Az irigy, gonosz mostoha mítosza: pótanyák szerepe régen és most

–

Anya, csak másképp

Ami azt illeti, a magyar mostoha szónak alapvetően egyáltalán nem kellene pejoratív értelműnek lennie, hiszen az eredete a bolgár masteha (‘mostohaanya’) szóból ered, ami pedig az ősszláv matjocha származéka, ezen belül is a matji, azaz anya szó egyik változata. A birtokos formájából is (materi) kiderül, hogy indoeurópai alapon rokona a latin mater, görög métér, német Mutter szavaknak. Mégis, ha a mostoha szó szinonimáit nézzük, kiderül: nem csak nevelő, gyám, gondviselő értelemben használjuk, de előnytelen, szerencsétlen, kedvezőtlen dolgokra is. Ha valaki a mostoha körülményeire panaszkodik például, azonnal tudjuk, hogy cseppet sem irigylésre méltó az állapota. 

Egyszer volt, hol nem volt a gonosz mostoha

Semmi csodálkoznivalónk nincsen a mostohákat pocskondiázó értelmezéseken akkor sem, ha az irodalmat, a népmeséket vagy a (rajz)filmeket vesszük górcső alá. Csak hogy pár példát említsek: Hófehérkét több ízben megkísérli eltenni láb alól az édesapja új felesége (gondolj bele, még bérgyilkost is fogad!),

Hamupipőkét agyondolgoztatja a mostohája (két mostohatestvérével karöltve), miközben még a boldog frigyét és társadalmi felemelkedését is megkísérli elgáncsolni, a Jancsi és Juliskában a mostoha beszéli rá az apát a gyerekek elveszejtésére, Petőfi János vitézében Iluskát a gonosz mostohája dolgoztatja halálra,

de a magyar népmesékben is általános forgatókönyv, hogy az édesanya halála után az apa olyan új asszonyt hoz a házhoz, aki ahol csak lehet, keresztbe tesz a lánynak.

Ha van rajta kalap, ha nincs

Ha a mostoha szemszögéből nézzük az új szerepét és az ezzel járó feladatokat, hamar beláthatjuk, hogy cseppet sincs könnyű helyzetben, ahogy az a Könyv és Nevelés című folyóirat szerzőjének, Bárdos Józsefnek az írásából is kiderül. Hiszen „ha érzelemmel teli szeretettel próbál közelíteni a gyermekhez, akkor valószínűleg elutasításra talál, mert édesanyaként próbál viselkedni, holott nem az. A gyermek úgy érzi, a mostoha az édesanya helyét akarja elfoglalni a családi viszonyrendszerben. És ezért ellene fordul. Ha a mostoha a másik lehetséges magatartást választja, azaz érzelmileg visszafogott, igazságos nevelőként közeledik a gyermekhez, akkor azért bizonyul a gyermek ítélete (érzelmei) szerint rossznak, mert nem nyújtja azt a feltétlen szeretetet, azt a biztonságot, amire a gyermeknek (az édesanyától) viszont szüksége volna. […] És mivel a mese nézőpontja mindig a legkisebbé, a legelesettebbé, ez esetben a gyermeké, aki a jó pólust képviseli, a mostoha – szerepénél fogva – már nem is lehet más, csak a hős ellenfele, maga a gonosz.”

Bárdos József még azt is hozzáteszi: „a jó (az anya) és a gonosz (a banya) nemcsak pszichológiailag, de nyelvileg is összetartozik: a banya az anya ikerszavából vált önálló szóvá”, bár ez utóbbit némileg árnyalja az etimológiai szótár, amely szerint a banya a jobb anya, azaz nagymama szóból ered, a tizenhetedik századig így is őrizte meg a jelentését.

Távolról sem hungarikum azonban a folklórban megjelenő gonosz mostoha képe, minden nép mesegyűjteményében garmadával fellelhetők azok a történetek, amelyekben az új feleség kegyetlen, igazságtalan és utálatos.

Az anya mint fogyóeszköz

De a valóságban is gonoszok lennének a mostohák? Nos, a kutatások szerint nem feltétlenül, sőt ők azok, akik a gyászidőszakban összetartják a családot, és segítenek a gyerekeknek is megküzdeni a veszteségeikkel. A gonosz mostoha mítosza a BBC idevágó cikkében megszólaltatott professzor, Lawrence Ganong szerint részben onnan is ered, hogy az 1800-as években sokan haltak meg szülésben, gyermekágyi lázban, a megözvegyült férfi pedig nem is nagyon tehetett mást, mint hogy új asszonyt hozott a házhoz, valakit, aki ellátja a háztartást, és a gyerekeket, azon felül, hogy további utódokat szül neki. Ezek a mostohák azonban rendszerint fiatal hajadonok voltak, akik gyakran korban sokkal közelebb álltak a mostohalányaikhoz, így velük olykor riválisként is meg kellett küzdeniük a férfi/apa figyelméért. De a mesék, népmesék ezen felül arra is figyelmeztettek a rossz példán keresztül, hogy az apáknak mindig, minden körülmények között gondoskodniuk kell a gyerekeikről, melléjük kell állniuk, a mostohaanyáknak pedig jól kell viselniük magukat, különben bizony pórul járnak. 

Sokfajta szeretet van

A témában végzett felmérések szerint a mostohaanyák akkor is közelebb érzik magukhoz a saját vér szerinti gyerekeiket, mint a mostohagyerekeket, ha azoknak ugyanaz a biológiai apjuk. De ha egészen őszinték akarunk lenni, ezen tulajdonképpen semmi csodálkoznivaló nincsen, az ember ösztönösen nagyobb szeretettel fordul a saját ivadékához, mint bárki máshoz, ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy feltétlenül gonosznak is kell lenniük a nevelt gyerekeikkel, sőt. Todd Jensen, az Észak-karolinai Egyetem professzora 295 olyan embert faggatott ki, akit mostohaanya nevelt, ennek alapján pedig megállapította: a legtöbbjük jó viszont ápolt a pótanyjával, az 1-től 5-ig terjedő skálán a viszonyukat különböző szempontok alapján 3,95-ra értékelte. De fontos ezen felül kiemelni, hogy a mostohával ápolt kapcsolatuk enyhítette a szorongásukat, a depressziójukat és a magányosságérzetüket is. Egy másik kutatás pedig arra az eredményre jutott, hogy

a mostohaanya, mint nem biológiai szülői példakép, erősítheti a gyerekek érzelmi stabilitását, semlegesítheti a negatív családi dinamikákat, de még az iskolai eredményekre is jó hatással lehet az, hogy még egy olyan ember vonódik be a gyerek életébe, aki szerető figyelemmel fordul felé. 

A mostohán is múlik, édes lesz-e, vagy sem

Ahogy gondolom, sokaknak, az én környezetemben is több mostohaszülő él, őket megfigyelve a tapasztalataim szerint több tényezőn is múlik, kiből milyen pótszülő válik. 

Egyáltalán nem mindegy például, hogy az új anyuka válás vagy haláleset miatt került a családba, illetve amennyiben válás volt az ok, akkor ő hol kapcsolódott be a folyamatokba, részese volt-e esetleg már a házasság felbomlásának, vagy sem. Amennyiben igen, akkor azt feltételezem, hogy ez esetben már a kapcsolat kialakulásakor sem feltétlenül volt tekintettel a gyerekekre, így nem biztos, hogy később jelentősen változik ebben. Amellett ha a gyerekek (vagy akár a volt feleség) az új asszonyban látja a válás, a család felbomlásának okát, az sem feltétlenül segíti elő a jó viszony kialakulását. 

A saját apámmal és az ő második feleségével kapcsolatban (aki nem volt kiváltó oka a szüleim válásának) pedig kifejezetten rossz tapasztalataim vannak: az én mostohám a saját fia születése után már inkább látott bennünk, az első házasságból származó gyerekekben, akadályt, részben az ő közreműködését okolom azért, hogy szép fokozatosan ugyan, de a szülőmmel elhalt a viszonyunk olyannyira, hogy az elmúlt tizenöt évben már semmi kapcsolatunk nincs. Igyekszem megérteni az ő motivációjukat is: minden bizonnyal ők így érzik kereknek az egységüket.

Más a helyzet szerintem, ha a mostoha kvázi tiszta lappal kerül a képbe, és bizonyára sokat nehezít a helyzetén, ha egy halott asszony helyébe kell lépnie, hiszen a családtagok gyászfeldolgozásának segítése mellett a saját szerepét is nehezebb lehet meghatároznia. A mostohaszülők szerepében a múlandóság lehetősége is nehezen emészthető, olyan ismerősömből is több akad, akik az apával való párkapcsolatuk során szoros, szeretetteljes viszonyt alakítottak ki a nevelt gyerekükkel, így amikor a kapcsolat sajnálatos módon véget ért az apával, ezzel párhuzamosan a gyereket is elvesztették, amit valódi fájdalomként éltek meg, főleg, ha nem volt sajátjuk.

  

És boldogan éltek, amíg

Mindezzel együtt úgy gondolom, mint minden emberi kapcsolatban, ezúttal is

a kulcs a türelem, a jó szándék, az ego háttérbe szorítása, és a figyelmes, empatikus szeretet. Ha ezek megvannak, ha tiszta a szándék, akkor idővel mindenképp ki lehet alakítani egy kölcsönösen szeretetteli viszonyt. 

Talán azért is érdemes ezekről sokat beszélgetnünk, illetve újraértékelni a mesék „gonosz mostoha” mítoszát, mivel a pótszülők szerepe nemcsak a XVI–XIX. századi halandóság fényében, hanem a XXI. század válási rátáit megnézve is kiemelkedően fontos. Ha megnézzük a statisztikákat, a helyzet drámai: a KSH adatai szerint öt éve nem volt annyi válás, mint tavaly (amikor is 18 092 frigy bomlott fel). A patchworkcsaládok térnyerésével egyre többen találják magukat a mostoha szerepében – igazi kapaszkodókat azonban nem feltétlenül kapnak ehhez.

Neked milyen tapasztalataid vannak a mostohákat illetően? Meséld el nekünk kommentben!

Fiala Borcsa