Címke: gyász

Az egyik legnehezebb élethelyzet az özvegység, mégsem beszélünk róla eleget.

Örökre elment a Forma–1 aranykorának talán utolsó csodálatos szimbóluma, múzeuma, emlékkönyve és emlékezete.

Keserves dolog azt ápolni, aki oly sok éven át minket ápolt, ha betegek voltunk.

„A szeretet jelen idejű: azzal, hogy a másik meghal, az iránta érzett szeretet nem múlik el. Csak már nincs kinek odaadni. Mint egy magunkba fojtott gondolat.”

Egyvalami közös: mindenki ugyanoda jut, előbb vagy utóbb.

Akit ennyire szeretnek a barátai, azon még a betegség és a halál sem győzedelmeskedhet.

Nem beszélünk róla, le akarjuk zárni, és úgy tenni, mintha meg sem történt volna. Pedig a halottainkat elgyászolni legalább egy év, és a stációit nem lehet kikerülni.

Hogyan mondd el az ötévesnek, hogy a majdnem-nagyapja temetésén voltál?

Amikor épp az hiányzik a karácsonyfa mellől, aki a hagyományokat megteremtette. Amikor a karácsonyt a legfontosabb nélkül kell ünnepelned.

„Nem tudtam akkor még, hogy az aggódást nem csak a képzelet szüli. Hogy nem ellenőrizgetsz, hanem csak beszélni akarsz velem. Hogy talán sejted, már nem sokszor tudsz felhívni telefonon, és évtizedek múlhatnak el anélkül, hogy hallanám majd a hangodat. ”