Nyáry Luca: Egyre nagyobb népharagot ébreszt, ha egy celeb nem használja jóra a kiváltságait

–

Felpattanni a magángépedre, hogy találkozz a pasiddal alig két várossal odébb. Bulizni egyet közpénzből az EU második legszegényebb országában. Luxus estélyiben szelfizgetni, miközben a világ másik oldalán éppen porig bombáznak egy menekültekkel teli várost. Az utóbbi időben egyre több híresség keveredik valamilyen botrányba szociálisan érzéketlen, meggondolatlan vagy felelőtlen viselkedése miatt.

Legyen szó túlfogyasztásól, hamis információk terjesztéséről, vagy kártékony tartalmakról, úgy tűnik, egyre nagyobb népharagot ébreszt, ha egy celeb visszaél kiváltságaival, vagy egyszerűen nem használja fel őket semmire. A közellenség szerepében már rutinos Gwyneth Paltrow-t éppen azért ekézik, mert feltette Airbnb-re elbűvölő, ötmillió dolláros „házikóját”, hogy ezzel „támogassa a közösséget.” Victoria Beckhamet szétszedik a kommentelők, amiért (valójában nem is olyan szerény) hátterét felhasználva próbált szimpátiát szerezni magának.

Kim Kardashiannak minden hétre jut egy hasonló hír, legutóbb például egy újra felbukkant interjú, amiben azzal büszkélkedik, hogy egészen Párizsig utazott magánrepülőjén egy szelet sajttortáért.

A TikTok-tartalomgyártó Haley Kalilt (aki egyébként a nagy felháborodást kiváltó budapesti influenszerbulin is részt vett néhány hete), több tízezer ember követte ki, amiért egy Marie Antoinette-nek tulajdonított idézetre tátogott a MET-gálán, miközben az épület másik oldalán éppen ezrek tüntettek a Gázában zajló mészárlás ellen. 

@catchupnews Some commentators suggested that Haley Kalil didn't realize the explosive impact of the phrase #catchupnews #metgala #hayleebaylee ♬ original sound - CatchUp

Ne oszd meg, és uralkodj!

Az utóbbi botrány, és maga az idei MET-gála pedig annyira feldühítette az internet népét (azon belül is leginkább a fiatalabb generációk tagjait), hogy ez a pillanat lett a katalizátora egy virális mozgalomnak, amely a hírességek kultuszának lerombolását tűzte ki céljául. A kezdeményezést egy a tudatos médiahasználat mellett kampányoló tartalomgyártó, ladyfromtheoutside indította útjára, aki még a fent említett Haley Kalil posztjára válaszolva üzent hadat a társadalmilag haszontalannak ítélt sztároknak. A tiktoker arra szólította fel a nézőit, hogy kövessék ki vagy tiltsák le azokat a celebeket, akik nem használják jóra a platformjukat, Kalil francia forradalmat idéző videója után „digitális guillotine”-nak keresztelve az akciót.

A #Blockout2024 néven is terjedő kezdeményezés célja, hogy a fogyasztói szokásaink megváltoztatásával szorítsuk sarokba a hatalmukkal vissza-, vagy egyáltalán nem élő sztárokat, mint például Taylor Swiftet, aki gyakori magángépes útjaival már három éve tartja a világ legkörnyezetszennyezőbb hírességének címét, vagy a Kardashian-család tagjait, amiért alig állnak ki fontos ügyek mellett, és a közönségük önbizalomhiányából keresik a kenyerüket.

„Mi adtuk nekik ezt a hatalmat, és ideje, hogy visszavegyük. Vegyük el a megtekintéseket, a lájkokat, a kommenteket és a pénzüket, blokkoljuk őket minden közösségimédia-platformon” 

– mondja a nevét elhallgató ötletgazda, akinek a videóját immár majdnem hárommillióan nézték meg. 

@thenationalnews

The blockout 2024 movement has been taking the internet by storm. What is it and what does it hope to achieve?

♬ original sound - The National News

Feketelista

A letiltandó celebek listájára felkerültek a gála egyéb vendégei is, illetve egy csomó más híresség, akik nem foglaltak nyilvánosan állást a mostanra 38 000 gázai lakos életét követelő, izraeli-palesztin háború kapcsán, amelyet sokan elkezdtek egyfajta univerzális erkölcs-tesztként használni a közösségi médiában. A májusi, hatalmas visszhangot keltő botrányhoz nagyban hozzájárult, hogy az idei MET-gála pont arra a napra esett, amikor Izrael légicsapást mért Rafah városára, amelyet korábban biztonságos zónának nyilvánított.

Így a közösségimédia-felhasználók felváltva találkozhattak a rongyrázós partit és a felbecsülhetetlen értékű ruhakölteményeket bemutató, szponzorált posztokkal, valamint a lebombázott házakról és a szeretteik holttestét tartó túlélőkről készült tartalmakkal.

A sokkoló kontraszt érthető módon sokakból visszatetszést váltott ki, és a TikTokon elkezdték az Éhezők Viadala disztópikus társadalmához hasonlítani a helyzetet, összevágva a vörös szőnyegen vonuló sztárokat, a Rafahban rekedt menekültekkel.

A közösségi média ezen képessége arra, hogy kiélezze és kiemelje a társadalmi különbségeket: talán az egyik legfőbb ok a hírességekből való kiábrándulásunk mögött. Amióta folyamatos hozzáférésünk van minden igazságtalansághoz és tragédiához, ami éppen történik a világban, már nem tudunk felnézni az elit elérhetetlen életmódjára. A járványhelyzet és az azt követő gazdasági válság tömegeket ébresztett rá arra, hogy az ismert és gazdag emberek egy teljesen másik univerzumban léteznek, mint mi: miközben világszerte több mint 3,4 millió ember vesztette el az életét, az olyan hírességek, mint Dua Lipa, Rita Ora vagy Kylie Jenner körbeutazták a bolygót és gigantikus házibulikat tartottak.

Ez a globális, online térben megélt katasztrófa bemutatta, hogy a celebek nem tartoznak közénk. Nekik nem kell testközelből szembenézniük az olyan milliókat érintő problémákkal, mint az infláció, a munkanélküliség, a közelgő klímakatasztrófa vagy a társadalmi egyenlőtlenségek, bármikor úgy dönthetnek, hogy visszavonulnak a jachtjukra vagy valamelyik nyaralójukba, ha a világ éppen kicsit túl igazi lenne nekik. Az idei MET-gála tehát korántsem a kezdete, csupán egy szimbóluma volt annak a nemtörődömségnek, amit a sztárok háborúk, népirtások és politikai botrányok árnyékában tanúsítanak. Hanyag viselkedésük pedig lassan még a leglelkesebb rajongóikat is arra készteti, hogy megkérdezzék maguktól:

helyes-e azt néznünk, azt támogatnunk, hogy kiváltságos emberek méregdrága ruhákban buliznak, miközben valahol éppen ezrek válnak otthontalanná, élnek és halnak meg emberhez méltatlan körülmények között; sok esetben olyan problémák következményeként, amiken ezek a hírességek és milliárdosok könnyen segíthetnének a vagyonukkal és befolyásukkal. 

A kritikusok kritikusai

Bár sokan örömmel fogadják ezt a kísérletet a celebkultusz megdöntésére, legalább ugyanennyien inkább azon a véleményen vannak, hogy nem várhatjuk azt a hírességektől, hogy pozitív (vagy bármilyen) példát mutassanak nekünk, így nem is szükséges felelősségre vonni őket azért, hogy milyen célokra használják fel a hatalmukat. Megint mások pedig azért kritizálják a kezdeményezést, mert úgy vélik, az egész felesleges szájtépés, ami nem vezet valódi eredményekhez.

Szerintük azzal, hogy letiltjuk ezeket az embereket, még nem tudjuk térdre kényszeríteni a rendszert, ami kitermelte őket, és ha változást akarunk előidézni a világban, nem a sztárokra kellene fókuszálnunk. Olyan emberként, aki mindkét oldalról megtapasztalta ezt a dinamikát – egyrészt mint nyilvános platformmal rendelkező közszereplő, másrészt mint a közösségi médiával felnövő fiatal –, azt kell mondjam, mindkét álláspont jogos kérdéseket vet fel, ám egyiket sem tartom teljesen igaznak. 

Inkább vállalat, mint ember

Először is, itt van az én nyilvános, „celeb” énem, a személyiségem termékké tömörített változata, és amikor erre gondolok, azt érzem, hogy nem, valóban nem kellene erkölcsi védőbástyaként vagy példaképekként gondolnunk ezekre a hírességekre. Nem azért, mert nem hinnék az ismert emberek társadalmi felelősségében (sőt, kiemelten fontos nekem), hanem mert alapból károsnak tartom azt, ahogy ma a hírességekhez viszonyulunk.

Alig húsz évvel ezelőtt még szinte csak a hagyományos médiából tájékozódhattunk a sztárokról, ahol nem is nagyon próbálták eltitkolni előlünk, hogy a kedvenceink egészen másmilyen életet élnek, mint mi. Sőt, éppen ez a távolság adta a vonzerejüket. A híresek és a gazdagok világa sosem volt elérhető hely, de ekkor még úgy tekintettünk erre a közegre, mint egy inspiráló fantáziára, amibe időnként elmenekülhetünk. Azonban a közösségi média megadta nekünk azt a közvetlenséget, ami eddig hiányzott a hírességekkel való kapcsolatunkból, látszólag kiiktatva a falat, amely elválasztotta őket a közönségüktől.

A mai celebek beengednek minket a házukba, a magánéletükbe és a fejükbe, így egyre kevésbé gondolunk úgy rájuk, mint egy termékre vagy egy aprólékosan megtervezett karakterre. Helyette azt várjuk tőlük, hogy olyanok legyenek, mint mi, hogy a barátainknak érezzük őket, és azonosulhassunk velük.

Elkezdtünk úgy viselkedni, mintha ismernénk őket, legalább annyira rajongunk a vélt személyiségükért, mint a munkásságukért, és ugyanazokat az erkölcsi elvárásokat támasztjuk feléjük, mint a környezetünkben élők számára. De az igazság az, hogy a fal most is ugyanúgy ott van, csak átlátszó lett. Ezek az emberek nem a barátaink vagy a társaink, hanem milliókat érő gazdasági vállalkozásokat tartanak fenn, és ahogy a legtöbb vállalkozásnak, a fő céljuk nekik is az, hogy profitot termeljenek. Ezt pedig az autentikusság látszatával érik el. Persze ettől még sok híresség valóban törődik a közönségével, és ugyanúgy érdekelheti őket a világ, ahogy egy normális embert, de az a sztár, akit a médiában látunk, csupán az arca egy sokkal nagyobb entitásnak. 

Minden jelentős híresség mögött van egy csapat, egy egész iparág, aminek az az érdeke, hogy ő elég népszerű és befogadható maradjon ahhoz, hogy továbbra is pénzt keressenek belőle, ez pedig sajnos nehezen egyeztethető össze a valódi aktivizmussal. Itthon ez hatványozottan igaz: ha úgy döntesz, hogy nyíltan kiállsz a véleményed mellett, az sajnos sok kaput bezár előtted. Ettől még ez nem jelenti azt, hogy semmilyen morális felelősség nem járna a hírnévvel, épp ellenkezőleg: hiszek abban, hogy minden kiváltságunkat meg kell próbálnunk jóra használni, nemcsak a hírnevünket, hanem a pénzünket, az időnket, az energiánkat és a kapcsolatainkat is.

De talán bálványok helyett célravezetőbb lenne úgy kezelni a hírességeket, mint egy vállalkozást, vagy legalábbis valami vállalati kabalát. És ugyanúgy, ahogy egy vállalatot felelősségre kell vonnunk azért, ha a működése kárt okoz a társadalomnak, a celebeknek is kötelességük vállalniuk a hatalommal járó terheket.

Ezt viszont csak akkor érhetjük el, ha nem idealizáljuk őket, ha megtanulunk inkább a munkásságukon keresztül kapcsolódni velük (nem csak az Instagramon), és tudatosítjuk magunkban, hogy a tehetség vagy a megnyerő személyiség nem jelent megbízhatóságot. Ám közben tudom, hogy a valóságban azért ezt nem ilyen egyszerű kivitelezni: a hírességek kultusza évszázadok óta része az életünknek, és egy elmagányosodó világban, sok embernek ezek a paraszociális kapcsolatok jelentik az egyetlen lehetőséget, hogy kapcsolódhassanak másokkal. De ha nem is számolhatunk le teljesen a bálványainkkal, vajon arra rá tudjuk venni őket, hogy velünk együtt fejlődjenek?  

Inkább ember, mint bármi más

Másodszor viszont, előbb mégis csak ember vagyok, nem „celeb”. Ráadásul olyan ember, aki már ebben a mesterséges, képmutató és végletekig profitorientált online kultúrában nőtt fel, és aki minden egyes nap szembesül azzal, hogy ez milyen negatív hatással volt a mentális egészségére és a gondolkodására. Szóval szeretném kivenni a részemet azokból a törekvésekből, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az utánam jövő generációk már ne ezt a mérgező közeget örököljék meg. Bár sokan hajlamosak jelentéktelennek vagy haszontalannak bélyegezni a popkultúrát és a celebekkel kapcsolatos híreket, a témák, amelyekre felfigyelünk, és az emberek, akiket meghallgatunk, ebben az esetben is megmutatják, hogy társadalmunk éppen milyen értékeket tart fontosnak.

A popkultúra képes arra, hogy áthidalja a társadalmi különbségeket, mert a kultúrának ebbe a szeletébe van a leginkább beleszólásunk. Mi, az emberek teremtjük, és a közösségi média minden eddiginél több lehetőséget ad nekünk arra, hogy eldöntsük, mely kérdések kerülnek be a köztudatba.

Minden alkalommal, amikor fizetünk valamiért, arról szavazunk, hogy milyen világban akarunk élni. És bár az online tartalomfogyasztásunkért többnyire nem pont pénzzel fizetünk, valami mást adunk érte, amit pénzzé lehet alakítani: a figyelmünket. Minden egyes megtekintés a TikTokon, minden bekövetett Instagram-profil, minden Facebook-lájk megtöltheti valaki bankszámláját. Tulajdonképpen mi magunk tartjuk fenn az iparosított hírnév intézményét azzal, hogy a nézettségünkkel fizetünk érte. Az olyan emberek kikövetése/letiltása, akik nem felelnek meg a társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó elvárásainknak, vagy nem osztoznak a morális értékrendünkön, kiváló lépés afelé, hogy megmutassuk a szórakoztatóiparnak, hogy elegünk van azokból a celebekből, akiknek ekkora hatalmuk van, de semmi mellett nem állnak ki vele. 

Eljött az ideje, hogy kiérdemeljék a figyelmedet. Tiltsd le azokat az embereket, akiknek tartalmai elbizonytalanítanak, hogy aztán eladhassák neked a megoldást az általuk gyártott problémákra. Kövess ki mindenkit, akiről úgy gondolod, hogy nem felelősségteljesen használja a platformját. Tudod, mit? Ha úgy érzed, hogy a tartalmak és az alkotások, amiket kiteszek, nem adnak semmit az életedhez vagy a világhoz, akkor engem is kövess ki nyugodtan. Csak kérlek, ne állj meg itt, félúton.

Ugyanúgy, ahogyan elveheted valakitől azt a digitális megafont, arra is használhatod, hogy felerősítsd azokat a hangokat, amelyekről úgy gondolod, megérdemlik, hogy többen hallják őket.

Vágd ki a negatív hatásokat, de ne hagyd üresen a helyüket, hanem keress olyan embereket, akiknek büszkén adhatod a figyelmedet. Olyan embereket, akik új dolgokra tanítanak téged, akik örömet és szépséget visznek az életedbe. Használd a saját platformodat arra, hogy megerősítsd az övéket, és segíts egy olyan popkultúrát építeni, amely a kreativitást, a sokszínűséget és a fejlődést helyezi előtérbe. És akkor talán mire elérkezik a következő MET-gála, couture divathét vagy trendi fesztivál, már többen értenék, hogy nem mindig a legfényesebb dolgok azok, amik a leginkább megérdemlik a figyelmünket.

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Dimitrios Kambouris / Staff; Getty Images/ Vittorio Zunino Celotto / Staff; Getty Images/ Michael Buckner / Contributor

Nyáry Luca