A nemnagymama (Olvasói írás)

–

Miután rongyosra integette a zsebkendőjét az indulási oldalon, miután a mozgólépcső tetején szem elől tévesztette őt, Horváth Piroska néni unoka nélküli nagymamává változott.

Nem készült többet lázasan a vasárnapokra, nem tervezgette előre a menüt. Nem gondolkodott azon, hogy vajon jó-e, ha belefőzi a zúzáját meg a máját is a húslevesbe. Nem kopasztott egyszerre több csirkét, nem érezte úgy, hogy csak akkor lesz mindenki boldog vasárnap, ha rogyásig tömi magába a rántott húst. Nem hámozott meg, majd sütött ki több krumplit, mert a kisunoka csak azt volt hajlandó megenni. Nem nézte, ahogy jóízűen tűnnek el a falatok az apró szájban és nem öntött Piroska málnaszörpöt az ebéd végén. Nem dicsérte meg, mert mindent eltüntetett a tányérról és nem puszilta meg a homlokát, amikor kikötötte a nyakából a konyharuhát.

Nem szagolt bele a hajába és nem szívta be a még halványan érezhető babaillatot. Nem vett elő titokban Túró Rudit és nem suttogta a fülébe, hogy „anyának erről ne szóljunk”.

Nem sumákolta el a délutáni altatást és nem olvasott még egy történetet Bogyóról és Babócáról. Nem nézett több Mancs őrjáratot és nem jegyezte meg a rajzolt kutyák neveit. Nem aludt bele a rajzfilmbe és nem riadt fel a végén a főcímzenére. Nem kapcsolta be az ősrégi számítógépet és nem töltötte be hússzor egymás után azt, hogy tütütürü-tü-tü-tü-tü-tü Baby Shark. Nem ragadt meg a fejében napokra a dallam és nem kapta azon magát, hogy mosogatás közben is tütütürűzik.

Nem mutatta meg, hogy kell összeszedni a tojást a tyúkok alól és hogyan kell berakni úgy a köténybe, hogy ne törjenek össze. Nem nevette ki a gatyás tyúkokat és nem állapította meg, hogy pont olyanok, mint nagyapa volt.

Nem tanította meg, hogyan kell fára mászni, hogy melyik ág tartja meg az embert és melyikre nem érdemes rálépni. Nem integetett felfelé és nem nézett aggódva, hogy azért ennyire mégsem kellett volna magasra törni. Nem bújócskázott többet a házban és nem vette észre, hogy két láb kandikál ki a kacagó függöny mögül. Nem épített bunkert és nem hordta össze a ház összes párnáját meg takaróját a nagyszoba közepére.

Nem hallgatta meg húsvétkor a Zöld erdőben jártamot és nem festett hagymahéjjal több tojást. Nem vásárolt Kinder-meglepetést és nem csúsztatott mellé egy ezrest a mellényzsebbe a locsolásért.

Nem tette ki a szekrényre a fotót, amin egy szépen fésült kisfiú ünneplőben az „Olvasni tanulok”-kal pózolt és nem büszkélkedett a barátnőinek azzal, hogy bizony már iskolás.

Nem ment ki vele a temetőbe novemberben és nem gyújtott gyertyát a családi sírokon. Nem mesélte el, hogy ki is volt a nagypapa, és nem mutatta meg, milyen nagy a família, akikkel már csak odaát lehet majd találkozni. Nem suttogta, hogy a temetőben csak halkan lehet beszélgetni.

Nem rakta ki karácsonykor a hűtőszekrényre az ajándékba kapott rajzot és nem énekelte el kézen fogva a Pásztorokat. Nem figyelte elégedett mosollyal, ahogy szanaszét repültek a csomagolópapír darabjai és nem kapott unokapuszit az arcára. 

Nem látta, ahogy a rovátkák egyre gyűlnek az ajtófélfán és nem mondta, hogy jó nagyot nőttél már megint. Nem tűnt fel, ahogy a ruhaméret a gyerekből a felnőttméret felé kacsingatott.

Nem segített megérteni a lányokat és nem jegyezte meg, hogy bezzeg az ő idejében nem így ment az udvarlás. Nem adott tippeket a randevúhoz és nem osztotta meg, hogy hogyan csavarta el a fejét a nagypapa.

Nem csetelt Messengeren és nem értette, hogy az unoka mit mond. Mert az unoka javarészt már csak angolul tudott.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Rhys Hayward

WMN szerkesztőség