Túl szexi ahhoz, hogy haragudj rá? – Matt Rife tündöklése
A tárgyiasítás legkevésbé sem diszkrét bája
Ismerős valakinek a „visszataszítóan jóképű” kifejezés? Amikor valaki annyira jól néz ki, hogy az már gyanús, mi több: idegesítő? Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy a mai cikkem már a bevezetőnél tárgyiasításba fullad, sajnos, le kell lomboznom a felhorgadó kommentelőket: nem fog. De hát Matt Rife kétségkívül visszataszítóan jóképű – saját bevallása szerint is. És egy komplett karriert épített erre. Tegyük hozzá: a külseje csak humorforrásként szolgál, és mivel ennyire gátlástalanul senki sem meri ezt kijátszani, ez páratlanul vicces jelenetekhez vezet. Hölgyeim és uraim (igen, uraim is): következzék napjaink egyik legjobban pörgő humoristája! Csepelyi Adrienn írása.
–
Az utóbbi időben – egyértelműsítsük: szerencsére! – mind gyakrabban találkozni azzal a közösségi médiában, hogy bizonyos tartalmak alatt a kommentelők hívják fel a figyelmet arra: a nőket tárgyiasítani nem oké, de ugyanez igaz a férfiakra is. Nemrég futott körbe az az interjúrészlet, amikor a 82 esztendős Harrison Fordra tesz olyan nyílt szexuális utalásokat egy újságírónő, hogy attól a színész is teljesen befeszül.
Üdvözlök minden olyan folyamatot, amelyben végre világossá válik, hogy az egyes embereknek teljesen máshol húzódnak a határaik, és senkinek nincs joga átlépni azokat sem valamiféle elavult társadalmi megegyezés, sem a személyes vágyai miatt. De az is érvényes kérdés, miként csapódik le mindez a szórakoztatóiparban, annak is a leginkább érintett szegmensében, a humoristák között.
Az nem újdonság, hogy valaki vállalhatatlan poénokkal lesz sikeres, nehéz témákat dolgoz fel a stand up estjein, láttunk erre jó és nagyon félrement példákat halálról, erőszakról, háborúról, politikáról vagy épp származásról is. Ahogyan az is megszokott geg, ha egy-egy kisebbségbe tartozó humorista önmagán és közösségén viccelődik olyan durván, hogy az felszabadítólag hat a közönségre. („Én mondhatom, hiszen magamról mondom!”)
De mi van akkor, ha valaki az előnyéből akar még nagyobb előnyt kovácsolni? Mi történik, ha épp arra mutat rá, hogy igenis vannak előnyei a társadalom szemében – és ő nagyon is élvezi ezeket?
Matt Rife amerikai humorista komplett karrierje erről szól.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Megengedem, mert tök helyes
Igen, Matt Rife nagyon jó pasi. Ha esetleg ez nem lenne világos, akkor alaposan rá is játszik: ő a szépfiú, akire a tinilányok éppúgy gerjednek, mint a MILF-ek (nota bene: nem véletlenül használom ezeket a sztereotip, skatulyázó és ostobán általánosító kifejezéseket), de a közönség soraiban ülő melegekkel is úgy cicázik, hogy világos legyen, ezek az emberek ma gyönyörködni jöttek.
Hogy ez önnön felszínességünk egészen világos kinyilatkoztatása, vagy annál több, az csak a show (vagy videó) végére derül ki:
amikor leesik a tantusz, hogy ez a férfi olyan okosan használja karakterkomikumként a szépségét, hogy nemcsak szép, de rohadtul okos is. Mottója lehetne: „Gyertek, tárgyiasítsuk magunkat együtt!”
És ez a pofonegyszerűségű, ámde mégis meglehetősen komplikált alaphelyzet fergeteges pillanatokhoz vezet. Rife rajongótábora ugyanis tisztában van a két legalapvetőbb szabállyal, ami az estjeire vonatkozik:
- azok a közönséggel való interakcióból építkeznek, tehát a nézők a saját bekiabálásaikkal, megjelenésükkel, reakcióikkal alakítják a színpadon elhangzó poénokat;
- ez az a hely, ahol nemcsak ők tárgyiasítják a főszereplőt, de a visszavágásaiban az is tárgyiasítja őket.
És a közönség ettől megvadul. Minden egyes alkalommal. Mondok pár példát, milyen helyzeteket szül ez a felállás: egy vidéki kisvárosban Mattnek átad egy doboz sütit és egy orális szexre felszólító pólót egy nő, akiről (testvére bekiabálása nyomán) kiderül, hogy nagymama. A humorista innentől a fiatal pasi vs. idősebb nő teljes skáláját beadja, aztán arcpirító poénokat tol arról, hogy most pár évig még jó lesz így, aztán majd jöhet a lánya is. Akiről a nő fotókat mutat a telefonján.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A készülék Rife-nál landol, aki belelapozna a képgalériába, mire a nőnek eszébe jut, hogy abban friss fotók szerepelnek a meztelen melléről – ugyanis nemrég csomót találtak benne. Rife nem nézi meg a képeket, egyetlen röpke „mindent rendben találtak?” kérdés után pedig már érkezik is a legérzéketlenebb (s pont emiatt ebben a helyzetben felszabadító) poén: „Nincs szükséged másodvéleményre?”
És ha ez fokozhatatlannak tűnik, a nő kérésére Rife felhívja a lányát – aki őrült másnaposan cseverészik arról, hogy Rife-nak megvolt-e az ő anyja.
Reakcióidő: páratlan
Ha a szakmai szempontokat nézzük – mert nyilván nem vagyunk teljesen gyökerek, és értjük, hogy ez egy szerepjáték mindkét oldalon –, akkor az egészben az a leginkább lenyűgöző, amilyen gyorsan és okosan Rife reagál a nézői ki- és beszólásokra.
Briliánsan képes egyre súlyosabb és offenzívabb poénokkal saját magára licitálni – ha pedig már nem lehet tovább fokozni a vállalhatatlan gondolatmenetet, akkor van, hogy az arca elárulja: még ő maga se hiszi el, hogy képes volt ezt kimondani.
És ilyenkor általában még mindig jön egy beszólás a sorok közül, amire senki, de senki nem lehetett felkészülve.
Én vagyok a termék
Rife úgy lett világsztár, hogy egyesítette a streamingszolgáltatók „hagyományos” módszereit és az influenszerséget. Egész estés műsorait ugyanis bár Netflix-minőségűre készíti, azok ingyen elérhetők a YouTube-on. Az igazi hírnevet pedig az ezekből kivágott virális videók hozták meg a számára: mind a TikTokon, mind a Facebookon és az Instán – tehát generációktól függetlenül. Saját felkonfjában is termékként utal a produkciójára, s ezzel lényegében önmagára is, és persze reagál arra, hogy pont amiatt gyűlölködnek ellene olyan sokan, amiért rajonganak is: mert visszataszítóan jóképű.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Sztárok rajonganak érte és igyekeznek bejutni az előadásaira, követői pillanatok alatt elkapkodják a jegyeket (nekem 2024 őszére van jegyem Berlinbe, a barátnőm a meghirdetéstől számított MÁSODPERCEKEN belül már csak az erkélyre tudott foglalni nekünk), közben pedig klasszikus influenszerként éli az életét.
Felesleges hozzátenni persze, hogy sokakat feszélyez ez a fajta gátlástalan szerepjáték, a kulcs azonban, ahogyan oly sok humoristánál is, az önmagunkon röhögés. A szembenézés azzal, hogy gyarlók vagyunk, és jólesik egy szép ember figyelme.
Hogy képesek vagyunk elmenni gyönyörködni egy jóképű férfiban. Mármint a többiek, persze, én csak kísérőként megyek. Ahogy mindenki más is.
Kiemelt kép forrása: Getty Images / Ethan Miller / Staff
