„Szerencsés, asszonyom, hogy ön és a baba megúszták” – Egy özvegy levele egykori férjéhez
Bea férje most lenne ötvenéves. Elképzelte, milyen lenne a születésnapja. Olvassátok el szívszorító írását!
Címke: gyász
Adventi visszaszámlálás, másképp – Egy szomorú karácsony, amikor értelmet nyert az ünnep
„Szeressünk és öleljünk addig, amíg lehet, soha nem tudhatjuk, melyik lesz az utolsó.”
Steiner Kristóf: Aki szeret és szeretve van, az nem veszíthet el senkit
„Ha valakinek már nem él az anyukája, karácsonykor nem tud nem arra gondolni, hogy »Mit adhatnék a mamának?«, én pedig kimondhatatlanul hálás vagyok érte, hogy még így, univerzumokon és valóságsíkokon keresztül is meglephetem az édesanyá(i)mat.”
„Az életünkben tulajdonképpen semmi más nem számít, csak az érzelem” – Mit nyújt A boldogság politikája?
„Én érzem a depressziót a levegőben, ami – ha nem bénít le – lehetőség, hogy utánajárjunk: miért vagyunk benne és meddig akarjuk fenntartani. Nem feltétlenül egyénileg, hanem inkább közösségként. Amikor összejövünk és beszélgetünk, miért nyomasztjuk egymást, ahelyett hogy arról beszélgetnénk, milyen szépen sütött ma a nap?”
Herczku Ágnes: „Angyal vagy-e? Ördög vagy-e?” – Emlékezés Foltin Jolánra
Foltin Jolánra, a magyar folklór múlt héten elhunyt nagyasszonyára Herczku Ágnes emlékezik.
„Keressen szépen más hobbit magának” – Így nem leszünk például boncmesterNŐk
Miért ne lehetne egy nő boncmester?
Mindenre van megoldásunk, kivéve az élet-halál kérdéseket – Miért olyan nehéz a modern kori gyászfeldolgozás?
A modernizációval nem a gyász változott meg, hanem az arra adott emberi reakció. Nincs sem idő, sem tér arra, hogy fájjunk. Nem adják meg nekünk, nem adjuk meg magunknak.
„Aztán egyszer csak megjelent álmomban…” – Steiner Kristóf emlékezése Vekerdy Tamásra
Egy különös és különleges barátság története.
„Kislányom, mamától el se köszönsz?” – Búcsú, örökre
Egy anya, aki világéletében csak a gyerekeiért élt , és egy lány, aki megtanult könnyű csomaggal utazni a világban. Hogyan dolgozzák fel együtt a közös gyászt?