Szenvedés és szenvedély – Frida Kahlo élete a táncszínpadon elevenedik meg

–

Nagy rajongója vagyok Frida Kahlo művészetének. Eseményekkel és fordulatokkal teli, izgalmas élete volt egy olyan kultúrában, ami az európai ember számára egzotikus, számomra pedig különlegesen vonzó. Bár még sosem jártam Mexikóban, de nagy vágyam és tervem eljutni oda. Ezért is volt különös öröm számomra, amikor meghívást kaptam a Duda Éva Társulat Frida, az élet múzsája című előadására a Nemzeti Táncszínházba, ahová magammal vittem két, szinte megszállott Frida-rajongó barátomat is. Szóval már eleve nagyon felkészülten mentünk a színházba, és nem is csalódtunk az előadásban! 

Mi van a kulisszák mögött?

Az előadás előtt lehetőségünk volt arra, hogy Duda Éva vezetésével egy izgalmas kulisszajáráson vegyünk részt. Évával régóta ismerjük egymást, több projektben dolgoztunk is együtt a noÁr-mozgalomban, ezért különösen nagy öröm volt a vele való találkozás.

A színfalak mögött igazán otthonosan érzem magam, mindig szeretek bepillantani abba a térbe, amit a nézők nem láthatnak, tényleg nagyon izgalmas, hogy mi is történik a kulisszák mögött.

Előadóként, diákszínészként sok időt töltöttem és töltök mind a mai napig a takarásban, várva a színpadra lépésre. Persze rendesen tördelem a kezemet, mászkálok a függöny mögött mind a mai napig a fellépések előtt.

Számomra igazi varázslat az egész, teljesen magával ragad a semmihez sem fogható illat és hangulat, ami a színfalak mögött van. Most is hasonlóan éreztem magam, ahogy sétáltunk az épület labirintusnak ható folyosóin.

De az igazi eufória akkor jött el, amikor a színpad mögé értünk. A táncosok már melegítettek, öltöztek, sminkeltek, azaz készültek a pár perc múlva kezdődő produkcióra. A jelmezek gondosan bekészítve vártak arra, hogy a szereplők akár néhány másodperc alatt magukra ölthessék azokat.

A Fridában különösen nagy hangsúly van a gyorsöltözésen – és a háttérben dolgozóknak is óriási a szerepe – hisz összesen több mint 120 jelmezt használ a tizenegy szereplő, és közel 50 öltözés zajlik a hetvenperces előadás alatt.

Hihetetlen számok ezek, iszonyatos összpontosítás és hatalmas összhang kell hozzá az egész stáb részéről.

Interaktív hangulat

Az előadás előtt Éva beszélt pár percet a közönséghez a társulatról, a darabról, és arról, hogy milyen terveik vannak még erre az évadra. Végig azon gondolkodtam, hogy egy ilyen zseniális művészcsapat – teljesen függetlenként – mennyi nehézséggel kell hogy megküzdjön, mennyi kihívást kell Évának és a csapatának megugrania ahhoz, hogy életben tudjanak maradni, és képesek legyenek újabb és újabb csodálatos előadásokat alkotni.

A támogatás hiánya miatt elég szomorú és dühös is lettem, de szerencsére amint felgördült a függöny, azonnal kezdetét vette a varázslat, és ki is söpörte belőlem ezeket a rossz érzéseket

„A Frida Kahlo mexikói festőnő életét és művészetét feldolgozó látványos előadás egzotikus álomvilágba kalauzolja a nézőt a zene, a mozgókép és a táncművészet gazdag kifejezőképességére építve. Akárcsak egy különös tárlatvezetésen, a táncképek során megmutatkoznak a női sors szépségei és kihívásai, szenvedélyes szerelmi történetek, egy impresszív kultúra képei, karneváli hangulat és Frida életének egy-egy meghatározó pillanata. Nem Kahlo élettörténetét, hanem életútja és művészete által inspirálva egy önálló látványszínházi víziót mutatunk be egy drámai, ám mégis színes és élettel teli világról” – ígérik az alkotók a színlapon, és be is váltják ezt a csodás ígéretet.

Minden jelenetnek külön címet adtak, ezeket a háttérben is kivetítik, így segítik a nézőt abban, hogy az adott szakaszt melyik életesemény inspirálta. Megjelenik a buszbalesete, a szerelme és a házassága Diegóval, a gyermekért való küzdelmei, és a rengeteg vetélés is, amit átélt.

A címszerepet táncoló Eleonora Accalai egymaga betöltötte az egész teret

Képtelenség volt nem a mozdulataira figyelni, ami egyszerre szenvedélyes, lágy, nőies, és érzelmekkel, fájdalmakkal teli.

Az olasz táncosnő kiemelkedő tehetség, ehhez kétség sem fér.

Külön fantasztikus a Diegót alakító Kováts Tiborral a kettejük közt születő dinamika, minden mozdulatukban ott volt mindaz, ami őket, a kapcsolatukat jellemezte: a nagy szerelem, a narcisztikus vonások, a hűtlenség, a küzdelem egymással és egymásért, a sikerek és a kudarcok.

A Fridánál jóval idősebb férj szerepét valóban egy hatvanéves táncos alakította, és ez különösen hitelessé tette az előadást.

Éva elmondása szerint, Tibor csak hosszas unszolásra vállalta el, hogy hatvanévesen, több mint egy évtizedes kihagyás után újra színpadra álljon. Ezzel pedig mi, nézők elképesztően nagy ajándékot kaptunk. A lassabb és gyorsabb jelenetek váltakoztak, ám ők végig fenntartották a figyelmünket.

Kifejezetten tetszett a karneválon megjelenő halálkarakter, aki a mexikói hitvilágot megidézve nem feketében, hanem tetőtől talpig virágokba öltözve jelent meg. 

A darab csúcspontja egyértelműen a karnevál volt, a rengeteg mozgással, kirobbanó dinamikával, akrobatikus elemekkel, gólyalábbal, pörgős zenével.

Számomra mégis a darab lezárása volt a legmegrázóbb. Éva zseniális húzással olyat alkotott a végére, amire senki sem számított. Egyszerre láttunk egy nagyon megható táncot, és közben már az előadás vége utáni állapotot is, amiben a nézők számtalan jelenetet észrevehettek, például akár egy meztelen férfit is… vagy az is lehet, hogy épp elsikkadtak felette. 

A darabban játszó fantasztikus táncművészek, hol a cselekmény aktív részesei, hol a háttérben voltak láthatók

Csodálatosan alakultak át különböző karakterekbe, kórházi ápolókból esküvői rokonsággá, karneváli gólyalábas figurákból sötét gyászmenetté, kiemelve a két főszereplő történetét. Bundschuh Vera, Deák Kristóf, Gyugos Dominik, Kostas Charalampous, Kovács Mátyás, Lajter Eszter, Pataki Noémi, Temesvári Zsófia és Váth Máté bőven megérdemlik, hogy mindannyiuk neve szerepeljen ebben az ajánlóban.

Hálás vagyok, hogy ott lehettem köztük. Szívből ajánlom mindenkinek ezt az előadást, mert tényleg csodálatos művészi utazáson vehet részt az, aki elmegy megnézni Duda Éva társulatának Fridáját. 

Már most nagyon várom a társulat legújabb produkcióját, a Bábelt, amit május 11-én fognak bemutatni, és ezzel az előadással a XXI. század társadalmi kihívásaival szembenéző egyének és közösségek emocionális állapotát szeretnék kicsit letapogatni. Én biztosan megnézem majd, remélem, ti is.

Fotók: Duda Éva Társulat / Lékó Tamás

Balatoni József