Dr. Gyurkó Szilvia: A legjobb iskola az, ahol a gyerek jól van

–

Oktatás: dögrováson

Közeleg az év vége. Azok, akik tudják, hogy a gyerekük iskolát fog váltani, már elkezdtek szétnézni, mi elérhető a közelükben, és talán egyre több a nyílt beszélgetés is arról, milyen lehetőségei vannak egy tudatos szülőnek, ha a gyereke iskoláztatásáról, továbbtanulásáról van szó. Vannak-e egyáltalán alternatívák a közelben? Érdemes-e álmodozni arról, mi lenne az ideális a gyereknek vagy inkább arra kell fordítani az energiát, hogy a család elfogadja, és megtanuljon együtt élni azzal, ami elérhető.

Nekik szeretnék most írni:

mindenkinek, aki tudja, hogy az iskola, ahova a gyereke fog járni, talán nem lesz ideális. Mindenkinek, aki azt érzi, hogy nehéz olyan oktatási intézményt találni, ami minden szempontból megfelel az elképzeléseknek – tehát kompromisszumot kell majd kötni. 

Az üzenetem első látásra igazán „magyaros” lesz, mert úgy tűnhet, arról szól: talán kevésbé fáj a mi tehenünk halála, ha azt látjuk, hogy a szomszédé sincs jó állapotban. De a végére, remélem, kiderül, hogy azért ennél több vigasz is van abban a tényben, amiről írni akarok.

Hogy az oktatási rendszerek úgy általában mindenhol dögrováson vannak.

Minden országban küzdenek azzal, hogy a XXI. században a köznevelés rendszerének olyan nehézségekkel kell szembenéznie, aminél a régi rutinok nem működnek. A nagy nemzetközi szervezetek vérmérséklettől függően kongatnak vészharangot vagy ásnak sírt a hagyományos tanmeneteknek, pedagógiai módszereknek és iskolai struktúráknak. 

Mire jó egyáltalán ma az iskola?

A kezdet kezdetén hatalmas ötlet volt a gyerekek oktatási célú összeterelése, a mindenkori hatalom céljainak megfelelő ismeretanyaggal való ellátása, a munkaerőpiaci és politikai igényeknek megfelelő kondicionálása, és az iskolákon keresztül a szülők befolyásolása. Működött is remekül évszázadokig. Aztán egyszer csak ránk rúgta az ajtót a negyedik ipari forradalom. 

Az internet, a tömeges adatok, a világméretű összekapcsolódás világában fel kell tenni a kérdést – és az ebbe beleszületett gyerekek iskoláztatásának ideje erre egy aktuális időpont –, 

hogy mire jó egyáltalán az iskola. Hiszen egyre egyértelműbb, hogy a tanulásra legkevésbé.

Olyan gyorsan változik a világ, hogy nehéz vele lépést tartani. Hatalmas feladat meghatározni az ismereteknek azt a körét, amire tényleg szükség van. Kizárt dolog, hogy a XXI. században ugyanúgy konszenzusra lehet jutni az „általános műveltségről”, mint régen. Cserébe viszont elképesztő nagy az igény arra, hogy a tudás, amit megszerzünk, hasznos és hasznosítható legyen. De kérdés, hogy egyáltalán mi lesz hasznos tudás öt, tíz, tizenöt év múlva. 

A „mit” tehát nagyon fontos kérdés, de legalább annyira az is, hogy „hogyan”.

Hogyan lehet a tanulás lassú folyamatát összehangolni a gyors tempójú ismeretáramlással (értsd: a gyerekek kiskortól kezdve épülő netes tartalomfogyasztási élményeivel)? Hogyan lehet egyáltalán értelmet adni az oktatásnak? Mivel lehet „eladni” az iskolába járást? 

Nem irigylem azokat a szülőket, akik most, amikor házifeladat-írásra nógatják a gyereküket, azt hallgathatják, hogy Azahriah sem fejezte be a sulit, mégis háromszor megtölti az Arénát. Ez ellen nehéz érvelni.

Persze, úgy egyáltalán, a házi feladat mint jelenség mellett nehéz érvelni…

A tananyag és tanrend szerinti mit és hogyan mellett az is kérdés, milyen módszertanok működnek a XXI. században. Miként lehet jól oktatni diverz közegben (etnikailag, képességek, készségek, családi háttér és hagyományok stb.) szempontjából sokszínű közösségekben? Mit kezdünk azzal a ténnyel, hogy (többek között a negyedik ipari forradalom vívmányainak hála) a gyerekek teljesen más készségekkel érkeznek az iskolába?

Sok a speciális nevelési szükségletű, a külön figyelmet és egyéni bánásmódot igénylő, a közösségbe való beilleszkedés szempontjából gondokkal szembenéző gyerek. Egyre több olyan gyerek van, akinél akár diagnózis is felállítható, de akinél nem, ott is kérdés, mivel tudja a tanár olyan állapotba hozni a gyerekeket, hogy tartósan egy dologra figyeljenek. Hogyan tud az analóg és a digitális világ harmóniába és egyensúlyba kerülni egymással a gyerek fejében?

Ha esetleg vigasztal: nem csak Magyarország tehene beteg

Elképesztő, komoly szakmai viták, ötletelések és modellgyártások zajlanak a világnak azon a felén, ahol más szinten küzd a túlélésért a köznevelési rendszer, mint itthon. A mi tehenünknek is megvan a maga baja, de a szomszédé is szomorúan néz. Persze, reménykedhetünk abban, hogy ha ők találnak gyógymódokat, abban mi is részesülhetünk.

Mert igazából nincs más esélyünk, mint hogy kitalálunk valamit.

Az igazságon túli világ és a globális polikrízisek idején kritikai gondolkodás, kreativitás és a közösségen belüli együttműködés képessége nélkül esélyünk sincs – és ezek elsajátítására még mindig úgy tűnik, hogy jó terep tudna lenni az iskola. Elvileg.

Ahogy látom, 2023-ban az a kérdés, hogy meg tudjuk-e építeni Noé bárkáját, amin túlélhetünk, vagy ha már a barkácsolásban nem segítettünk, legalább a fedélzetre fel tudunk-e kéredzkedni… Iskolát talán ezt tudomásul véve érdemes választani a gyereknek.

Szóval, kedves szülő, aki azt érzed, csapdában vagy, ha a gyereked továbbtanulásáról van szó, azt szeretném üzenni, hogy a világ egyetlen pontján sem lenne könnyű az iskolaválasztás, iskolaváltás kérdése. Szerencséje viszont mindig lehet az embernek! 

Olyat keress, ahol a gyereknek esélye van jól lenni

És ha arra is emlékeztetjük magunkat, hogy az iskolába járás értelme nagyon komoly korlátok között érvényesül és ezt sajnos/szerencsére a gyerekek is tudják, akkor talán még jobban csökkenhet a szorongás.

Ezen túl a legjobb praktikus tanács az, hogy ideális intézmény helyett azt keresd, ahol a gyereked jól tud lenni.

Felejtsd el egy pillanatra, hogy a rendszer mit közvetít (hogy neked meg a gyerekednek hogyan kellene megfelelned az iskolában). Képzeld magad elé a gyereked jövőjét. Mit szeretnél neki? És mindez hogyan találkozik azzal, ami az iskolában történik majd vele? 

Tölts egy kis időt a suliudvaron, a gyerekeket és a tanárokat elnézve. Nagyobb segítség lesz ez a tapasztalat a döntésedben (vagy az abban való nyugalom megtalálásában, hogy a gyereked jó helyen lesz), mint ha az iskola promóciós anyagait olvasgatnád.

Gyerekjogi szempontból a legjobb iskola az, ahol a gyerek jól van (biztonságban érzelmileg és fizikailag) és jól tud kapcsolódni a kortársaihoz és a felnőttekhez. Itt tudja megtanulni mindazt, ami segít neki Noé bárkáját megépíteni, vagy azt felismerni, hogy hogyan kell felszállni rá. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Westend61

Gyurkó Szilvia