Egy közeli szerettünket idejekorán elgyászolni, kamaszkorban egy édesanyát elveszíteni olyan tapasztalás, ami kitörölhetetlen az ember életéből. A hiány örökre a részed marad. Ám miközben meg lehet tanulni ezzel együtt élni, az is fontos lenne, hogy a saját életed már ne az elvesztett hozzátartozó árnyékában teljen. Ezt Nyáry Luca a saját bőrén tanulja a mai napig. Tizenhárom éves volt, amikor édesanyja agydaganatban elhunyt, és noha azóta majdnem egy évtized telt el, ez az élmény sok szempontból még ma is alapjaiban határozza meg a mindennapjait. Ajánljuk ezt a beszélgetést mindenkinek, aki veszített már el neki fontos embert, aki ismer gyászoló gyereket vagy épp ő maga gyászoló gyerek – még felnőttkorában is. Hogyan érdemes odafordulni egy gyerekhez a gyászban? Milyen normáknak való megfelelés nehezedik még a fájdalom mellett a gyászolókra? Mit jelent egyáltalán „jól” gyászolni? És miként lehet a hiányból életet, a veszteségből erőt építeni? D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi egyebek közt ezeket a kérdéseket is körbejárja. Az e heti vendég Nyáry Luca író, modell, a WMN szerzője. Ez a Beszélnünk kell! ötödik évadának záróepizódja.
–
Ezúttal nemcsak hallgathatod, hanem nézheted is a Beszélnünk kell! epizódjait:
A szülőség az ember életének egyik legkomplexebb feladata, amit elképesztően nehéz jól csinálni (tökéletesen pedig lehetetlen). És amiben minden jó szándék és akarat ellenére is mély sérüléseket lehet okozni. Épp ezekről az akaratlanul okozott szülői sérülésekről szól a Beszélnünk kell! hatodik évadának premieradása.
Te mit gyászolsz? – teszi fel a kérdést Eleanor Haley és Litsa Williams könyve, és még mielőtt ellapoznál, mondván, hogy hál’ istennek nem történt haláleset a környezetedben, jobb, ha mélyebben átgondolod a kérdést. A veszteség ugyanis legtöbbünk életében vissza-visszatérő szereplő, még ha a tárgya változik is: ugyanúgy elindíthatja a gyászfolyamatot a munkahelyváltás, mint egy szakítás, a meddőség vagy akár a költözés.
„Sírok, hogy sosem tanultam meg, te hogyan készíted a hókiflit, és most biztos elcsesztem, mert nem kell bele se víz, se só, de nem tudom kiszedni, már telesírtam a tálat.”
A társadalmunkban a nagyszülőség képe is erős vonalakkal van körberajzolva. Az elképzelt jövőkép sokak számára ebben csúcsosodik ki, így az unoka nélküli élet nem csupán szerep- és identitásvesztéssel járhat, hanem az élethez való kapcsolódást is átszínezheti.
Olvasónk tragikus hirtelenséggel veszítette el a nagynénjét. A fájdalmát fokozták a kórházban, a temetkezési irodában és a végrendeletet figyelmen kívül hagyó eljárás során tapasztaltak.
Hamarosan négy éve, hogy nincs köztünk az AWS zenekar frontembere, Siklósi Örs, szerettei, barátai, rajongói számára mégis „jelen idejű” maradt. Szeretetteljes, impulzív, bölcs karaktere ott van a színpadon, a kocsmákban, a nagy beszélgetésekben, és persze mindabban az emberi és kulturális hagyatékban, amit rajongók ezrei követtek itthon: ennek kicsi, de nagyon is fontos szeletei a korai versek, amiket most már mi is elolvashatunk.
„Miért nem tudsz olyan lenni, mint a testvéred?” A kérdés, ami gyakran mély sebeket okoz, és a testvérek közti elhidegüléshez vezethet. Hogyan tudjuk ugyanannyira, ha nem is egyforma módon, szeretni a gyerekeinket?
A 125 évvel ezelőtt született Fekete István felesége mániás depresszióval küzdött. Az író kitartott az asszony mellett, hiába javasolták többen is, hogy váljon el tőle. Fekete ugyanis kitartóan szerette a feleségét, és az esküvőjén tett fogadalma szent volt számára.
Visszatérni a helyre, ami annyi mindent adott. Az országba, aminek békétlensége és fájdalma bennünk is nyílt sebként sajog. Steiner Kristóf és Nimi közel két éve jártak utoljára Izraelben és Palesztinában. Most pedig félelemmel és fájdalommal vegyes várakozással hazatértek.
