„Azt éreztem, hogy hosszú idő után először otthon van bennem a lelkem, jól vagyok, megnyugodtam, és hihetetlenül jól érzem magam a bőrömben” – Jocó bácsinak nem csupán egy gyerekkori álma teljesült, hanem önmagához is visszatért.
Égető kérdés, hogyan lehet felkészíteni a gyerekeinket az online térben rájuk leselkedő csapdákra, legfőképp arra, ha szexuális ragadozókkal találják szembe magukat. Íme, egy film, ami épp ebben segít, és amit Jocó bácsi szerint minden pedagógusnak, szülőnek és 12 éven felüli gyereknek látnia kell:
Egy múzeumi program akkor jó, ha tényleg érdekli a gyerekeket. Jocó bácsi régóta részt vesz egy olyan múzeumi projektben, ami pont ezt segíti XXI. századi eszközökkel. Felejtsétek el a gyerekkori rossz élményeiteket, és járjatok múzeumba a gyerekeitekkel ti is, megéri!
„A kötelességeink száma lassan végtelen, a jogaink viszont szinte csak papíron léteznek.” Jocó bácsi egyre fogyó reménnyel küzd egy olyan hivatás gyakorlása során, amiben őszintén hisz, de a körülmények kezdenek embertelenek lenni.
„Bármit teszel tanárként, akkor sem tudsz olyan villogó, érdekes és intenzív lenni, mint egy telefonos játék.” A felpörgött, a játék lázában égő gyerekekkel pedig a tanulás is nehezebb, hiszen már ott tartottak, hogy szünetben is csak a képernyőt nézték. Nem ment másképp, teljes tilalmat kellett bevezetni.