A riherongy leányzó és a szadista herceg

–

Az irigy anya

A Hófehérke kiindulópontja számos nép meséjében megtalálható: az anya, akit halálos féltékenység gyötör a lánya szépsége és fiatalsága miatt. A Grimm-testvérek 1812-ben jegyezték le a Hófehérkét (ami aztán a Disney-mozit is inspirálta) számos népmese hasonló történetét véve alapul, ám ők azt a verziót használták fel végül, ahol nem az anya, hanem a mostohaanya a gonosz, mert nem szerették volna az anyaság szentségét megsérteni a történetükkel. (Az ármánykodó mostohaanyák mítoszáról nemrégiben én is írtam.)

Vágyódás az örök ifjúságra

A Grimm-mesében a királynő attól fél, hogy Hófehérke kitúrja őt a világ legszebb nője pozíciójából, a fiatal, hamvas leányban azonban nemcsak a konkurenciát és így az ellenséget látja, de a lány szembesíti saját mulandóságával is.

A Hófehérke-szindróma a modern pszichológia számára sem ismeretlen fogalom.

Ha valaki egészségtelen mértékben retteg az öregedéstől, a ráncoktól, ha az élete kizárólag akörül forog, hogyan lehetne kiradírozni az idő múlásának látható nyomait, ha szorongás és depresszió kínozza minden egyes ősz hajszál megjelenésekor, ha folyamatosan vadássza a bókokat a letagadható évekkel kapcsolatban, ha a fiatalabbakban legyőzendő vetélytársat lát, akkor az Hófehérke-szindrómában szenved.

Három szín

Sok európai meseverzióban szerepelnek a piros, fehér, fekete színek, a Grimm-testvérek ezt felhasználva úgy írták le Hófehérkét, mint aki fehér, mint a hó, ajka piros, mint a vér, a haja fekete, mint az ablakkeret fája – Disney pedig mindezt a következőképp módosította: ajka piros, mint a rózsa, haja ébenfekete, és a bőre fehér, mint a hó. Ám a meseverziók javarészénél nem szerepel témaként Hófehérke bőrszíne.

Egy szamoai változatban (mely két nagy sziget a Csendes-óceán délnyugati részén) viszont a lány albínó, akit emiatt közösítenek ki. 

Nem gyerekeknek való

Egy svájci verzióban (melynek A hét törpe halála a címe) egy árva lány oltalmat lel hét törpénél, ám amikor egy idős asszony is szeretné, ha befogadnák egy éjszakára, a lány elutasítja őt. Az asszony erre megvádolja, hogy romlott erkölcsű riherongy, aki valójában együtt hál mind a hét törpével… Nos, elképzelhető, hogy ez a változat nem annyira gyerekek számára készült, sokkal inkább olyan történet, amivel a felnőttek szórakoztatták egymást a fonóban.

Az olasz változatban Hófehérkét (akit ez esetben Ziricochelnek hívnak) maga a Hold fogadja be, aki egyúttal a varázstükör szerepét is ellátja. Itt nem a mostohaanya féltékeny rá, hanem a testvérei, akik egy bűbájos inggel szoborrá változtatják a lányt. Egy másik történetben pedig nem törpék, hanem erdei rablók, útonállók fogadják be a szerencsétlenül járt lányt. A skót mesében viszont Lasair Gheug hercegnőnek 13 macska nyújt oltalmat, akikről később kiderül, hogy valójában nem mások, mint az elátkozott királyfi és hű lovagjai. 

 

Az igazi Hófehérke

Kutatók szerint a történet valódi eseményeken is alapulhat, méghozzá a gyönyörű Margaretha von Waldeck grófnő esete ihlette meg. A szépséges lányt 16 éves korában az apja és szigorú mostohaanyja, a hiú Hatzfeld Katharina elüldözte otthonából, így kötött ki Habsburg Mária özvegy magyar királyné brüsszeli udvarában. Itt szeretett bele a spanoly trónörökösbe, akit később II. Fülöp néven koronáztak királlyá. A családja azonban nem nézte jó szemmel a viszonyt, rangon alulinak érezték a német grófnővel való frigyet.

Margaretha 1554-ben hunyt el 21 éves korában, feltehetőleg mérgezés következtében. Ám hogy ki volt a tettes, a féltékeny mostoha, vagy a spanyol udvar ügynökei, azt sohasem fogjuk megtudni. 

Érdekesség még, hogy Margaretha apjának bányái is voltak, melynek szűk tárnáiban javarészt gyerekeket dolgoztattak, szörnyű körülmények között. A koszos arcú, szegény gyerekeket törpéknek is hívták a környékbeliek. A bánya melletti falu, Bergfreiheit lakói olyannyira hisznek ebben az eredettörténetben, hogy a falut Schneewittchendorf-nak, azaz Hófehérke falujának is nevezik.

Az egyik eredeti verzió igencsak kegyetlen

A Grimm-testvérek által lejegyzett mese német eredetije jóval horrorisztikusabb, mint a Disney-féle változat.

Abban a (mostoha)anya változatos módokon próbálja meg elveszejteni Hófehérkét: egy ízben mérgezett fésűvel támad, máskor pedig olyan szorosra húzza a lány fűzőjét, hogy az kishíján megfullad benne. A királyfi azonban kegyetlen bosszút áll a történet végén: a menyegzőn arra kényszeríti a gonosz nőszemélyt, hogy tűzforró vascipellőben táncoljon addig, amíg holtan össze nem esik. 

 

Óriásprodukció

Végezetül a történet rajzfilm-feldolgozásáról is ejtsünk pár szót. A Disney-film hatalmas produkció volt, három éven keresztül készült, 32 animátor, több mint ezer asszisztens, színező és művész dolgozott rajta – akkoriban CGI nélkül ez jóval fáradságosabb folyamat volt, mint manapság, a modern technikával megsegítve. Ám a temérdek befektetett energia ellenére sokan kétségbe vonták, hogy a rajzfilm sikeres lesz, úgy sejtették, hogy ez lesz az a mozi, ami a Disney-céget a végromlásba dönti, már csak azért is, mert Waltnak hatalmas kölcsönt kellett felvennie (még jelzálogot is a saját otthonára), hogy finanszírozni tudja a gyártási költségeket. Még a felesége, Lillian is bukásszagot szimatolt!

via GIPHY

A károgóknak nem lett igaza, a film anyagilag is óriásit szakított, de 1939-ben Disney még egy különleges Oscar-díjat is kapott a filmért: egy nagy és hét kicsi szobrot, amit maga Shirley Temple adott át neki.

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Bridgeman

Fiala Borcsa