–

Csak pozitív impulzusok!

Amikor regisztráltam az Instagramra egy bő évtizeddel ezelőtt, még fogalmam sem volt, mire való a felület. Azt hittem, a filterek miatt jött létre, és emlékszem, nem értettem, mit is jelent valójában ott megosztani egy képet. Nagyjából akkor kezdtem el rendesen használni, amikor anya lettem, és rátaláltam pár inspiráló oldalra, amiket örömmel nézegettem a maratoni szoptatások alatt. 

Szép fokozatosan én is elkezdtem posztokat írni, és tulajdonképpen innen indult az én közösségi médiás munkálkodásom. 

Azért nyitok ezzel a sztorival, mert 

sokan hajlamosak lenézni a közösségi médiát, mintha semmi jó nem származhatna belőle. Nekem anno a világot nyitotta meg egy rendkívül elszigetelt és sötét életszakaszomban. 

Akkor jöttem rá, hogy az Insta használatával olyan helyekre is eljuthatok, amikről addig nem is tudtam. 

Szép fokozatosan kerültek elém olyan oldalak, amik már nemcsak az anyaságban inspiráltak, de a hétköznapokban is. 

Ahogy az évek során a világ mind jobban felfordult körülöttünk, úgy éreztem egyre inkább szükségét én is annak, hogy legyenek rituálék, kapaszkodók az életemben. 

Az Insta pillanatok alatt képes olyan hellyé is válni azonban, amitől az ember csak kicsinek, szürkének, semmilyennek, lényegtelennek érzi magát. Én is belecsúsztam ebbe, volt egy csomó olyan anyuka, akiket követve szarul éreztem magam, amiért a mi étkezőasztalunkon nemhogy egy váza friss virág nincs, de helyette minden csupa morzsa, és eleve a karácsonyi viaszosvászon van rajta még mindig, hiába teltek már el hónapok az ünnepek óta. 

Úgyhogy elkezdtem kikövetni egy csomó megszokásból csekkolt oldalt, és inkább odafordultam, ahonnan pozitív impulzusok érhetnek. Szerencsére sok ilyen is van. 

A következő oldalak között lesznek olyanok, amiket én speciel nem, de milliók követnek, és olyanok, amik kisebbek, de nekem sokat adnak.

Leszögezném, hogy a valódi spirituális útkereséshez jobb, ha letesszük a telefont, mert az Instának a megvilágosodáshoz az égvilágon semmi köze nincs. Viszont ha már nagyon eleged van a stresszből, a kicsiség érzésből, a frusztrációkból, de mégis instáznál, akkor inkább őket kövesd. 

Kössünk békát!

Az egyik kedvenc oldalam csak bemelegítés, mert tulajdonképpen semmi spiri nincs benne, inkább a mindfulness, illetve a mentális egészség a fókusza. Nekem például komoly nehézségeim vannak a meditációval, ironikus módon szorongásos rohamok jönnek rám, amiket nem tudok legyőzni. Viszont ezek a kedves, pofonegyszerű, (javarészt) békás illusztrációk, időnként elérik, hogy pár percig csend legyen a fejemben. Vagy ha csend nem is, de legalább béke. És azért ez egyáltalán nem kevés egy rajzolt békától. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Sarah Nilson (@justfrogetaboutit) által megosztott bejegyzés

Gyógyító szavak

Az Indiában napvilágot látott, majd Kanadában felnőtt költő, előadónő szintén nem kapcsolódik túl szorosan a spiritualitáshoz, mégis, Kaur pársoros versei elképesztő mélységekig hatnak. Legyen szó a nőiségről, szexualitásról, mindannyiunk számára ismerős érzésekről, képekről, amikből csak úgy süt az élet. Olyan összetartozás-érzést ad, ami ma talán az egyik legnagyobb érdeme lehet valakinek, aki a közösségi médiában alkot. Kaur egyébként 2015-ben – és nem egy verssel – vált egy csapásra világhírűvé, amikor közzétett egy képet magáról, ahogy nekünk háttal fekszik az ágyban. Eddig nincs ebben semmi különleges, csakhogy a lepedőn és Kaur nadrágján egy-egy vérfolt is van. Ebben a posztban kitért a női vér álságos megítélésére, a nők túlszexualizálására, elnyomására. Az oldala valahogy ettől vált számomra már-már spirituális tanítássá, mert

képes egyszerű eszközökkel reflektorfénybe állítani mindazt, ami összeköt minket, azt a sok mindent, amivel – éljünk a világ bármely pontján – mind tudunk azonosulni.

A kötetei már itthon is kaphatók, szóval aki inkább offline követné a munkásságát, szerencsére annak sem kell lemondania róla. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

rupi kaur (@rupikaur_) által megosztott bejegyzés

Tömegek guruja

Na, aki azért kattintott erre a cikkre, mert pont képben van a témában, az most vagy nagyon örül, vagy forgatni kezdi a szemét. Sadhguru – aki bő negyven éve aktív indiai guru – egyszerre egyértelmű választás, de tudom, hogy aki úgy istenigazán beleássa magát a keleti filozófiákba, a különböző guruk tanításaiba, azoknak túlságosan mainstream lehet.

Mivel én vállaltan nem vagyok fekete öves a témában, lazán bekövettem, mert rövid videói, posztjai olyanok, mintha a legforróbb kánikulában az ember meginna egy nagy pohár jeges-mentás-citromos frissítőt. A tanácsai egyszerűek, betarthatóak, ezáltal minimális erőbefektetéssel lehet hatalmas változásokat elérni. Egyszer kirakott egy sztorit, amiben annyit mondott, hogy reggel a szokásos rutin helyett nyissuk ki az ablakot, vagy menjünk ki az erkélyre, kertbe, bármilyen is legyen az idő,és szívjuk tele a tüdőnket három nagy levegővétellel. Nem tett mellé semmilyen bölcsességet, ez önmagában elég volt. Ez csak egy apró, bagatell sztori volt, de érdemes ránézni a posztjaira, veszíteni nem fogtok vele. Legfeljebb jobb lesz tőle. 

A csillagok nyomában

Ha valamiben nem vagyok képben, akkor az az asztrológia. A kamuhoroszkópok és a Budapest TV kollaborációjának köszönhetően, majdnem végérvényesen be lettem oltva a műfaj iránt, ám az elmúlt pár évben már sokkal nyitottabb vagyok, mióta megtudtam, hogy az igazi asztrológiának semmi köze nincs ahhoz, amikor megjósolják, hogy mikor találkozunk az igazival.

Persze még így sem tudok az egészről semmit, ez valójában egy komplett tudomány, és hiába ellenőrzöm évente, mi az aszcendensem, ha fegyvert fognának a fejemhez, akkor se tudnám felidézni. Sőt, egyszer a gyerekem csillagjegyéről kérdezett valaki, és annyira zavarba jöttem attól, hogy nem tudom a választ, hogy bekamuztam valamit. (Más kérdés, hogy erre jöttek is a heves bólogatások, hogy hát peeeersze hogy az. Na mindegy.)

Na de akkor

miért is követtem be nem egy asztrológiával foglalkozó oldalt? Mert jólesik, mert izgalmas, amikor egy poszt betalál, és ma már abszolút hiszem, hogy a csillagok így vagy úgy, de hatnak ránk.

A Moon Omens oldalon lévő megerősítések, tanácsok feltűnően sokszor trafálnak bele a lelkem közepébe, és igaziból egyáltalán nem érdekel, hogy ez véletlenül van-e így, vagy tényleg a csillagok miatt.  

Az erdő boszorkánya

Habár az asztrológiában nem vagyok kikupálva, a boszorkánykodásban annál több tapasztalatom van. Ezt az oldalt azért is szeretem, mert vizuálisan is megragadja a szemem, egyszerű, könnyen kivitelezhető rituálékat és varázslásokat oszt meg, és amíg nézegetem, illetve inspirációt gyűjtök, a világom varázslatokkal és csodával lesz teli. Amíg ilyesmivel foglalkozom, addig sem a mindennapi stressz gyűr maga alá, vagy a félelem, hogy mikor csap le vajon ránk is egy iszonyú háború. Köszönöm szépen, én igenis inkább a boszorkányságot választom.  

Ne csak a szorongásban osztozzunk!

Számtalan oldalt felsorolhatnék még, tudom, hogy a listám messze nem teljes. Egy időre például előfizettem a Gaia streamingoldalra, ami konkrétan a spiri Netflix, tele dokumentumfilmekkel és egyéb olyan videós anyagokkal, amik a spiritualitás klönböző témaköreit dolgozzák fel a meditációtól kezdve a pszichedelikus szereken és a jógán át a telihold-rituálékig. Aki a nőiség-spiritualitás-sisterhood témában szeretne inspirálódni, a Varga Dóri által kurált Blood of Aurora is érdekes lehet, de csak annak, akit nem riaszt el a természetes női test vagy épp a vér látványa.  

A templomba járás és az ima akkor is segíthet ellenállni a kísértésnek, ha nem vagy vallásos

KI VELE! – 2024. április 26. – MD

Talán feltűnt, hogy kizárólag angol nyelvű oldalakat ajánlottam, de ennek oka van. Ahogy indítottam az elején, ezek az oldalak a világ minden pontjáról össze tudnak kötni minket, közösséget teremtenek. Ez ma hatalmas dolog, mert tényleg nagy szükségünk van rá, hogy ne csak a szorongásban osztozzunk világszerte. 

Kiemelt képek forrása: Instagram/ justfrogetaboutit; Instagram/ rupikaur_; Instagram/ thewitchoftheforest

Szabó Anna Eszter