–

2019-ben a Bécsi Állami Operában botrány robbant ki, mert gyerekekkel szembeni fizikai, érzelmi és szexuális visszaéléssel vádolták a Balettakadémia néhány dolgozóját. Az eset után Ausztriában minisztériumi bizottságot hoztak létre a történtek kivizsgálására. Súlyos hiányosságokat tártak fel, amelyeket a leginkább úgy lehetne összefoglalni, hogy hiányzott a gyermekvédelmi szemlélet, hiányzott annak az átfogó koncepciónak a kidolgozása, amely a gyerekek biztonsága felől közelíti meg az oktatási és nevelési kérdéseket.

A vizsgálat tehát tényleg a valódi kérdésekre kereste a választ: hogy mit csináltunk eddig rosszul, azt hogyan orvosoljuk, és mit tegyünk azért, hogy a jövőben ehhez hasonló eset ne fordulhasson elő. Jöttek is néhány javaslattal:

bevezettek egy magatartási kódexet, amely előírja, hogyan lehet, és hogyan nem lehet bánni a diákokkal. Ez persze önmagában kevés lenne, így azt is garantálják, hogy ezt a dokumentumot minden dolgozó megismeri és alá is írja, hogy e szerint fog a későbbiekben eljárni.

Bevezették az egészségpszichológia tantárgyat, növelve a diákok tudatosságát is saját testükkel és annak működésével kapcsolatban, nemcsak a fizikai, hanem a mentális egészség oldaláról is. Számos további intézkedést tettek még a gyerekek nagyobb biztonságáért.

A diákok jólléte tehát elsődleges lett a 2019-es vizsgálat után.

A bécsihez hasonló botrányok széles körű felháborodást és erős szolidaritást váltottak ki, ami segít egy lassú változás elindításában, amelyet a baletten kívüli világ katalizál. Erre a lassan mozgó hullámra csatlakozik minden olyan megszólalás vagy nyilatkozat, amely ezt a zártan működő világot szeretné átláthatóbbá tenni.

Nem azért, mert azt hisszük mi, kívülállók, hogy rendszerszintű a bántalmazás minden balettiskolában – ez nyilvánvalóan nincs így. Hanem azért, hogy ha ilyen eset mégis előfordul, akkor azt mindenki vegye komolyan, és minden esetnek legyen következménye.

A mai táncos növendékek a jövő nagy táncosai lesznek, de itt és most elsősorban gyerekek, akiket megillet a biztonságos és boldog gyerekkor. 

Ízléstelen magamutogatás vagy szokatlan kommunikációs stratégia? – Olena Zelenszka a híveit is megosztotta a Vogue címlapján

WMN Ügy – 2022. augusztus 9. – MZS

Önmagában azonban nem elég (bár rendkívül fontos), ha a csend néha megtörik és az áldozatok mesélnek. A szervezeti kultúra csak akkor változik, ha szembenézünk a korábbi esetekkel. Sok olyan intézmény van, amelyhez akár éveken keresztül nem érkezik jelzés bántalmazásról, vagy bármilyen rossz bánásmódról, se a gyerekek oldaláról, se az őket körülvevő felnőttektől. Így valóban úgy tűnhet, hogy nincs az intézménynek dolga a gyerekek jóllétével és biztonságával kapcsolatban, hiszen nincs panasz.

De vajon tudjuk-e, hogy milyen légkört kell teremteni ahhoz, hogy a gyerekek merjenek és tudjanak jelezni? Hogy mi mindent lehet tenni azért, hogy a gyerekek nagyobb biztonságban legyenek? Ha nem tudunk is bizonyíthatóan megtörtént bántalmazásról, akkor is érdemes jó néhány kérdést feltenni az intézményi kultúrával kapcsolatban.

Például az alábbiakat:

1. Mindenki tudja, hogy mit nevezünk bántalmazásnak?

Fontos, hogy mindenkinek világos és egyértelmű legyen (a gyerekeknek is), hogy a bántalmazásnak milyen formái vannak, és milyen jelei. Ha megvan a tudás, akkor észrevehetjük és felismerhetjük, ha baj van. A tudás megvéd.

2. A gyerekek mondhatnak nemet?

Aki megtanul nemet mondani, az nagyobb biztonságban van, hiszen nemcsak határokat szabni tanul, de döntéseket is biztosabban hoz.

3. A gyerekek meg tudják élni gyerekkorukat?

A tánc (és az élsport) világában a gyerekek teste nagyon hamar eszközzé válhat, ez akár ahhoz is vezethet, hogy eltávolodnak a saját testüktől, növelve a kiszolgáltatottságukat. A pihenő- és szabadidő arányos meghatározása a gyerekkori fejlődés, és a gyerekkor megélésének fontos része.

Hajlamosak vagyunk más mércét használni azokkal a gyerekekkel, akik már fiatalon nagyon kemény munkával komoly fejlődést és eredményeket érnek el. Fontos annak tudatosítása, hogy a jövőbeni sikerek érdekében ne áldozzuk fel az egészséges és boldog gyerekkorukat.

Az érintés a balett és élsport világában fontos lehet. Az érintés az oktatás és a baleset megelőzésének eszköze. Fontos arról beszélni a gyerekekkel, hogy ha nem szeretnék, hogy megérintsék őket, akkor ezt bármikor jelezhetik az oktatónak. A diákok felhatalmazást kapnak arra, hogy a saját feltételeik szerint döntsenek a fizikai érintés mellett vagy ellen. (A Magyar Táncművészeti Egyetem szabályzata a fizikai érintkezésre jó példa erre: itt.) 

Augusztusban még legális mindent kiszámlázni katásként? – Gyakorlati tanácsok egy adótanácsadótól

WMN Ügy – 2022. augusztus 8. – TF

4. Mindent megteszünk a gyerekek biztonságáért?

A gyerekek biztonságáért a környezetében lévő felnőttek a felelősek. Egy intézmény képzésekkel segítheti a dolgozóit, hogy mindenki számára egyértelműek legyenek a felelősségi körök, a gyerekek jóllétének és biztonságának garantálása, a megfelelő fizikai és mentális egészség biztosítása.

Egy jól és valóban a gyerekek érdekei szerint működő intézménynek átlátható működést kell teremtenie.

Számos olyan intézmény van már a balett világában is, amelynek saját gyermekvédelmi irányelve a honlapján (néhány példa itt, itt és itt) megtalálható. Egy ilyen dokumentum léte és láthatósága a minimumkövetelmény kell hogy legyen.

A múltbeli események tapasztalataiból kiindulva legtöbbször a jövő felé tekintünk. Jó esetben a múltból levonjuk azokat a következtetéseket, amelyek a jövőnket segítik. A tánc azonban a jelen művészete. Hogy milyen lesz az előadás, azt meghatározza a múlt, a felkészülés, a rengeteg munka és gyakorlás. De az előadás az itt és mostban zajlik. Pontosan így van ez a gyerekekkel is. Gondolhatunk rájuk úgy, mint a jövő nagy táncosaira, de ők itt és most gyerekek, akik mellett mi vagyunk a felelős felnőttek, akik garantáljuk a biztonságos gyerekkorukat. A tánc és a gyerekek: ők a jelen.

Stáhly Kata

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Nagaiets