Kurucz Adrienn, a WMN szerzője és főszerkesztő-helyettese már friss anyaként sem értett egyet vele, amikor azzal riogatták: ha a kisbaba a hitvesi ágyban alszik, sosem fog leválni a szülőkről. Ami azt illeti, magával a leválás szóval sincs barátságban, mert valami olyasmit sugall számára, hogy végérvényesen el kéne engednie a gyerekét. „Ha egy ág letörik a fáról, ha »leválik«, elpusztul (…) És én is úgy érzem, hogy elpusztulnék az erős kapcsolat nélkül, ami a családomhoz köt” – mondja. Miközben szülőként a gyerekekhez fűződő erős kötelék kialakítása az egyik legelemibb vágyunk, (ahogy a gyereké is a biztos kötődés vágya), azzal is tisztában vagyunk, hogy a megfelelő szabadság biztosítása számára, – amelyben kiteljesedhet és önmaga lehet –, elengedhetetlen a felnövekedése, a személyiségfejlődése szempontjából. De hogyan oldható fel a közelség-távolság ezen ellentmondása? Egyáltalán: mi a megfelelő mértéke? És vajon a leválás alternatívájaként be lehet-e emelni egy másik kifejezést a szótárunkba, amikor a gyerek-szülő kapcsolatokról beszélnünk? A Beszélnünk kell! podcast legújabb adásában a szülő-gyerek leválás témáját járja körül D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi beszélgetőtársukkal: Kurucz Adrienn-nel.
–
Ezúttal nemcsak hallgathatod, hanem nézheted is a Beszélnünk kell epizódjait:
A depresszió rengeteg embert érint, mégis kevés szó esik arról, mit okoz valójában annak az életében, aki ezzel a betegséggel küzd. Csepelyi Adrienn a Beszélnünk kell! ötödik évadában most megtöri az ezzel kapcsolatos tabukat:
„Én nagyon nem akartam leszbikus lenni” – mondja pszichológus-újságíró kollégánk a stúdióban a Beszélnünk kell! podcast ötödik évadának vendégeként. Egy beszélgetésben, amely több, mint fejlődéstörténet és több, mint "coming out sztori" - ez az epizód egy ember útjáról szól: önmagához. És közben korképet rajzol arról, hogy milyen ma Magyarországon az LMBTQ közösséghez tartozó emberként élni. D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi vendége: Milanovich Domi.
Bár az együttélés során gyakran nem is tudatosul, mennyi közös rituálénk van a gyerekünkkel, ezek egyik pillanatról a másikra való elvesztése olyan, mintha kihúzták volna a lábunk alól a talajt. Rádöbbent a saját sebezhetőségünkre, kiszolgáltatottságunkra, és szembesít azzal, hogy hol tartunk az életünkben. Itt a Beszélnünk kell! legújabb epizódja az üres fészekről.
Ismerős az érzés, mintha a párválasztásaidban újra és újra ugyanabba a folyóba lépnél? Te is feltetted már magadnak a kérdést: miért ismétlem ugyanazokat az önsorsrontó köröket a párkapcsolataimban? A válasz mögött megbújó okok azonban sokkal komplexebbek, mint elsőre hinnéd. Itt a Beszélnünk kell! új epizódja a párkapcsolati sémákról.
„Sokat éltem már, sok vacak kapcsolatban tört a szívem apró darabokra, sok ócska megcsalást láttam, de most valamit megértettem” – írta Both Gabi a könyv elolvasása után.
„Magyarország Kormánya elkötelezett az oktatás minőségének javításában” – áll a kérdőív bevezetőjében, amelyben szakpolitikai kérdéseket akarnak a szülőkkel megválaszoltatni.
Olvasónkat (valószínűleg sok mindenki mással együtt) felzaklatta a miniszterelnök beszéde a Covid „világbajnok” hazai kezelésével kapcsolatban. Ő ugyanis egészen másképp emlékszik. Az apját relatíve fiatalon, méltatlan körülmények között veszítették el. És messze nem voltak a tragédiájukkal egyedül.
1995. január 27-én mutatták be a Mielőtt felkel a napot, amely meghódította a világot. Harminc év elteltével a film varázsa még mindig nem kopott meg, elkészültek időközben szintén sikeres és méltó folytatásai. A francia Céline és az amerikai Jesse egyéjszakás bécsi csavargása így már több generációnak is meghatározó moziélménye lett.
