Gyakran mondjuk, hogy valakit feltétel nélkül szeretünk, de képesek vagyunk-e erre valóban? És ha igen, az nem épp azt jelenti, hogy a saját igényeinket eltapossuk?
„Szingli. Gyerekét egyedül nevelő anya. Egyedülálló nő. Ez mind én vagyok, de a kép ennél sokkal komplexebb: egy állandóan társát kereső, menet közben önmagát bogozó lény” – írja Kégl Ági. De vajon elég-e szembenézni a saját hozott sémáinkkal a változáshoz?
„Sok extremitáson kell túlesnünk, míg elérjük az arany középutat” – mondja Guld Ádám médiakutató, kommunikációs szakember az egyre erősödő paraszociális kapcsolatokról és azok hatásairól.
Ha érezted már úgy, hogy erősebbek az érzéseid mindenki máséinál, ez az írás neked szól.
Félig szex, félig levetkőzve, fél cici, fél meztelen láb, fél vágy, fél sikítás.
„A szerelemhez egy ember kell” – írja Ottlik Géza Hét perc című művében. A tudomány szerint igaza van:
Barátság… aranyfonál…
Egy férfi és két lány. Egy kicsi meg egy nagy. Szerzőnk arról mesél, mit jelent számára az apaság:
Vagyis egy kapcsolatból. Ami tizenöt éve tart, vagy tizennégy. De lehet, hogy tizenhat. Igazából, mindegy. Szabó Anna Eszter megejtően őszinte és egyenes írása a házasságáról.
Hogyan lehet jól vitatkozni, hogy a másik valóban megértse, mit szeretnénk mondani, anélkül hogy megsértődne? Ennek jártunk utána Pataky Andrea pszichológussal.