központi üzemi éttermében kizárólag húsmentes ételeket kínálnak a dolgozóknak. Egy másik gyárukban, Hannoverben pedig már ki is vezették a húst a menza kínálatából.

Greenwashing vs. valódi tanulás

A greenwashing (azaz „zöldre mosás”) fogalma az a reklámstratégia, amikor egy cég jól hangzó, környezetbarátnak tűnő intézkedésekkel fenntarthatónak mutatja a termékét, szolgáltatását,

annak érdekében, hogy vásárlásra ösztönözze a környezetvédelmet szem előtt tartó fogyasztókat.

A szakértő már Nagy Réka „Ökoanyuval” is beszélgetett a témáról a WMN Komposzt egyik adásában, melyben felhívta a figyelmet arra, hogy vásárlóként ne dőljünk be akármilyen fenntarthatónak tűnő üzenetnek és elhelyezett jelzésnek a termékeken. Szerinte, ha például egy üdítőitalokat gyártó cég szemétgyűjtést szervez, az nem más, mint „porhintés”, amennyiben ezzel párhuzamosan a gyártósoron egy óra alatt több tízezer PET-palack kerül le csupán egyetlen gépükről. A kétségkívül dicséretes CSR-akciókhoz tehát érdemes lenne valódi pozitív környezeti hatással járó vállalati stratégiákat hozni és azokat végrehajtani.

Ezen a ponton arra is kitérünk, hogy egy olyan cégnek, amelynek a terméke alapból nem egészséges, van-e lehetősége fenntartható módon működni, és a szakértő szerint nagyon is van. Az üdítőital-gyártók közül például sokan átállhatnának az újrahasznosított műanyag granulátumból készült palackok gyártására, vagy akár radikális változtatásként a műanyagot a teljes portfólióból kivonhatnák, és helyettesíthetnék kizárólag alumíniummal, amely szinte végtelenszer újrahasznosítható, hiszen az anyagának a minősége nem romlik, szemben a műanyaggal. A kőolajszármazékból frissen előállított palackok gyártása azonban még olcsóbbnak bizonyul, így sokan nem változtatnak, elsősorban a kényelem és a gyors profit miatt. Vannak viszont szó szerint olyan üdítő kivételnek számító cégek, amelyeknek már megérte a váltás a jövőnk érdekében. 

Greenwashing után SDG washing

A cégek fenntarthatósági törekvéseit SDG-nek (Sustainable Development Goals) nevezzük, melyet a vállalatok a fenntarthatósági jelentéseikben fogalmaznak meg. A greenwashing cégekre vonatkoztatott megfelelője az „SDG washing”, amikor egy vállalat a fenntarthatósági jelentésébe olyan történeteket ír bele, amelyek valójában nem kapcsolódnak szervesen a kibocsátáshoz, a valódi problémamegoldáshoz, vagy amikor olyan erőfeszítéseket emelnek ki újdonságként, amelyeket valójában akár már tíz éve hajtanak végre jó gyakorlatként.

„Ha egy olajipari vállalat büszkén vallja, hogy befektetett napenergiával foglalkozó startupokba, ami a profitjuk elenyésző százalékából valósult meg, de az elmúlt években nem tett valós törekvéseket a fenntarthatóság irányába a fő tevékenységében, akkor ez például egyértelműen SDG washing” – fűzi hozzá Ágnes.

A szakértő szerint egy etikus cég ránéz arra, hogy mit hogyan csinál, a tevékenységét teljes átvilágításnak veti alá.

Megvizsgálja a beszerzési és a termék-előállítási láncot, a csomagolást, a logisztikai működését, a humán erőforrást érintő kérdéseket, és ebből a teljes egészből készít egy belső ellenőrzést, amelynek mentén a zöld célok is kijelölhetők, és amelyekre egy hosszú távú stratégiát lehet építeni.

De ehhez érdekeltté kell tenni a vezetőséget abban, hogy a siker mutatóját a fenntarthatósági célok megvalósítása is jelentse, és ez pénzügyileg is megérje. Már Magyarországon is van olyan cég – nem is gondolnánk, hogy éppen egy energiaitalt gyártó vállalat –, ahol már létezik fenntarthatósági igazgatói poszt, akinek az a feladata, hogy ezek a célkitűzések évről évre megvalósuljanak.

Ágnes szerint nagyvállalati szinten elengedhetetlenül fontos, hogy a vezetés elhiggye: a túlélés záloga egy hosszú távú stratégia kidolgozása, illetve az is jó gyakorlat lenne, ha a különböző szektorokban tevékenykedő nagyvállalatok összefognának, és különböző hosszú távú programokat dolgoznának ki a fenntarthatóság jegyében, civil szervezetek, emberjogi aktivisták, szakértők, tudósok, kutatók bevonásával.

Nekünk, vásárlóknak is van szerepünk

Fogyasztóként, amit mi tehetünk, az a tájékozódás, ami sok esetben bonyolult és időigényes, de a jövőnk érdekében mindenképpen megéri, és

ha egy cég átláthatóan működik, akkor az általa kommunikált eredményeket könnyű visszakövetni.

A valódi minősítéseknek bátran hihetünk, de legyünk szkeptikusak, és gondoljuk át, hogy egy-egy hangzatos kijelentés mögött mennyi tartalom áll. A szakértő biztonsággal ajánlja az Európai Uniós ökocímkével ellátott termékeket, melyet az Európai Bizottság és a tagállamok alakították ki. Egyike azoknak a címkéknek, amelyeket mind az Európai Fogyasztók Szervezete (BEUC), mind az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB) hitelesnek tart. Mint mondja, ennek a minősítésnek a megszerzését elképesztően hosszú és körültekintő ellenőrzési folyamat előzi meg, szóval ebben nyugodtan bízhatunk.

Európa már kidolgozta a saját stratégiáját

Bizakodásra adhat okot, hogy az Európai Zöld Megállapodás célja, hogy Európa az első klímasemleges kontinenssé váljon. A hétéves uniós költségvetés és a Next Generation EU eszköz révén rendelkezésre álló,

összesen 1,8 billió (ezermilliárd) eurót kitevő pénzösszeg egyharmada az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek finanszírozására szolgál.

A megállapodás friss levegőt, tiszta vizet, egészséges talajt, biológiai sokféleséget, korszerűsített, energiahatékony épületeket, egészséges és megfizethető élelmiszereket, jobb tömegközlekedést, tiszta energiát és tiszta, élvonalbeli, innovatív technológiákat, hosszabb élettartamú, javítható, újrafeldolgozható és újrahasznosítható termékeket, időtálló munkahelyeket és készségfejlesztést az átállás jegyében, valamint globálisan versenyképes és rugalmas ipart ígér.

Krajnyik Cintia

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Klaus Vedfelt