Egy közeli szerettünket idejekorán elgyászolni, kamaszkorban egy édesanyát elveszíteni olyan tapasztalás, ami kitörölhetetlen az ember életéből. A hiány örökre a részed marad. Ám miközben meg lehet tanulni ezzel együtt élni, az is fontos lenne, hogy a saját életed már ne az elvesztett hozzátartozó árnyékában teljen. Ezt Nyáry Luca a saját bőrén tanulja a mai napig. Tizenhárom éves volt, amikor édesanyja agydaganatban elhunyt, és noha azóta majdnem egy évtized telt el, ez az élmény sok szempontból még ma is alapjaiban határozza meg a mindennapjait. Ajánljuk ezt a beszélgetést mindenkinek, aki veszített már el neki fontos embert, aki ismer gyászoló gyereket vagy épp ő maga gyászoló gyerek – még felnőttkorában is. Hogyan érdemes odafordulni egy gyerekhez a gyászban? Milyen normáknak való megfelelés nehezedik még a fájdalom mellett a gyászolókra? Mit jelent egyáltalán „jól” gyászolni? És miként lehet a hiányból életet, a veszteségből erőt építeni? D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi egyebek közt ezeket a kérdéseket is körbejárja. Az e heti vendég Nyáry Luca író, modell, a WMN szerzője. Ez a Beszélnünk kell! ötödik évadának záróepizódja.
–
Ezúttal nemcsak hallgathatod, hanem nézheted is a Beszélnünk kell! epizódjait:
A szülői lét maga a nagybetűs ellentmondás. Egyrészt megfogalmazódik az egészséges, biztos kötődés jogos igénye, miközben tulajdonképpen az első pillanattól tudjuk, hogy eljön az idő, amikor el kell majd engedni őt. D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi podcastjának e heti vendége, Kurucz Adrienn utálja a „leválás” szót, akárcsak korunk másik mantráját, az „elengedést”. Erről is szól a Beszélnünk kell! friss epizódja, nézzétek, hallgassátok:
Gyakran épp a gyász mutat rá arra, hogy az egykor agresszív szörnyeteg is valaha egy védtelen, bántalmazott gyerek volt. Ez azonban nem validálja a tetteit.
Huszonhét éve nincs olyan halottak napja, hogy ne sütne verőfényesen a nap. Míg a szeretteim sírjai fölött görnyedeznék, csendben beszélgetnék, mintha nem is az élőkhöz szólnék, hanem nekik súgnám a szavaimat. A nagy halom földön túlra üzenném, hogy hiányoznak.
Otthon, a szeretteink körében szelíden meghalni – kegy. Otthon ápolni és az utolsó útjára kísérni a szerettünket, pokolian nehéz – miközben olyan ajándék lehet az élettől, ami a gyásznak (és az utána következő életnek) is örökre más színezetet ad.
A közösségi médiában megjelenő posztok és a profilképek cseréje a családban, baráti, ismerősi körben történt haláleset és a gyász első nyilvános jelei. Később menetrend szerint érkeznek a fekete-fehér fotók és az ismerősök megemlékezései, végül a hivatalos gyászhír. A temetés után pedig illik visszatérni a régi kerékvágásba akkor is, ha belül nem marad más, csak a csend és a fájdalom.
A WMN szerzői sok olyan könyvet olvasnak, amiről nem készül külön cikk ugyan, de nagyon is megérdemelnék a figyelmet. Épp ezért minden év vége felé összeállítunk egy olyan listát, amelyben a szerkesztőség tagjai beszámolnak aktuális kedvenceikről. Íme, ez az idei WMN-könyvklubos lista tőlünk, nektek, szeretettel!
Az Agymenők színésznője egyszerre hordozza zsigereiben a humort és az adottságot, hogy érthetően és átérezhetően indítson párbeszédet fontos vagy akár tabunak számító témákról. Portré.
Megvan Till Tamás gyilkosa, F. Jánost azonban a hatályos törvények miatt nem lehet elítélni, ám ha változtatnak a vonatkozó jogszabályokon, az emberölésért is felelősségre vonhatják a férfit.
