A bántalmazó halálakor a gyász összetettebb lehet, mint gondolnánk

–

A gyerekek ellen elkövetett erőszaknak négy alapvető formáját különböztetjük meg. Ezek: a testi és a lelki fenyítés, a szexuális abúzus és az elhanyagolás. A testi fenyítés valamilyen formája minden második gyereket érint, míg a szexuális erőszak a 0–13 éves korcsoportban a harmadik leggyakrabban elszenvedett abúzusforma – mondta dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember egy vele készült interjúban a Növekedés nevű oldalon.

A hazai állapotokat az UNICEF magyar szervezete 2016-ban online kérdőíves kutatásban vizsgálta. A közel 7000 nagykorú kitöltő 83 százaléka tisztában volt ugyan azzal, hogy Magyarország ratifikálta az ENSZ gyermekjogi egyezményét, 20 százalékuk előtt azonban nem volt ismeretes az a tény, hogy az egyezmény zéró toleranciát hirdet a gyermekbántalmazással szemben.

Sok ezer gyerek hatalmas terhekkel és sötét titkokkal megpakolva nő fel. Sok ezer felnőttnek a gyerekkor nem nosztalgikus élményeket és örömteli pillanatokat adó csodaország. Sok-sok ezer unokát olyan szülők neveltek fel, akik maguk is bántalmazottak voltak egykor. 

A bántalmazásnak, a családon belüli hibás működéseknek ráadásul sokszor az sem vet véget, ha ezek a bizonyos gyerekek elérik a felnőttkort, terápiába kezdenek, vagy kilépnek a bántalmazó családból.

A bántalmazó is ember

A bántalmazó szülő és a bántalmazott gyerek között lévő érzelmi kapcsolat a legtöbbször ambivalens, hiszen az agresszív-elhanyagoló megnyilvánulások között eltelt időben akár közös, boldog pillanatokat is megélhetnek a felek.

„Nagyon fontos, hogy a teljes embert lássuk, hiszen gyakori, hogy a bántalmazó gyerekként maga is bántalmazott volt. Ahogy az sem ritka, hogy a bántalmazónak voltak jó pillanatai is, így az áldozat nemcsak félelemre és fájdalomra, hanem jó dolgokra is emlékszik.

Szakemberként számunkra alaptétel, hogy a bántalmazó cselekedetet természetesen nem fogadjuk el, de a bántalmazót mint embert igen”

– mondja Békési Tímea gyászkísérő.

Dr. Kiss Dániel személyközpontú pszichológus szerint részben ez az oka annak, hogy a bántalmazó haldoklása vagy halála a legtöbb esetben ambivalens érzelmi reakciók sorozatát indítja be. Mint mondja, az egykori áldozat legtöbbször egyszerre gyászolja azt a képzeletbeli, egészséges működésű, szerető szülőt, aki sosem adatott meg számára, valamint a saját, gyakran elveszettnek érzett gyerekkorát.

„Ha az egykori áldozat úgy érzi, találkozni szeretne haldokló bántalmazójával, hogy megbeszéljék a nehéz helyzeteket, az mindkettejüknek lehetőséget ad arra, hogy megtörténjen az érzelmi lezárás – mutat rá a pszichológus. – Ez azonban nem való mindenkinek, hiszen ez nem szükségszerűen hozza el a remélt feloldozást. Előfordulhat, hogy a találkozás retraumatizálja az áldozatot, ahogy az is, hogy a bántalmazó tagadja, esetleg relativizálja, vagy egyáltalán nem bánja a történteket. Az sem lehetetlen, hogy a bántalmazó saját narratívájában a bántalmazás indokolt volt, ezáltal az áldozat szerinte »csak elnyerte méltó büntetését«.”

Sokan éreznek ugyanakkor csalódottságot vagy dühöt akkor is, ha elmulasztják az utolsó találkozás lehetőségét. Ám ha a bántalmazó elhunyt, az áldozat már sosem szembesítheti őt a tetteivel, illetve azok következményeivel. Ilyenkor elvész a resztoratív helyreállítás lehetősége is: nincs már rá alkalom, hogy az elkövető őszintén bocsánatot kérjen, az egykori áldozat pedig megbocsásson.

A szakember azt is hozzáteszi, nem véletlen, hogy az áldozatok gyakran egykori bántalmazójuk halála után hozzák nyilvánosságra az akár évtizedekkel korábban megélt abúzust.

„A gyászreakciók között gyakran megjelenik a düh és az igazságszolgáltatás iránti vágy is.

Ilyen esetekben előfordul, hogy az áldozat úgy érzi, a bántalmazó halálát követően már biztonsággal elmondhatja saját történetét, azzal pedig segíthet másoknak, hogy ne kerüljenek hasonló helyzetbe” – véli Kiss Dániel.

A pszichológus szerint azonban az áldozatok érzelmi stabilitásának helyreállításához nem feltétlenül szükséges a találkozó, anélkül is lezárulhat a korábbi életszakasz. 

„Az áldozatnak valójában nem a hús-vér bántalmazó szülővel van dolga, hanem a belső, benne élővel. Épp ezért nélküle, az ő tényleges hozzájárulása nélkül is sor kerülhet a búcsúzásra.

Hatékony lehet például a pszichodramatikus elemeket alkalmazó üresszék-technika, amikor az egykori áldozat »kiülteti« a haldoklót vagy elhunytat egy üres székre, és elmondja neki mindazt, amit korábban nem tudott. Hasonlóan népszerű egyéni módszer az »unsent letter«, az »el nem küldött levél« gyakorlata is. Ebben az áldozat megírja mindazt, ami a bántalmazás hatására végbement benne, és azt is, milyen következményei lettek az abúzusnak. A levelet azonban nem vagy nem feltétlenül küldi el a címzettnek, hiszen

az elsődleges cél az áldozat belső munkája és megkönnyebbülése, nem pedig a bántalmazó reakciójának, bűnbánatának kiváltása.”

A közös múltat feldolgozni élethosszig tartó projekt

Az, akit vertek, sosem felejti el teljesen az ütések csattanását, a pirosan izzó bőrt, a kitágult pupillákban megülő félelem csendjét. Az, akiről nem vettek tudomást, akár még hosszú évtizedekkel később sem tudja elhinni, hogy valaki másnak ő értékes lehet. Az, aki eltört, még lehet egész, de a nyomok és hegek örökre elkísérik őt.

„Sokszor tényleg csak a bántalmazó-elhanyagoló szülő halála révén nyílik esély a veszteségek feldolgozására. Akkor, amikor már nem történhetnek sem jó, sem rossz dolgok – mondja Békési Tímea. – A felnőtt gyerekek sokszor csak ekkor válnak képessé arra, hogy végre magukkal foglalkozzanak, és hozzáférjenek az érzéseikhez. Korábban, egy kutatásunkban a részt vevő 

interjúalanyok elmondták, hogy a bántalmazó halála után bújt elő az addig eltemetett, elfojtott gyász, az elveszett gyerekkor felett érzett fájdalom, a hiányok, és a szinte egész életükre kiható negatív következmények miatti mély bánat, illetve harag.”

Ezen kutatás eredményei alapján az is elmondható, hogy a szenvedélybeteg (és emiatt elhanyagoló) szülők elgyászolása során az elveszett gyerekkor és a fantáziaszülő, vagyis az elképzelt, sosem volt szülőkarakter halála miatti fájdalom válik az elsődleges érzéssé. 

Mint a szerzők írják, ilyenkor megjelenhetnek a jövőre kivetülő veszteségek miatti fájdalmas érzések is. Például az, hogy ahogy eddig, úgy ezután sem lesz jelen egy elég jó szülő a felnőtt gyerek életében, nem kíséri oltárhoz a lányát, nem ismerheti meg az unokáit, nem mutat mintát arra, hogyan kell megöregedni. A veszteségérzés mellett azonban előtűnik az öröm és a felszabadultság érzése is. Kiss Dániel szerint

„A bántalmazó halála magával hoz olyan pozitív érzéseket is, mint a megkönnyebbülés, a felszabadulás, a csökkenő szorongás és a szabadságvágy, vagyis az áldozatnak gyakran vannak felemás érzései. 

Az abuzáló halála után az áldozat és egykori bántalmazója térben és érzelmileg is szeparálódnak, hiszen a temetést követően az elhunyt nem térhet vissza, a bántalmazás nem ismétlődhet meg. Vagyis az élet újrakereteződik és egy reményteljes jövőkép kezdhet kirajzolódni az egykori áldozat számára.” 

A bántalmazó halála lehetővé teszi, hogy az áldozat lássa a teljes képet

Kiss Dániel szerint a bántalmazó halála után az egykori abszolút szörnyeteg gyakran egy esendő, megtört emberi lénnyé válik az áldozat szemében. Vagyis nem ritka, hogy számára is kirajzolódik egy olyan háttértörténet, amely az egykori bántalmazót szeretetre képtelenné tette. Ilyen esetekben kialakulhat az áldozatban az őszinte sajnálat, majd az együttérzés, amelyek révén megnyílik az út a megbocsátáshoz is.

„Ilyenkor megkezdődik a »meaning-making«, vagyis az események miértjének és a történések közötti összefüggések megértésének szándéka is – mutat rá a pszichológus.

– Ennek révén az áldozat képessé válhat arra, hogy torzítás nélkül lássa a teljes képet, felismerje az agresszió generációs továbböröklődésének mintázatait, és meglássa az egykori szörnyetegben a korábban védtelen, bántalmazott gyereket.

Ezekben az esetekben az abuzáló halála révén megkezdődik a gyász feldolgozása és az elnyomott érzések felfejtése, a korábbi agresszor megszelídítése.”

Békési Tímea hozzáteszi: az is megeshet, hogy a bántalmazó halála épp ellenkezőleg, káros módon hat az egykori áldozatra.

„A gyászfolyamat nehézségei közt meg kell említeni a magányt, az ambivalens érzéseket, a környezet különböző elvárásait is. A kutatásunk alapján elmondható, hogy a szenvedélybeteg családban felnőtt gyerekek esetében a kapcsolat ambivalenciájából fakadóan a bűntudati elemek mélyebben, tartósabban jelentek meg a gyász során. További nehézség lehet a mintakövetés megjelenése, mely megrémíti vagy a tehetetlenség érzésével bénítja meg az egykori áldozatot.”

Az sem ritka, hogy bár az egykori áldozat érzései, megélései kristálytiszták, ezeket a környezet bizonyos értelemben megkérdőjelezi.

„Megeshet, hogy a gyászoló széles körű, komplex gyászt él meg, ugyanakkor a környezet szűk gyásznarratívájával találkozik

– fejti ki Kiss Dániel. – Lehetséges, hogy a bántalmazó halála után az egyén szomorúságát vagy ragaszkodását a környezet értetlenkedve fogadja, esetleg elítélik, lenézik az egykori áldozatot.”

Az sem ritka, hogy a „halottról vagy jót, vagy semmit” szemlélet uralkodik az elhunyt szűkebb vagy tágabb környezetében. Ez viszont oda vezethet, hogy az egykori áldozat újraéli a saját traumáját, úgy érzi, senkihez sem fordulhat, senkiben sem bízhat, ezáltal felerősödnek a régi emlékei is. Ezen pedig sokszor még tovább mélyít a búcsúszertartás.

A feldolgozás és az érzelmi biztonság, stabilitás érzésének elérése, megteremtése azonban még ilyen esetekben sem lehetetlen feladat.

„Sokaknak a normál gyászfeldolgozáshoz sincsenek kellő belső és külső erőforrásaik, így valószínű, hogy a bántalmazó halálát követően az áldozatnak szüksége lesz szakember segítségére is – mondja Békési Tímea gyászkísérő. – Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a traumafeldolgozáshoz megfelelően képzett szakemberre van szükség, és többféle módszer áll az egykori áldozatok rendelkezésére. Kutatásunk alapján az látszik, hogy azok vannak jól, akik akár többféle segítséget is igénybe vettek, illetve használták saját erőforrásaikat is.” 

***

Ha te is érintett vagy, és úgy érzed, segítségre van szükséged, 24 éves kor alatt fordulj bátran a Kék Vonal munkatársaihoz, vagy bármely életkorban hívd bátran a NANE Egyesületet. Ha az egykori bántalmazó halálának következtében jogi kérdések, illetve aggályok merülnek fel, a Patent Egyesület ingyenjogsegélyt nyújt számodra.

Z. Kocsis Blanka