A magzat nem félkész program

Egy ismerős fiatal pár találkozásunkkor a következő hírrel fogadott: „Már nálunk is folyamatban van a gyerek.” Hirtelen nem tudtam, hogy akkor most lehet-e gratulálni, mert ez azt jelenti, a lány már várandós, vagy a „folyamatban van” csak annyit jelent, gyermeket terveznek. Kicsit bizarrnak tartottam volna, ha a második verzió a megfejtés, ugyanis nem szokás távoli ismerősöknek a szexuális életünkre utalgatni… Így zavartan gratuláltam, és tisztázódott is, hogy majdnem félidős terhességnél járnak már. 

Ez a megfogalmazás aztán még napokig járt a fejemben. Vajon mennyire általános az a gondolat, hogy az anyaméhben növekvő magzat „folyamatban van” (mint egy program telepítése a számítógépünkre), és még csak egy félkész, tökéletlen valaki?

Sok éve dolgozom a kollégáimmal együtt azért, hogy ennek az ellenkezőjét minél többen megtapasztalhassák. Az anya-magzat kapcsolatanalízis módszere ugyanis lehetőséget ad arra, hogy az anya megismerje a méhében növekvő kisbabája érzéseit, igényeit, személyiségét. És megtapasztalja azt is, hogy a kisbaba minden fejlődési állapotában teljes egész, nem egy tökéletlenül működő félig ember.

Egy személyiség születése

Biológiai szempontból persze a magzat folyamatosan fejlődik, és negyven (plusz-mínusz két) hét kell ahhoz, hogy minden szerve az optimális kezdetet biztosítsa a kinti életéhez. Az elmúlt évek tudományos kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy az embrió, majd magzat folyamatosan változtatja ugyan a külalakját, de igazi lénye változatlan: pár hetes magzatként is hasonló egyéniséggel bírtunk, mint ma, felnőttként.

Az anya-magzat kapcsolatanalízis huszonöt éve létezik Magyarországon, magyar módszer, de külföldön is oktatják. Az ötlet két férfi fejéből pattant ki: lehetséges-e a várandósnak ellazult állapotban, befelé figyelve kapcsolatba lépnie és kommunikálnia a magzatával? És ez a kapcsolatépítés alkalmas-e arra, hogy későbbi mentális betegségeket megelőzzünk?

Hidas György és Raffai Jenő pszichoanalitikusok mindkét kérdésre igennel feleltek, és ezt azóta sok száz anya tapasztalatai is megerősítették. A lelki fejlődésünk ugyanis nem a születésünkkel kezdődik, hanem pontosan kilenc hónappal korábban. Mindannyiunk személyiségén nyoma van annak, mit éltünk át anyánk méhében, és mit élt át édesanyánk a velünk való várandóssága alatt. 

Ösztönös kapcsolat

A következőkben minden idézet kapcsolatanalízisen részt vett édesanyáktól származik, akik rendszeresen felvették a kapcsolatot méhükben fejlődő kisbabájukkal:

„Azt »láttam«, hogy alszik. A kezemben volt, ásítozott. Gondoltam, nem ébresztem fel, le is mondtam már a dologról. Aztán egyszer csak felébredt, felült. Pontosan ebben a pillanatban éreztem, hogy hirtelen elkezdett mozogni a hasamban.”

Nézzük most egy kismama tapasztalatait a hatodik terhességi héten, pár nappal azután, hogy pozitív lett a terhességi tesztje:

„A kapcsolatfelvételkor egy kisbabát látok egy burokban, összerakjuk a kezünket a burok két oldalán. Aztán bemegyek hozzá, és együtt úszunk. Az az érzésem, hogy kisfiú, meg is jegyzem magamnak, hogy vajon ezt a 6. héten meg lehet már érezni. Az ultrahang engem igazolt.”

A születés előtti és körüli élményeket vizsgáló pre- és perinatális tudomány ma már sok kérdésünkre megadta a választ. Számos bizonyítékunk van arra, hogy a magzatok aktív életet élnek az anyaméhben. A hatodik héten kezdenek mozogni, a tizedik hét körül rájönnek arra, hogy az ujjszopás milyen megnyugtató, majd pár héttel később a köldökzsinórral is elkezdenek játszani. Ultrahangon az is megfigyelhető, hogy amíg elég tágas az anyaméh, előszeretettel rúgják el magukat a méhfaltól, és spirális mozgással – mint egy kis rakéta – úsznak a méh másik oldala felé.

Tudjuk, hogy a várandósság alatt sokat hallott dalokra, versekre emlékeznek, sőt azok a kisbabák, akik rendszeresen hallgathatják a nyugodt anyai szívhangot, mélyebben és hosszabban alszanak, egyenletesebben lélegeznek és kevesebbet betegek. 

A dalok ismétlődése magzati korban is a biztonság és a kapcsolat élményét nyújtja:

„Van egy ébresztő dalunk, amit minden reggel elénekelek neki. Amikor az utolsó hetekben egy CTG-vizsgálaton aludt, de a vizsgálathoz ébren kellett volna lennie, elkezdtem neki énekelni, hátha megússzuk a berregtetős ébresztést. Hamarosan mutatta a gép, hogy a szívhang gyorsult, a kisbabám mocorogni kezdett.”

A magzatok olyannyira vágyják a kapcsolatot, hogy azt is megfigyelték, az ikrek között már az anyaméhben kialakul egy sajátos kapcsolat, tudományos nyelven interakciós mintázat. Ez a kapcsolat – amely lehet barátságos, de „veszekedős” is – évekkel később is megfigyelhető a két gyermek egymás közötti játékaiban. Az arra való vágy, hogy más emberekkel szoros kapcsolatba kerüljünk, nemcsak velünk születik, de már születésünk előtt is megjelenik. 

„Az apukája minden este mond neki egy rövid mesét. Mindig felélénkül, amikor meghallja a hangját. Múltkor elkaptam valamit, gyenge voltam, egész nap csak feküdni tudtam. A baba sem mozgott, már kezdtünk aggódni. Ekkor a férjem odajött és beszélni kezdett hozzá. Amikor azt mondta, ha megmozdulsz, mesélek este: rögtön rugdosni kezdett.”

In uterus tudás

Az idegtudományi kutatások eredményei alapján magzatként az idegrendszerünk előbb képes komplex ingerek felvételére, mint hogy arra válaszolni tudnánk.

Egy magzat sokkal többet tud és érzékel, mint amennyit ebből meg is tud mutatni nekünk. Az anya hormonális változásai, hangja, izmainak feszülése folyamatosan közvetítik neki az anya érzelmi, lelki állapotát. 

A kapcsolatanalízis során a várandós relaxáció közben, ellazult állapotban képes felvenni a kapcsolatot és képes kommunikálni kisbabájával. Vannak babák, akik az anyukák szerint képekben üzennek, mások színeket vagy érzéseket „küldenek”, esetleg megváltozott mozgásukkal jelzik, hogy elért hozzájuk édesanyjuk intenzív figyelme. Így a baba temperamentuma már a születése előtt hónapokkal megismerhető, ami a szülés utáni hetekben nagyon sokat jelent: megkönnyíti a kisbaba jelzéseinek megértését, az összehangolódást, és az első káoszos hetek túlélését is. 

„Döbbenetes, de pontosan olyan lett, mint amilyen a hasamban is volt! Olyan aktív, kíváncsi és jókedvű, és nagyon kitartó. A kapcsolatanalitikus alkalmak után mindig meséltem a férjemnek, hogy ha ez a gyerek tényleg ennyire mozgékony és határozott lesz, fel kell kötnünk a gatyánkat. Hát, tényleg fel kell! Amikor kétnaposan végigüvöltötte az éjszakát, tudtam, hogy igen, ő az én fiam – pont ilyen intenzív volt a hasamban is. Szóval nem ért meglepetésként a dolog.”

A kapcsolatanalízisben az anyák is kitüntetett figyelemben részesülnek: várandósságukkal kapcsolatos érzéseikben, formálódó anyaságukban kapnak megerősítést és támogatást a szakembertől, hozzájárulva a szülés utáni könnyebb kezdethez.

A szülésre kisbabájuk bevonásával készülhetnek: a születés fázisainak elmesélése mellett (mit fog érezni a baba születése közben, kinek a kezébe kerül majd) fontos, hogy a baba az anyával együtt végigmenjen a lelki elengedés fázisain is, így ez is része a kapcsolatanalízisnek.

Nem is gondolnánk, hogy egy magzatnak el kell mondani, hogy hamarosan ki kell bújnia az anya testéből! Rendszeresen tapasztaljuk a kapcsolatanalízisben, hogy a babák meglepődnek ezen az információn: vannak, akik tágra nyitott szemmel csodálkoznak, mások azt üzenik, ne is beszéljünk erről! Hiszen miért lenne evidens, hogy az a világ, amiben ő hónapok óta él, egy nap teljesen meg fog változni, és ez a változás olyan gyökeres, amelyet felnőttként elképzelni sem tudunk. 

Mit ad a kapcsolatanalízis az anyának?

Ha befekteti a kellő időt és energiát, lehetőséget arra, hogy szavak nélkül is megértse a babáját (e képességnek a szülés után sokáig hasznát veszi majd). Lehetőséget az anyává válással kapcsolatban természetes módon megjelenő szorongások, kettős érzések feldolgozására. A belső erőforrásainak megtapasztalását, a testével való együttműködés képességét, például amikor sikerül a méhszáj nyílását megállítani relaxációs-imaginációs módszerekkel. Lehetőséget a negatív családi minták átírására még a gyermek születése előtt. Nagyon sokszor egy mély belső meggyőződést, hogy minden rendben van. A baba pedig lehetőséget kap arra, hogy egy biztonságos, megértő kapcsolatban megalapozza a lelki egészségét és megtapasztalja, hogy a világ, amelybe érkezik, megérthető és biztonságos. 

Nem kérdés, hogy minden anya kapcsolatban van a magzatával, a kérdés csak az, hogy ez a kapcsolat mennyire tudatos, mennyire intenzív és mennyire segíti a gyermek fejlődését.

A babához minden külső és az anya lelkéből származó információ eljut, a kapcsolatanalízissel érthetővé, feldolgozhatóvá tesszük számára ezeket a tapasztalatokat. 

Kapcsolatanalízisben már várandósan megtapasztalják az anyák, hogy kisbabájuk egy önálló, minden állapotában kész ember, saját szándékokkal és érzésekkel. Lelki életünk nem a születésnapunkkal kezdődik, megbonthatatlan folytonosság van a méhen belüli és kívüli élet között. 

Bucsai-Juhász Anikó

pszichológus, anya-magzat kapcsolatanalitikus

Ha érdekes számotokra a téma, olvassátok el Both Gabi korábbi írását ITT a saját élményéről és egy könyvről, amit szívesen ajánl figyelmetekbe.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images