„Az életben a legszomorúbb dolog az elpocsékolt tehetség” – 30 éves lett a Bronxi mese

–

Valójában ki az igazán kemény fickó?

A Bronxi mese egy fiú, Calogero Anello felnövekvéstörténete (barátainak csak C), aki két apafigura és két világ között egyensúlyoz. Az egyik oldalon ott áll Sonny, az alvilág rettegett és magányos ura, a másikon pedig a buszsofőr Lorenzo, aki a tisztességes munkában hisz, nem tör nagy babérokra, beéri azzal, amije van, és a fiát is erre biztatná. „Nem kell nagy erő egy ravasz meghúzásához, de próbálj meg felkelni minden reggel, nap mint nap, és dolgozni a megélhetésért. Próbálj meg, aztán meglátjuk, ki az igazi kemény fickó! A dolgozó ember a kemény fickó, az apád a kemény fickó!” – magyarázza egy ízben dühödten, amikor a fia, C a maffiafőnök példaképétől felbuzdulva azt állítja, a kisemberek mind lúzerek.

A forgatókönyvet a bronxi születésű Chazz Palminteri írta (az ő neve egyébként eredetileg Calogero Lorenzo és ő játssza Sonnyt a filmben, de erről mindjárt bővebben), és ez Robert de Niro első rendezése, aki pedig Lorenzót alakítja. Lorenzo figuráját Palminteri a saját apjáról mintázta, aki szintén buszt vezetett, szabadidejében pedig szaxofonon játszott. „Láttam, ahogy reggelente felvette a csizmáját, hogy kimenjen a buszhoz. Felkelt esőben, hóban, mosolyogva, csak azért, hogy a gyerekei életét jobbá tegye. Ez volt minden, amit akart. Nem álmodott arról, hogy ilyen vagy olyan legyen. Számomra az ilyen ember az igazi hős, és azt szerettem volna, hogy a film is ezt tükrözze” – nyilatkozta Palminteri egy ízben.

Kirúgásból sikersztori

Ahhoz azonban, hogy megszülethessen a Bronxi mese, elengedhetetlen volt egy kellemetlen incidens is. A ’80-as években a feltörekvő színész, Palminteri mindenféle munkát elvállat, miközben a színészi karrierjét próbálta beindítani, nem sok sikerrel. Így került egy éjszakai klubba kidobóembernek. Történt aztán, hogy egyik este egy férfi rém gorombán viselkedett vele, úgyhogy Palminteri úgy döntött, nem engedi be a klubba. A fickó ezen rettentően felpaprikázódott, és megfenyegette Palminterit: 15 percen belül úgy kirúgatja, hogy a lába nem éri a földet. Nos, mint kiderült, a goromba alak nem volt más, mint a kor híres-hirhedt ügynöke, Irving Paul „Swifty” Lazar, Palminteri pedig negyedórával később már valóban nem állt a nightclub alkalmazásában…

A színész szomorúan hazakullogott, majd leült átgondolni a jövőjét, mitévő is legyen.

Végül arra az elhatározásra jutott, hogy ha senki nem akar neki megfelelő szerepet adni, az lesz a legokosabb, ha ír magának egyet.

Tíz hónapon keresztül farigcsálta az ötletét, míg megszületett a másfél óra hosszú egyszereplős darab, ami akkorát szólt, hogy végre a stúdiók is érdeklődni kezdtek iránta. Milyen kár, hogy kivétel nélkül mindegyiknek volt egy kellemetlen kitétele: nem akarták Sonny szerepét Palminterire bízni, mivel (akkor még) nem volt elég ütős név a szakmában. Ekkor jött képbe Robert De Niro, aki ígéretet tett rá: ha nekiadja a jogokat, és hagyja, hogy ő rendezze a filmet, garantálja, hogy Sonnyt ő játszhassa a filmben.

Valóban buszsofőr

A filmet De Niro a saját édesapjának ajánlotta, aki 1993-ban hunyt el. A rendezés mellett magára osztotta C édesapjának, Lorenzónak a szerepét. Ahhoz azonban, hogy a szerepe szerint buszt vezethessen, valóban elvégezte a NYCTA (New York City Transit Authority) kurzusát, úgyhogy büszkén állíthatja, rendelkezik hivatásos jogosítvánnyal.

De Niro-imitátor

A maffiózót tehát Chazz Palminteri alakítja, Chazz Palminteri édesapját (vagy legalábbis az általa ihletett figurát, Lorenzót) De Niro játssza, azonban a fiatal Palminteri (azaz Calugero) szerepére jó darabig nem találták meg a legalkalmasabb jelöltet. Már régóta keresgéltek, mindhiába, amikor Marco Grecónak, a casting direktornak a Jones strandon megakadt a szeme egy fiatal srácon, úgyhogy nyomban meg is kérdezte, volna-e kedve eljönni hozzájuk meghallgatásra. A fiú azonban kapásból rávágta, szerinte nem őt keresik, hanem a bátyját, Lillo Brancatót. Aki aztán (Vénuszként) előbukkant a vízből, és megmutatta, milyen klasszul tudja utánozni De Nirót és Joe Pescit a Nagymenők című filmből. Azonnal megkapta C szerepét, ezzel pedig lehetőséget a világhírre, a sikerre. Emellett tanulhatott is két tapasztalt, sokat látott színésztől – akárcsak a filmbeli karaktere. Igazán tragikus, hogy ez utóbbival akkor még nem tudott élni.

Amikor az élet imitálja a művészetet

„Az életben a legszomorúbb dolog az elpocsékolt tehetség” – mondja egy ízben a buszsofőr Lorenzo a fiának. Ez az a mondat, ami úgy hiszem, gyakran eszébe juthatott abban a tíz évben Lillo Brancatónak, amit a börtönben kellett leülnie. A fiatal fiút megszédítette az új világ, amibe a mozin keresztül belecsöppent, és még a Bronxi mese forgatásán elkezdett drogozni – ironikus módon állítólag pont azután a jelenet után, amikor Sonny megkérdezi Calugerótól: „Mit választasz, a szeretetet vagy a félelmet?”. Palminteri és De Niro többször is figyelmeztette Brancatót, hogy rossz utat választott magának, de eredménytelenül.

„Bob és Chazz sokat beszéltek nekem arról, hogy milyen mélyreható változások lesznek majd az életemben” – nyilatkozta Brancato a People magazinnak 2017 októberében.

„Azt mondták, hogy a film premierje után olyan emberek lesznek körülöttem, akik veszélyesek, ezért óvatosnak kell lennem”.

Mint kiderült, igazuk volt. Brancato hamarosan súlyos drog- és alkoholfüggőségtől szenvedett, ami az évek során egyre súlyosabbá vált. 2005. december 10-én aztán az önsorsrontó vonat, ami régóta száguldott vele, leért a szakadék aljára. Lillo Brancato és barátja Steven Armento betörtek egy lakásba anyag után kutatva, ahol tetten érte őket egy 28 éves, szolgálaton kívüli rendőrtiszt, akit a zűrzavarban Armento mellkason lőtt. A fiatalember nem sokkal később meghalt. Brancatót a bíróság betöréses lopás kísérletéért tíz év börtönre ítélte, jó magaviseletéért korábban, 2013-ban szabadult. 

Szerencsétlen Eddie

Bár Lillo Brancato főleg magát okolhatja a sorsa alakulásáért, és amióta kiszabadult a börtönből, igyekszik nemcsak a jó úton megmaradni, de másokat is erre biztat, vannak olyan peches figurák, akikre valóban rájár a rúd, és a szerencsétlenségükért legfőképp a fátumot hibáztathatják. Ilyen a filmbeli Eddie Mush is, aki mindenkire szerencsétlenséget hoz, és aki minden fogadást elveszít. De Niro ötlete volt, hogy erre a szerepre keressék meg az igazi Eddie-t (Eddie Montanarót), aki el is vállalta a feladatot. Talán még örült is neki, hogy valami mást csinálhat, ugyanis változatlanul azon a környéken lakott, ahol Chazz Palminteri megismerte anno, és még mindig elveszített minden fogadást. Ezek után persze nem csoda, hogy az alkotók aggódni kezdtek, az örökké peches Eddie nem fogja-e elátkozni a filmjüket? Végül is olyan nagy dráma nem történt, azt leszámítva, hogy Montanaro első forgatási napján esett az eső. 

Szeretet mindenek felett

És hogy valójában, a sok tanítás mellett miről is szól a film? Ahogy C megfogalmazza a végén: „Sonny és apám mindig azt mondták, ha idősebb leszek, majd megértem. Nos, végre megértettem. Tanultam valamit ettől a két embertől. Megtanultam szeretetet adni és szeretetet kapni feltétel nélkül.”

Így Sonny kérdésére megszületik az ő válasza, a két apafigurától megtanul kiállni a fekete szerelméért egy rasszista közegben, miközben arra is ráébred, hogy a félelem magányossá tesz, és a szeretet az egyetlen járható út.

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Savoy Pictures

Fiala Borcsa