Minél hangosabban mondod az igazadat, annál rosszabbul jársz – megnéztük az Elfogy a levegőt
Ana ökölbe szorult keze leszel te is, miközben mélyülnek a karikák a hivatásának élő irodalomtanár szeme alatt, akinek egyetlen bűne ennyi: a tananyagot érdekesebbé akarta tenni, ezért a tizenhét évesek figyelmébe ajánlott egy olyan filmet, amely két XIX. századi francia költő viszonyát mutatja be. A történet amilyen abszurd, sajnos épp annyira igaz. A levegő elfogy körülöttünk, a tantermi jelenetek pedig minden bizonnyal a legtöbbünkből előcsalogatják a rég eltemetett iskolai traumákat, és megértjük: harminc éve semmi nem változott idehaza, a legokosabb, ha mi is autóba ülünk, és magunk mögött hagyjuk ezt a szétrohadt kócerájt. Fiala Borcsa filmajánlója.
–
Ana (Krasznahorkai Ágnes) irodalom- és drámatanár, akinek kivételesen jó a kapcsolata a diákjaival. Tíz éve tanít az iskolában, ahol az ő munkamódszerének köszönhetően értek el jó eredményeket a gyerekek, és felvételiztek sikeresen a felsőoktatásba. Ennek köszönhetően az iskola igazgatónőjével is jó kapcsolatot ápol. A hivatalosan előírt, kötelező tananyag szárazsága ellenére Anának sikerül megszerettetnie a diákjaival az irodalmat, sőt segít a még szunnyadó tehetségeket is kibontakoztatni, a drámaóráján felszabadultak és aktívak a gyerekek, sőt van, aki még a saját versét is elszavalja. Ana a kötelezők mellé a tudás árnyalása és elmélyítése érdekében gyakran kínál szorgalmi feladatokat is, így amikor a francia szimbolizmust tanulják, a diákjai figyelmébe ajánlja a Teljes napfogyatkozás című filmet. A két XIX. századi költő, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine életéről és kapcsolatáról szóló alkotás azonban ebben az évben az egyik szülőnél kiveri a biztosítékot. A homofób apa feljelentést tesz az igazgatónál, amiért Ana óráin nem azok a „normális” értékek vannak képviselve, amiért ő ebbe az iskolába járatja a gyerekét.
Az igazgatónő talán legyintene is az esetre, elkönyvelné az egészet egy kellemetlen szülő eltúlzott reakciójának, ha nem derülne ki, hogy az apa igen befolyásos,
így ha a dolgok nem az ő szája íze szerint alakulnak, képes keresztbe tenni nemcsak az iskola megalapítása 150. évfordulójára szervezett ünnepségnek, de a tornaterem fejlesztését célzó terveknek is. Az igazgatónő, aki eleinte még Ana pártján áll, amikor az ambiciózus elképzelései kerülnek veszélybe, bekeményít, és Ana ellen fordul. Ahol csak lehet, ellehetetleníti, manipulatív módszerei nyomán pedig a kollégái is egyre ellenségesebbek Anával, aki szerintük a filmajánlójával „megsértette az iskola etikai kódexét”. Miután fellebbez az őt megrovó ítélet ellen, Ana közkedvelt tanerőből közutálatnak örvendő probléma lesz, akitől még az iskolatitkárságon dolgozó barátnője is igyekszik – legalábbis látszólag – elhatárolódni. Az ügy alakulása kapcsán pedig épp azokról feledkezik meg az igazgatónő, akiket az általa vezetett intézménynek szolgálnia kellene: a gyerekekről.
Ana figuráját nagyon jól szimbolizálja a medve, amely, bár kitömött, de mégiscsak harcias pózban áll az iskola folyosóján, ám a feljelentgető apa otthonában már a földön fekszik, kiterítve. Anának semmi esélye nincs a felkapaszkodott, kultúrával alig, de annál több hatalommal bíró bugrissal szemben. Az ő dilemmája pedig nagyon is hazai: orvosként dolgozó párja már külföldön él, ahol jobb körülmények között, méltó fizetésért gyógyíthat, és Anát is hívja, hagyjon mindent hátra és csatlakozzon hozzá egy szebb élet reményében.
A tanári szoba című német film kapcsán írtam már tegnap, milyen látványos a különbség a magyar és a nyugat-európai művekben, amelyek a közoktatásról szólnak. Az Elfogy a levegő című magyar filmben nemcsak a tantermek harminc éve semmit nem változott hangulata lesz ismerős (a filmet egyébként a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban forgatták), de egyes jeleneteitől egészen biztos vagyok benne, hogy
sokunkban előjönnek a tudatalattiba legyűrt traumák a naplót lassú kíméletlenséggel lapozgató biológiatanár látványától, aki bosszúból feleltet, az iskolai ünnepség dögunalmas és poros műsorától, a szülői értekezlet fullasztó feszültségétől, vagy az idehaza bebetonozódott frontális oktatástól, ami felett pedig már durván eljárt az idő.
Ana a bizottság előtt állva azt mondja, „akkor is hatással vagyunk ezekre a fiatalokra, ha csak levegőt veszünk, és akkor is, amikor nem beszélünk valamiről”. Gyakran jut eszembe, mennyire elkalkulálta magát a jelenlegi vezetés azzal, hogy nem számolt a mostani felnövő generációval, akik pontosan érzékelik, mi folyik körülöttük, akik átlátnak a hazugságokon, és akiket felháborít az, ahogy szisztematikusan tönkreteszik a jövőjüket, arra kényszerítve őket, hogy mégiscsak másutt, ne a saját hazájukban próbáljanak meg majd boldogulni. Ők is érzik: itt már minden levegő elfogyott.
A film ötlete egyébként egy 2010-es évekbeli romániai esetet dolgozott fel, amikor valóban az történt, ami az Elfogy a levegő cselekményét is adja: egy Adela Stan nevű irodalomtanárnő feladta a 17 éves diákjainak a Teljes napfogyatkozást szorgalmi házi feladatnak, mire az egyik felháborodott apuka feljelentést tett ellene, az e nyomán kialakult dominóeffektus pedig egyre abszurdabb formákat öltött. A szovátai származású Moldovai Katalin, a film rendezője elmondta, e történetben leginkább az érdekelte, milyen csoport-, illetve személyek közötti dinamikák indulnak be, amik ahhoz vezettek, hogy a tanárnőnek végül el kellett hagynia az iskolát. Az alapsztori több motívumát is megtartották, például a hivatalos meghallgatást, amelyen kiderül, a tanárnő felett ítélkező bizottság egyetlen tagja sem vette a fáradságot, hogy megnézze a filmet, ami a botrányt kirobbantotta.
Az Elfogy a levegő a varsói nemzetközi filmfesztiválon elnyerte a legjobb első film díját, a Nemzetközi Filmkritikusok Szervezete (FIPRESCI) díját, és a fiatal filmes újságírókból álló Young FIPRESCI zsűri díját is.
Kiemelt kép: Mozinet
