Magyarország, a listavezető

A fiatalon (45 éves kor alatt) diagnosztizált rosszindulatú daganatok a 90-es évek óta 80 százalékos növekedést mutatnak világszerte. Előrebocsátom: ennek okai rendkívül összetettek, rengeteg kutatás foglalkozik a témával ebben a pillanatban is, és még messze nem értünk a végére. Ebben a cikkben sem a bölcsek kövét találod, csak néhány faktort, amelyen érdemes gondolkodni a daganatos megbetegedések és az azokhoz fűződő egyéni, társadalmi viszonyunk kapcsán – bármelyik életkorban érkezzen is a diagnózis. Mert a probléma ott van (legfeljebb) karnyújtásnyira mindannyiunktól; nekem nincs a környezetemben olyan ember, akinek ne lenne legalább egy ismerőse, szerette, családtagja, vagy (sajnos) ő maga, aki érintett. És attól tartok, ezzel a legtöbben így vagyunk. Szóval, legalább beszéljünk róla. Legalább most.

Az általam megkérdezett magyar onkológusok egybehangzóan azt mondják, hogy a fiatalabb korban diagnosztizált rákok növekvő tendenciáját a hazai tapasztalatok is alátámasztják.

„Amikor elkezdtem dolgozni, jellemzően 55 évesnél idősebb betegeket diagnosztizáltunk, ma egyre több a fiatal az onkobizottságok előtt – mondta el kérdésemre egy magyar közkórházban dolgozó onkológus. (Az intézményi protokoll miatt a szakember névvel nem nyilatkozhatott, kettőnk között háttérbeszélgetés zajlott, ennek egyes részeit megoszthatom veletek.) – Azt látom, hogy például a vastagbélrák egyértelműen gyakoribbá vált, nekem is több 40-es betegem van, sőt, a 28-30 éves sem ritka. A probléma az, hogy nem tudjuk egyértelműen megfejteni, hogy ez minek tulajdonítható. De az biztos, hogy a környezet, amiben élünk, már nem olyan békés körülöttünk, mint volt.”

A vastagbélrák előfordulása világszerte „kilőtt”, és a magyar statisztikák uniós viszonylatban is rosszak. De nemcsak a kolorektális daganatok terén állunk rosszul. A tumorral összefüggő halálesetek tekintetében Magyarország vezet az európai uniós államok között – derült ki a 2023-as országprofilból. Azaz a diagnosztizált rosszindulatú daganatokban itthon halnak meg a legtöbben: 100 ezer főre 328 haláleset jut, míg az EU-átlag 247. A szív- és érrendszeri megbetegedések után a rák a második leggyakoribb halálok itthon.

„Minden harmadik embernél daganat alakul ki – mondja dr. Bittner Nóra, PhD, onkológus, tüdőgyógyász.

– Az esetek több mint 65 százalékában már áttétes a tumor, mire megvan a diagnózis. A magyarországi halálesetek negyedéért rákos betegség felelős.”

Kukában landoló szűrésbehívók

A jelenlegi szabályozás szerint mammográfiára a 45 és 65 év közötti nők kétévente kapnak automatikusan behívót (ezt hamarosan 75 éves korig terjesztik ki). Méhnyakrákszűrésre háromévente érkezik a hívás a 45 év fölöttieknek, míg a vastagbélszűrés székletvérvizsgálattal 50 és 70 év között ötévente kötelező nőknek és férfiaknak egyaránt.

A vezető daganatos halálok itthon nőknél és férfiaknál is a tüdőrák, ám központilag finanszírozott, kötelező tüdőszűrés már nincs. Amikor felmérési céllal alacsony dózisú CT-vizsgálatot szerveztek Magyarországon 600, 45 év fölötti erős dohányosnak, öt százalék volt azok aránya, akiknél még tünetmentesen sikerült „elkapni”, és megoperálni a talált rosszindulatú daganatot.

Dr. Bittner Nóra onkológus, tüdőgyógyász

A diagnosztika finomodik. 

Azokban az országokban, amelyekben nálunk fejlettebb gazdasági körülmények uralkodnak, például elérhető olyan vizsgálat, amellyel a korai diagnózist a vérből vett mintával, az ott keringő tumor-DNS igazolásával, és ezt követő részleges vizsgálattal állítják fel. Itthon ezt az OEP utódja, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) még nem finanszírozza, csak egyes magánellátóknál vehető igénybe. Ezzel együtt a diagnosztika, ha lassabban is, de itthon is fejlődik.

Az onkológusok szerint azonban a prevenciós szűrés még mindig nem része a hazai betegkultúrának, és a magyarok hajlamosak az utolsó pillanatig várni a vizsgálatokkal.

„Van, hogy egy fiatal beteg akkor jön el orvoshoz, amikor már nem tudja felhúzni a nadrágját, akkora az ágyéki nyirokcsomója. A többség akkor megy vizsgálatra, ha panasza van – mondja dr. Bittner Nóra.

– A magyar köznép menekül attól, hogy megtudja, baja van, pedig a daganatos megbetegedések esetén a korai felismerés létfontosságú.”

Sajnos nagyon sok behívó landol a kukában: a népegészségügyi szűrőprogram keretében hazánkban a behívott nők mindössze 2 (kettő!) százaléka él az ingyenes vizsgálat lehetőségével (itt hozzá kell tennünk, hogy ezt a vizsgálatot a nők egy része hajlamosabb magánellátásban megszervezni magának – amire azonban sokaknak nincs lehetőségük, és a két százalék így is rettenetesen alacsony arány). Ez a szám az emlőrák esetén a legmagasabb (40 százalék), de ez is messze elmarad a nyugat-európai 60-70 százaléktól.

Dr. Bittner Nóra szerint a tapasztalat az, hogy a 20–30-as korosztály iskolázottabb tagjai hajlamosabbak „utánanézni dolgoknak” és tudatosabban állni a megelőzéshez. Ők azok, akik a szüleik orvosi vizsgálatait is megszervezik. De a többség sajnos nem ilyen, mondja az onkológus.

„Azt látjuk, hogy sokaknál hiányzik a megfelelő edukáció, keveset tudnak a testükről is, nem tudják, mi a normális, és nem veszik észre ha valami nem stimmel, például ha egy nyirokcsomó tartósan megnagyobbodik vagy nő egy csomó valahol. Nagyon fontos lenne, hogy valamikor kamaszkor környékén mindenki megismerkedjen a teste működésével, és megtanulja az önellenőrzést.”

De persze akkor sem lehetne mindent kiszúrni idejében, ha mindenki minden szűrésen részt venne. Vannak olyan ritka daganattípusok ugyanis, amelyek kimutatási módszerei korlátozottak, hagyományos módszerekkel nem lehet beazonosítani őket, és rendkívüli módon ellenállnak a kezeléseknek.

A nagy kérdés: genetika és/vagy életmód?

A daganatos megbetegedések (és általában, az emberi élet minősége és hossza) kapcsán az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés: mekkora része van ebben a genetikának?

Jó lenne erre egzakt választ adni, de sajnos ebben a témában még nem zárultak le a kutatások. Ki vele! című közösségi talkshow-nk öregedésről szóló epizódjában dr. Márky Ádám orvos, longevity szakértő azt mondta, hogy az optimista becslések szerint az életünk hossza három százalékban a genetikánktól függ, a pesszimisták szerint 30 százalékban. Dr. Bittner Nóra inkább az utóbbit tartja reálisnak. Azt mondja, nagyon sok tumornak van valamilyen genetikai háttere: az emlő-, a bélrendszeri és petefészek-daganatos esetekben például gyakran kimutatható családi halmozódás.

A fennmaradó rész viszont az epigenetikában – azaz a környezet és a külső-belső körülmények génekre gyakorolt hatásában – keresendő. Vagyis az életmódban és abban, amilyen körülmények között az az élet zajlik.

Az onkológusok szerint ráadásul fiatalok esetében ez hatványozottan igaz. Itthon főként.

„Ezzel mi, magyarok rosszul állunk. Étkezés, mozgásszegény életmód, nagyfokú stressz, dohányzás…” – sorolja dr. Bittner Nóra.

Közkórházban dolgozó kollégája pedig szinte folytatja (a két szakemberrel nem egy időpontban beszélgettünk – a szerk.).

„Elvesztettük a kapcsolatunkat a természettel. Emellett az urbanizáció, a levegő és a termőföld szennyezettsége, a nagyipari termelés, a módosított vagy szennyezett alapanyagok, a feldolgozott élelmiszerek nagy arányú fogyasztása… olyan szinten beteg a környezetünk, hogy azt nagyon nehéz kikerülni.”

Egyre többet beszélünk a mikrobiom-kutatásokról, és arról, hogy az egészséges bélflóra, a táplálkozás, a rostban bővelkedő étrend nagyon nagy arányban járul hozzá az immunrendszer megfelelő működéséhez. A szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy az emberi szervezetbe kerülve a mikroszennyeződések, a feldolgozott élelmiszerek egyes szintetikus molekulái lassú gyulladásos állapotokat hozhatnak létre. A béldaganatok egy részét például fekélyes bélgyulladás vagy Crohn-betegség előzi meg.

És még valami: a fiatalokra jellemző generációs szorongás a testi és a mentális egészségi állapotukra is pusztító hatással van.

„Ennek a generációnak már nem biztos semmi – mondja az egyik szakember. – Ott a klímaszorongás, az egzisztenciális szorongás, az állansult stressz, amiből nagyon nehéz kilépni.”

Dr. Bittner Nóra azonban hozzáteszi, hogy az emberi sejtek tényleg képesek megújulni hétévente.

Ha egészségesen működünk, akkor az észrevétlenül képződő daganatos sejteket a saját immunrendszerünk „repair mechanizmusa” kijavíthatja. „Baj akkor van, ha valamelyik említett hatás miatt elalszik ez a védőrendszer.”

De akkor mit tehetünk?

A szakemberek tanácsait vázlattá sűrítve, életkortól függetlenül, nagyjából ezt:

  • edukáció és testtudatosság, hogy gyerekkortól kezdve képesek legyünk észrevenni, ha valami nem jól működik vagy megváltozott;
  • rendszeres szűrések, még panaszmentesen;
  • rostban gazdag, főként növényi alapú táplálkozás (nem tablettában, hanem igazi zöldség formájában);
  • a lehető legkevesebbet utaztatott, lehetőleg adalékanyagok nélküli élelmiszer fogyasztása, otthon elkészítve;
  • rendszeres mozgás és egyéb stresszmenedzsment.

Ahogy egyik beszélgetőtársam fogalmazott:

„Nagyon nehéz egészségesen élni, és akkor sem biztos, hogy működni fog, de fontos lenne, hogy ne mindig a kényelmünket priorizáljuk.”

Innen folytatjuk.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / gremlin

D. Tóth Kriszta