„Én csak egy jó ruhafogas vagyok” – Lisa Fonssagrives több volt, mint az első szupermodell
Lisa Fonssagrives már azelőtt uralta a divat világát, hogy a szupermodell kifejezést egyáltalán kitalálták volna. A széles körben az első szupermodellként számontartott Fonssagrives számos magazin címlapján szerepelt, és korának leghíresebb fotósai tekintettek rá múzsaként. Eleganciájával, tartásával és tagadhatatlan szépségével kulcsszerepet játszott a divatipar alakításában, munkájával pedig modellek generációinak mutatott utat. Mózes Zsófi írása.
–
Lisa Birgitta Bernstone 1911. május 17-én született a svédországi Göteborgban vagy Uddevallában – a források eltérők a születési helyét illetően, gyerekkorát azonban minden bizonnyal Uddevallában töltötte. Apja fogorvos és festő volt, aki a vezetéknevét a szerinte túlságosan gyakori Anderssonról Bernstone-ra változtatta. Édesanyja szobrászként dolgozott és ruhákat készített. Lisának két nővére volt, a családi nyaralások alkalmával pedig múzeumokat látogattak Európa-szerte. A művészetekkel való korai találkozása Lisa kreativitásán is megmutatkozott:
gyerekként egyformán tehetséges volt a táncban, a festészetben és a szobrászatban, így tizenévesen Berlinbe költözött, hogy művészetet és táncot tanuljon.
Svédországba visszatérve megnyitotta saját tánciskoláját, hazai és nemzetközi táncversenyeken indult, 1933-ban pedig Párizsba utazott, hogy egy Gershwin zenéjére írt balettel méresse meg magát. A francia versenyen díjat nyert, időközben azonban beleszeretett a városba is, és úgy döntött, hogy marad. A Sorbonne-on művészetet tanult, és megismerkedett Fernand Fonssagrives francia táncossal, két évvel később, 1935-ben összeházasodtak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A szupermodell születése
1936-ban, Párizsban, Willy Maywald fotós összefutott Lisa Fonssagrivesszal a lakása liftjében, és annyira megragadta a nő szépsége, hogy felajánlotta neki, álljon modellt néhány kalapért cserébe.
Mivel vesztenivalójuk nem volt, az így készült fotókat elküldték a Vogue-nak, és akkora sikert arattak, hogy a magazin elintézte, hogy Horst P. Horst német–amerikai divatfotós készítsen néhány próbafelvételt Fonssagrivesról. „A Horsttal való első próbafelvételem napján rettegtem. Semmit sem tudtam a divatról, még csak divatmagazinokat sem lapoztam korábban.
Fogalmam sem volt, mit várnak tőlem. Nem tudtam, mihez kezdjek a kezemmel, vagy hogyan pózoljak.
Horst, bár nagyon kedves volt hozzám, de majdnem olyan tapasztalatlan volt, mint én.”
Ám bármennyire ideges volt, a képek jól sikerültek, és Lisa Fonssagrives rövid időn belül Horst kedvenc modellje lett. Ekkor indult be igazán a modellkarrierje. Az összes nagysággal dolgozott: Erwin Blumenfeld számára az Eiffel-torony egyik magasba nyúló tartóoszlopába kapaszkodva állt modellt egy Lucien Lelong ruhában, Horstban pedig annyira megbízott, hogy egy sor gyönyörű aktot készített vele.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nemzetközi sikerek
Lisa Fonssagrives olyan sokszor szerepelt a Vogue-ban és a Harper’s Bazaarban, hogy állítólag az amerikai nők több generációja számára is annyira ismerős volt az arca, mint a Mona Lisa. Népszerűsége pedig anyagilag is kifizetődő volt: míg a legtöbb modell tíz és huszonöt dollár közötti óradíjat kapott, ő negyven dollárt keresett óránként, és a megbízások folyamatosan érkeztek. Lisa Fonssagrives „a legjobban fizetett és legjobban dicsért” modell volt a szakmában.
Mindezek ellenére szerényen nyilatkozott a sikeréről. Részben a tánctudásának tulajdonította azt a képességét, hogy a gyönyörű, kecses pózokat nem esett nehezére megtartani. „A modellkedés még mindig tánc – állította szakmájáról.
– És mindig a ruha a lényeg, soha, de soha nem a lány. Én csak egy jó ruhafogas vagyok.”
A második világháború kitörésekor, 1939-ben, Lisa Fonssagrives New Yorkba költözött a férjével, és bár később elvált tőle, a nevét megtartotta. Modellként való sokoldalúsága és az a képessége, hogy különböző fotózásokhoz szinte teljesen átalakította magát, a divatvilág keresett alakjává tette. Karrierjének egyik legjelentősebb együttműködése a neves amerikai fotóssal, Irving Penn-nel való közös munkája.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ők ketten 1947-ben találkoztak, amikor a Vogue számára készített fotókon dolgoztak, és szakmai kapcsolatuk hamar romantikussá vált. Miután 1950-ben elvált Fernand Fonssagrivestől, Lisa 1951-ben feleségül ment Pennhez, közös munkáik pedig a történelem legikonikusabb divatfotóit teremtették. Bár ekkor már majdnem negyvenéves volt – egy olyan korban, amikor a legtöbb modell már évekkel korábban visszavonult –, Lisa Fonssagrives karrierje csúcsát élte, fotói pedig hosszú éveken át határozták meg, hogy milyennek kell lenniük a divatfotóknak.
Az 1950-es években a modellből anya lett
Két gyereke született Irving Penntől, és bár a fotózást abba kellett hagynia, a kreativitás tovább dolgozott benne. Először csak ruhákat tervezett férje fotózásaihoz, majd egy teljes kollekciót. Végül hat évig dolgozott a saját márkáján, és a Lord and Taylor számára is készített egy szabadidőruha-kollekciót.
Az 1960-as években Fonssagrives a szobrászatra és a formatervezésre összpontosított. Ez a lépés természetes volt számára:
„Egész életemben szobrász voltam […], egy forma voltam a térben”
– mondta. Jellemzően márvánnyal és bronzzal dolgozott, műveit pedig a manhattani Marlborough Galleryban állították ki.
Bár visszavonult a divatvilágtól, hatása és befolyása megkerülhetetlen maradt. Az első szupermodellként Lisa Fonssagrives kikövezte az utat a modellek következő generációi számára, és új mércét állított fel a divatiparban. Sokan csodálták eleganciáját, tartását és szépségét, és a képessége, hogy könnyedén megtestesítette az általa viselt ruhák szellemét, tervezőket és fotósokat egyaránt inspirált.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Lisa Fonssagrives 1992-ben, 80 éves korában hunyt el New Yorkban – az első szupermodellként és a divatvilág úttörőjeként szerzett öröksége azonban messze túlélte őt.
Kiemelt kép forrása: Getty Images / Genevieve Naylor / Contributor
