Kurucz Adrienn, a WMN szerzője és főszerkesztő-helyettese már friss anyaként sem értett egyet vele, amikor azzal riogatták: ha a kisbaba a hitvesi ágyban alszik, sosem fog leválni a szülőkről. Ami azt illeti, magával a leválás szóval sincs barátságban, mert valami olyasmit sugall számára, hogy végérvényesen el kéne engednie a gyerekét. „Ha egy ág letörik a fáról, ha »leválik«, elpusztul (…) És én is úgy érzem, hogy elpusztulnék az erős kapcsolat nélkül, ami a családomhoz köt” – mondja. Miközben szülőként a gyerekekhez fűződő erős kötelék kialakítása az egyik legelemibb vágyunk, (ahogy a gyereké is a biztos kötődés vágya), azzal is tisztában vagyunk, hogy a megfelelő szabadság biztosítása számára, – amelyben kiteljesedhet és önmaga lehet –, elengedhetetlen a felnövekedése, a személyiségfejlődése szempontjából. De hogyan oldható fel a közelség-távolság ezen ellentmondása? Egyáltalán: mi a megfelelő mértéke? És vajon a leválás alternatívájaként be lehet-e emelni egy másik kifejezést a szótárunkba, amikor a gyerek-szülő kapcsolatokról beszélnünk? A Beszélnünk kell! podcast legújabb adásában a szülő-gyerek leválás témáját járja körül D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi beszélgetőtársukkal: Kurucz Adrienn-nel.
–
Ezúttal nemcsak hallgathatod, hanem nézheted is a Beszélnünk kell epizódjait:
Bár az együttélés során gyakran nem is tudatosul, mennyi közös rituálénk van a gyerekünkkel, ezek egyik pillanatról a másikra való elvesztése olyan, mintha kihúzták volna a lábunk alól a talajt. Rádöbbent a saját sebezhetőségünkre, kiszolgáltatottságunkra, és szembesít azzal, hogy hol tartunk az életünkben. Itt a Beszélnünk kell! legújabb epizódja az üres fészekről.
Ismerős az érzés, mintha a párválasztásaidban újra és újra ugyanabba a folyóba lépnél? Te is feltetted már magadnak a kérdést: miért ismétlem ugyanazokat az önsorsrontó köröket a párkapcsolataimban? A válasz mögött megbújó okok azonban sokkal komplexebbek, mint elsőre hinnéd. Itt a Beszélnünk kell! új epizódja a párkapcsolati sémákról.
„Sokat éltem már, sok vacak kapcsolatban tört a szívem apró darabokra, sok ócska megcsalást láttam, de most valamit megértettem” – írta Both Gabi a könyv elolvasása után.
Meddig tekinthető egy gyerek gyereknek a törvény szerint, legyen szó a szexről vagy akár a büntetőjogi felelősségéről? Mit jelent az akceleráció, és milyen veszélyekkel jár, ha nem biztosítunk megfelelő felvilágosítást a fiatalok számára? Hihetetlenül fontos kérdések a Mindent bele! legújabb adásában!
Nagy feladat túlélni az idejekorán elveszített szülőt. Életet, erőt építeni a hiányból, kamaszkorban megtanulni, hogy miközben te építed magad, a gyász is épül benned. Nyáry Luca tizenhárom éves volt, amikor elvesztette az édesanyját. A Beszélnünk kell! ötödik évadának záróepizódjában az ő útját mutatjuk be:
Az élet művészete címen nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában: a szecessziós plakátokra fókuszáló tárlatból kiderül, miért volt nélkülözhetetlen a sósborszesz, és miben tértek el a férfiakat és a nőket célzó bicikli és dohánytermék reklámok.
Ha nyár, akkor esküvők. Ha esküvők, akkor szervezés, pénz és tervezések. Ahol pedig van szervezés és pénz, ott előbb-utóbb felütik a fejüket a konfliktusok, kellemetlen helyzetek és félreértések is, amik akár egy életre beárnyékolhatják az élményt. Pedig a nyílt kommunikációval, az empatikus odafordulással, és pár apró szabály betartásával kihúzhatnánk ezen helyzetek méregfogát.
Mihez kezd az ember, amikor összecsapnak a feje felett a hullámok? Van, aki futni kezd, más festeni – és van, aki kenyeret süt. Palotás Ágnes számára a kovászos kenyér nemcsak egy új szenvedély, hanem egy új élet kezdete lett: a tésztával való munka, a lassú, türelmet igénylő folyamat segített neki kimászni a válságból.
