Hatalmi pozícióban az ember egyre kevésbé lesz képes együttérezni másokkal

–

Korán megtanuljuk, hogy a hatalom egy elnyomó helyzet

Azt, hogy milyen hatalmi viszonyban létezni, születésünktől tapasztaljuk.

Akit pedig autoriter stílusban nevelnek – ami egy hideg, büntető, merev működést jelent –, az elég korán megtanulja, hogy a hatalom leginkább egy elnyomó helyzet. 

A tekintélyelvű nevelés által a gyerekben erős félelem, tartás alakulhat ki a szülőtől, aki az első tekintélyfigura az ember életében, és akin keresztül az első tapasztalatokat szerzi a hatalomról. Az ilyen szülő mellett, már gyerekkortól azt tanulhatja meg, hogy ő leértékelhető, és felnőttként is könnyebben fogja a tekintélyelvűséget követni, magáévá tenni, a hatalmat megkérdőjelezhetetlennek tartani. 

Mitől függ, hogyan viselkedik az, akié a hatalom?

Az, hogyan viselkedünk hatalmi helyzetekben, nagyban visszavezethető arra, mit hozunk otthonról: mit tanultunk és tapasztaltunk a világról, az érzelmi biztonságról, a szükségleteink kielégítéséről, arról, mennyire vagyunk szerethetők – egyszóval visszavezethető oda, hogyan kötődünk. 

Kutatások szerint a magyar lakosság 70 százaléka bizonytalanul kötődik.

Abban az esetben pedig, ha valaki bizonytalanul kötődik, sokkal könnyebben fel lehet benne ébreszteni félelmeket, aggodalmakat. Aki bizonytalan önmagában és a világban, az hamarabb válik irányíthatóvá, manipulálhatóvá a félelmein keresztül.

Aki bizonytalan környezetben nő fel, abban nem fejlődik ki a képesség arra, hogy lássa a világ sokszínűségét, hogy a tényeket megtanulja megfelelően analizálni és az ellentmondásokat elviselni. 

És aki úgy nőtt fel, hogy sosem volt lehetősége határozottan képviselni önmagát, az könnyebben elfogadja, ha belekerül egy olyan helyzetbe, ahol nincs mód az érdekérvényesítésre. Bár eltűri, de ahhoz, hogy mindez elviselhető legyen számára, kvázi azonosul a hatalommal, tehát az agresszorral, aki a hatalmat gyakorolja rajta. És ha olyan helyzetbe kerül, amelyben esetleg ő képes hatalmat gyakorolni, akkor maga is könnyen elnyomóvá válhat.

Így születik meg a vágy az erős (autoriter) vezető iránt

Az önmagunkban és a világban való bizonytalanság nemcsak stresszt és szorongást okoz, hanem a vágyat is egy olyan erős vezető figura iránt, aki csökkenti majd bennünk ezt a szorongást – aminek a szabályozását mi gyerekkorunkban nem tanultuk meg.

Mivel a bizonytalan környezetben nem tettek képessé arra, hogy leküzdhessük a saját szorongásunkat, ezért aztán várunk valakit, aki ezt megteszi helyettünk, aki biztonságot ad. És ha valaki ebben a helyzetben (látszólag) biztonságot, erőt sugároz, akkor rögtön radiálni, vonzódni kezdünk felé.

A hatalom felerősíti a már meglévő személyiségvonásokat…

Van hatalomkutató, aki arra világít rá: a hatalom megélése azon is múlik, hogy az illetőnek milyen az alapszemélyiség-struktúrája, értékrendje, milyenek a céljai, motivációi, normái. Ha ez humán tartalmakkal átitatott, akkor a hatalmon lévő személy azon fog dolgozni, hogy jó legyen annak a közösségnek, amelynek nemcsak vezetője, hanem tagja is – mert önmagát is a közösség részeként éli meg. 

A hatalmi helyzet tulajdonképpen felerősíti az eredeti személyiségünket. Tehát aki képes altruistán, szimmetrikusan gondolkodni, az a hatalmi helyzetbe is ezt viszi be, és az egész rendszert úgy fogja működtetni, hogy ezek a viszonyulások jelenjenek meg.

Míg ha valaki erősen hierarchikusan gondolkodik, akkor a hatalmi helyzetet is arra fogja használni, hogy a saját elképzeléseit erőltesse rá azokra az emberekre, akik a hierarchiában alatta állnak.

…és sok esetben át is formálja a személyiséget

Hatalmi pozícióban az ember empátiás és mentalizációs képessége is csökkenhet. Ez azt jelenti, hogy a hatalmat gyakorló egyre kevésbé válik képessé a másiknak érzelmeket tulajdonítani, egyre kevésbé tud együtt érezni másokkal, beleképzelni magát az ő helyzetükbe, és közben magára is reflektálni.

Aki hosszú ideje ül hatalmi pozícióban, az sok esetben belemerevedik a szerepébe – rácsontosodik, rásül a szerep. A főorvos otthon is főorvos lesz, a vállalatvezető vállalatvezető, a politikus pedig politikus.

És kizárólag olyan emberekkel veszi körül magát, akik támogatják a hiedelemvilágában, elképzeléseiben, szerepében. Akik nem késztetik párbeszédre, nem konfrontálódnak vele, nem élnek kritikával irányába – körbeveszi magát bólogató Jánosokkal. 

Torzítja a valóságérzékelést

Minél magasabb pozíciót tölt be valaki egy hierarchikus rendszerben, annál több átcsatolási ponton keresztül juthat el hozzá az információ arról, hogy akiket egyébként szolgálni igyekszik, ők miben vannak – hogyan gondolkodnak, hogyan éreznek, éppen mire van szükségük –, és milyen hatással vannak rájuk az ő döntései. Így egyrészt történik egy információvesztés, másrészt a hatalmi helyzet azt is befolyásolja, hogy az ember mit vesz észre a világból. 

A hatalom torzítja a világ és a másik ember észlelését.

A kutatások szerint hatalmi pozícióban az ember empátiás és mentalizációs készsége csökken, ami súlyos következményekhez vezethet hosszú távon. Mert mi is az empátia: együttérző képesség, amely által nemcsak érzékelni tudjuk, hanem tudati szinten felfogni is, hogy a másikban érzelmileg mi megy végbe – és arra érzelmileg reagálni.

Ha az empátiás és a mentalizációs képesség csökken, a másiknak kevésbé tudunk majd érzelmeket tulajdonítani, és így együttérezni vele, felismerni az érzéseit, neki szándékokat, terveket, célokat tulajdonítani – emberként tekinteni rá. 

A Beszélnünk kell! hatalomról szóló epizódját itt nézheted meg:

Filákovity Radojka