Nincs még egy olyan női szerep, amihez annyi társadalmi és belsővé tett elvárás és képzet társul, mint az anyaság. Anya a tartóoszlop, aki számára a saját szükségletei másod- vagy inkább sokadlagosak. Anya nélkül a szerkezet, amit családnak nevezünk, nem működik, összedől. A benne megélt nehézségeket, elakadásokat pedig épp emiatt nehéz kommunikálni – pedig sokszor életbe vágó lenne. Mert az anya is ember. És bármennyire szeretnénk is fenntartani ezt az illúziót, valójában nem mindenható. És nem is sérthetetlen. Az anyai kiégést – ami annak a hosszan tartó érzelmi és mentális terhelésnek a következtében jön létre, ami a gyerekekről való folyamatos gondoskodással jár – a mai napig stigma övezi. Ezt igyekszik oldani D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi a Beszélnünk kell! legújabb epizódjában, amelynek témája: az anyai kiégés, annak hatásai a család egészére, és a gyógyulás lehetőségei.
–
Már nemcsak hallgathatod, de nézheted is a Beszélnünk kell! epizódjait:
Anyák, akik fulladoznak a teendők alatt. Apák, akik azt hiszik, ők csak besegítenek. És egy rendszer, ami ezt máig természetesnek tekinti, de hosszú távon valójában mindenkinek árt.
Milyen anya az ilyen? – pörgetjük a fejünkben a kérdést, sokszor magunkra célozva, amikor nem bírjuk, nem akarjuk, nincs kedvünk, kiégtünk az anyaságban. És a legtöbben nem tudjuk azt mondani magunknak, hogy JÓ anyák vagyunk. A lusta anyák napján erről elmélkedik Tóth Flóra.
Kőrizs Kata korábbról tudta, hogy aggodalmak nélküli anyaszabi nem létezik. De hogy milyen érzéseket, reakciókat váltott ki belőle, hogy immáron szülőként, de a gyerekei nélkül repült… az őt magát is meglepte.
Túlterheltség, magány, gazdasági kiszolgáltatottság, szorongás a rájuk nehezedő elvárásoknak való megfelelés, és az anyasággal kapcsolatos sok, egymásnak is ellentmondó információ miatt – ezek voltak a leggyakoribb válaszok, amiket a közel 3 ezres követőszámmal rendelkező Instagram-oldalamon az egyszerűnek tűnő „Hogy vagy?” kérdésre adtak a megszólított anyák.
„Még a szülőcsoportokban is azt látom, hogy nagyon gyakran az anya énideje akkor legitim igazán, ha a „boldog mama, boldog baba” jegyében telik, tehát még a pihenőidőt is akkor tudja bűntudattól mentesen megélni sok ember, ha azzal legalább áttételesen a gyerekének tesz jót” – mondja riportunk pszichológus szakértője, akivel a szülői kiégésről beszélgetett Kerekes Anna.
Hat év után élete első, 28 órás anyaszabijára ment Kőrizs Kata. Megírta, mi vezetett idáig, és milyen volt az egyébként teljesen kompetens férjére hagyni a belázasodott gyereküket.
Hermann Göring neve, ami örökre összefonódott a holokauszttal, világszerte ismert. De vajon mit kezdhetnek a leszármazottai a tetteivel és a Göring-klán örökségével? Többek között erre a nehéz kérdésre keresi a választ Bettina Göring, a náci vezető unokahúga a Drága Bácsikám – Elátkozott örökségem c. könyvében.
Nemrég új előírást vezettek be Angliában: már a 16 évesek is a szavazóurnákhoz járulhatnak – és nemcsak nézelődőként. Brazíliában már 1989 óta, egyes német tartományokban a kilencvenes évektől kezdve, Ausztriában pedig 2007 óta van érvényben hasonló szabályozás. Érdemes lenne követni a példájukat?
A külvilág nem látja a fájdalmat, a fáradtságot, a félelmet. Csak azt, hogy „nem is látszik rajtad semmi”. Ez az írás nem panaszkodás. Nem hősködés. Hanem egy bátor és fontos közlés arról, mit jelent láthatatlan fogyatékossággal élni egy olyan társadalomban, ahol vagy „beteg vagy”, vagy „hasznos”.
