A tudatos légzés igenis csodákra képes

–

Hagyjatok a nagy levegővel!

Az a helyzet, hogy új neurózist fejlesztettem ki magamnak. Nem voltam a legjobb passzban az utóbbi hónapokban, kimondottan sokszor fordult elő, hogy maga alá gyűrt a stressz és a pánik. Ha pedig épp egy ilyen pánikhullám kellős közepén a férjem odajött hozzám, hogy vegyek nagy levegőt, azonnal eldurrant az agyam. Fel nem foghattam, hogy ha épp az a bajom, hogy rapid sebességgel kell két hónap alatt lebonyolítanunk két költözést, akkor mégis hogy a fenébe lehetne időm leállni nagyokat lélegezni?! Hol segít az rajtam?! Az segít, ha a teendőim listájáról lehúzhatok valamit, az segít, ha nyerek a lottón, és nem b@sz meg az ideg az újabb és újabb váratlan kiadásoktól! Persze, felfogtam azért, hogy ez hülyeség. Hiszen tisztában vagyok vele, hogy a tudatos légzés igenis csodákra képes.

Tapasztaltam akkor is, amikor a balettos időszakomban napi több órában nyújtottam, tapasztaltam jóga közben, és legfőképp, amikor szültem.

A második szülésemkor, amikor már tolófájásaim voltak, figyelmeztetett a szülésznőm, hogy most jó lenne elsóhajtani pár fájást, mert nem kéne még nyomnom, nagy sérülésekkel járna. Ekkor elkezdtem semmi másra nem figyelni, csak a légzésemre. Teljesen ösztönösen. És

a fájdalmak egy szempillantás alatt elmúltak. Nem halványultak, nem csökkentek, elmúltak. És nem a fájások, hanem a fájdalomérzet. Így, ahogy mondom. Gyógyszer és minden nélkül. A légzésem erejével.

Ezt most nem azért hangsúlyozom ennyire, hogy magamat fényezzem, hogy mekkora király vagyok, amiért elmulasztottam a fájdalmaimat, hanem azért, mert szemléltetni szeretném, milyen csodákra képes a tudatos légzés.

Arra is emlékszem, amikor egyszer egy dermesztően hideg forrás vizében fürödtünk a családdal, és amikor belemerültem a vízbe, hiperventilálni kezdtem. A jéghideg víztől teljesen pánikba estem, de ekkor a nagybátyám biztatni kezdett, hogy próbáljak lassabban lélegezni: érdekes módon a didergés és a pánik is hamar elmúlt. Azt nem mondom, hogy órákig úszkáltam a jeges vízben, de kihúztam pár percig.

Mély levegő a szupermarketben

A fentiek szerintem bizonyítják: nem utasítom el elvből a gondolatot, hogy a légzéssel óriási dolgokat is lehet befolyásolni, csak amikor éppen az idegbaj kerülget, olyankor robbanok fel az ötlettől. Nyilván azért, mert úgy érzem, hogy ha valaki szerint pár nagy levegő lenyugtat, akkor azzal bagatellizálja a problémám. Nonszensz, persze hogy nincs így. És

ha az életembe nem fér bele néhány percnyi tudatos belégzés-kilégzés, akkor nem is csoda, ha az agyérgörcs kerülget.

Figyelgetem a férjemet, aki hónapok óta végez napi szinten intenzív légzőgyakorlatokat, és látom, milyen hatással van rá. Azt is tudom, hogy azért ajánlgatja ennyire, mert neki is rengeteget segít. Nekem sem kellene két kézzel kapaszkodnom abba az idegállapotba, amitől amúgy én is szenvedek.

Aztán tegnap jött az áttörés.

Egészen döbbenetes helyzetbe keveredtünk a költözésünk során. Olyan emberi megnyilvánulásokkal találkoztunk, hogy a mi naiv és jóhiszemű hozzáállásunk csak pislogott, mint hal a szatyorban. Nem részletezhetem, de a lényeg szempontjából nem is fontos a pontos történet.

Szóval épp sorban álltunk a szupermarketben a lányommal, amikor hívott a férjem, és elmesélt valamit, – ugye, amit nem fejthetek ki bővebben – mire nekem kitágultak az orrlyukaim, elvörösödött a fejem, és istentelenül káromkodni kezdtem magamban. Aztán rájöttem, hogy igen, tök igazam van, ami történik, az gáz. Nem csak hogy gáz, de felháborító, igazságtalan, jogtalan. Viszont semmit az égvilágon nem segít, ha ennek most a sorban állás közben a kislányom jelenlétében átadom magam.

Hirtelen azt vettem észre, hogy lassan be és lassan kilélegzem. Magamtól, pont, mint szüléskor. És mire észbe kaptam, lenyugodtam. (Mondjuk, szerintem az is fontos, hogy magamtól csináltam, nem külső behatásra…) 

Érdekességek a légzésről

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy sokaknak ez alapvetés. Azt is mondhatjuk, úgy állok ehhez az egészhez, mint a dackorszakos gyerek, aki addig nem hiszi el, hogy meg fogja égetni a kezét, amíg oda nem nyúl a forró tűzhelyhez. Nekem a saját tapasztalataim kellenek, nem másoké.

De most, hogy saját tapasztalatból is már egyre több van, elkezdtem utánajárni a légzés témájának, és tanultam pár érdekes dolgot azon túl is, hogy csökkenti a fájdalmat, segít lenyugodni, és nem tudunk élni nélküle.

• A légzés a test egyetlen autonóm rendszere, amit mi is irányíthatunk. Magyarul: a szívverésünket nem tudjuk direktben befolyásolni, sem a vérnyomásunkat, de azt igen, hogy milyen módon lélegzünk.
• Amikor lélegzünk, mindig van egy domináns orrlyuk és ez a dominancia húszpercenként változik a nap folyamán. A naadhi-sodhana az úgynevezett váltott orrlyukas légzés egy légzőgyakorlat, ami felélénkíti a tüdőt, erősen nyugtató hatású, és felkészíti a testet és az elmét a meditációra.
• Egy átlagember percenként körülbelül 16, óránként 960, naponta 23 040, és évente 8 409 600 lélegzetet vesz. Vagyis, ha például 75 éves koráig él valaki, akkor élete során 630 720 000 alkalommal vett levegőt.

A lélegzetünk a hangulatunk, a hangulatunk pedig a lélegzetünk barométere. Ha megváltoztatjuk a légzésünket, megváltoztathatjuk a hangulatunkat. Ez azt is jelenti, hogy ha a hangulatunk megváltozik, a lélegzetünk is megváltozik.

• Stressz esetében a tudatos légzési gyakorlatok nagyszerű eszközt jelentenek a vérnyomás csökkentésére, a tüdő oxigénellátásának növelésére, és hosszú távon a szívbetegségek megelőzésére.
• Az agyunk a „küzdj vagy menekülj” mechanizmus alapján reagál a vészhelyzetekre. Ez egy ösztönös túlélési mechanizmus, ami már az őskorban is megvédte az embert. Ez továbbra is létezik, az agyunk pedig hajlamos arra, hogy az élet mindennapi stresszeire is bevesse, akkor is, ha valójában szó sincs életveszélyről. Ezzel viszont sajnos együtt jár a stresszreakció, ami megnöveli a kortizolszintet és más stresszhormonokat is beindít. Ha ez túl gyakran történik meg, az krónikus fáradtsághoz, depresszióhoz és egyéb betegségekhez vezethet.

Így vagy úgy, de lélegezz!

Attól kezdve, hogy csak simán tudatosan odafigyel az ember a légzésére, egészen a speciális légzőgyakorlatokig, rengeteg lehetőség van fejleszteni a légzésünket. Érdemes alaposan utánajárni, mert van, ami a tüdőkapacitást növeli, van, ami relaxációra alkalmas, és olyan is, ami energetizál. Vannak különböző jógalégzések is, például a kapalabhati pranayama, naadhi sodhana, ujjayi pranayama (mind más-más hatással bír). Ám az utóbbi évek legnépszerűbb alakja ebben a témában – a férjem is az ő módszerét követi – Wim Hof, aki azon túl, hogy megmászta a Mount Everestet, és képes közel két órát is eltölteni egy kád jéggel teli vízben, megalkotta a róla elnevezett módszert, ami a tudatos légzés és a hidegterápia kombinációjával javítja az általános közérzetet, támogatja az immunrendszert, energetizál, javítja a koncentrációt és az alvás minőségét is. 

Én még nem tartok ott, hogy egy konkrét gyakorlat vagy módszer mellett letegyem a voksomat, de azt elhatároztam, hogy igyekszem magamat emlékeztetni, amikor érzem, kezd gyorsabban verni a szívem, vagy ha a pánik szorongatni kezdi a torkomat, hogy próbálkozzak meg pár mély levegővétellel. Nem szabad megvárnom, amíg más figyelmeztet, hanem magamnak kell erre figyelnem. Hiszen nálam már többször bevált. Tapasztaltam, megéltem, pontosan tudom, hogy működik, a tudomány is ezt bizonyítja. Egyébként is, mi szólhat egy mély be és kilégzés ellen?! Naná, hogy semmi.

Források: ITT, ITT és ITT 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ PhotoAlto/Frederic Cirou

Szabó Anna Eszter