Az elmúlt tíz évünk egy végtelen sikoly a gyerekjogokkal kapcsolatban

–

Amikor D. Tóth Kriszta az UNICEF jószolgálati nagyköveteként eldöntötte, hogy elindít egy új online platformot, biztos volt abban, hogy óriási teret hagy benne a gyerekjogoknak, és azt is tudta, hogy ezt kizárólag dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi aktivista töltheti meg hiteles tartalommal.

Most Gyurkó Szilvia nálunk megjelent – eddig pontosan – 421 cikkéből emelünk ki néhány fontos tételmondatot, évenként haladva:

2015 – Kiáltvány a magyar gyerekekért 

„A legfrissebb adatok szerint a magyar gyerekek 41 százaléka nélkülöz valamilyen szempontból.

Minden tizedik gyerek súlyos bántalmazás és erőszak áldozatává válik. Minden második azt gondolja, hogy nincsenek jogai. Hát mivé lesz így a világ? Miért viselkedünk úgy, mintha ennek nem lenne következménye? Mintha a gyerekeink jelene nem mindannyiunk jövőjét határozná meg?!

Fogyatékossággal élő? Élsportoló? Cigány? Matekzseni? Diszlexiás? Református? Meleg? Siket? Külföldön született? Fővárosi? Vidéki? Gazdag? Szegény? Fiú? Lány? Mindegy. Mindegyiknek ugyanolyan jogai vannak.”

2016 – Így beszélj a gyerekeddel a kockás ingről!

„Mondd el, hogy maga a kockás ing azért lett jelkép, mert...

...egy oktatásért felelős politikus azzal fejezte ki elutasítását a tanárok mozgalmával kapcsolatban, hogy magukat a tanárokat illette olyan kifejezésekkel, amelyek alkalmasak arra, hogy a másikban rossz érzéseket keltsenek, és lealacsonyítsák őket (borotválatlan, kócos, kockás inges). Kérdezd meg a gyerekedtől, hogy neki mi jut eszébe ezekről a szavakról (pozitív vagy negatív érzések), és ezzel segíts neki, hogy megértse, miért épp a kockás ingből lett jelkép.”

De olvasd el azt a cikket is, amelyben Gyurkó Szilvia összegyűjtötte, ami ebben az évben Magyarországon történt, és azt is, milyen volt gyereknek lenni ebben az évben 

2017 – Az év, amikor a magyar gyerekek szókincsébe bekerült a „Soros” – Ilyen volt gyereknek lenni 2017-ben

Ebben az évben volt húszéves a gyerekvédelmi törvény, de Gyurkó Szilvia szerint kevés okunk volt az ünneplésre:

„2017-ben adatunk is volt arra a döbbenetes tényre, hogy Magyarországon minden harmadik gyereket az anyagi helyzete miatt emeltek ki a családjából.” […] „Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a gyerekek ugyanabban a világban élnek, mint mi, ezért minden, amit a felnőttek (egymás felé) kommunikálnak, minden üzenet és minden döntés ugyanúgy hat a gyerekekre is. A határzárral kapcsolatos kormányzati döntés, a Soros György által megfogalmazott javaslatok, a nemzeti konzultáció 2017-ben visszavonhatatlanul a gyermekkor részévé tette a menekültkérdést.” 

És a Taigetosz-törvény is ekkor született

„A gyermekek helyzete 2017-ben, 20 évvel a gyermekvédelmi törvény megszületése után sem volt egyszerű. Sok még a tennivaló, és fontos minden pillanatban emlékeztetni magunkat: senkinek nem olyan drága az idő, mint a gyerekeknek. Nekik nincs 20 évük arra, hogy kivárjanak egy jobb világot.

Számukra a jelen eseményei a meghatározók, mert ők most az egyszer gyerekek. Azért pedig mi vagyunk felelősek.”

2018 – Az év tíz legbotrányosabb gyermektémája jogász szemmel

„Ne maradjon következmények nélkül a gyerekbántalmazás – ez volt a legfontosabb üzenete először a médiának, majd idővel az érintett minisztériumnak, amikor kiderült 2016-ban, hogy a bicskei gyermekotthon igazgatója hosszú évek óta használja szexuálisan a rábízott gyerekeket. […]

2018 a családok éve volt. Így talán érthető, miért csaptak össze olyan vadul a politikai élet szereplői, ha arról volt szó, hogy »mi a család«, vagy az, hogy a gyerekvállalás pénzügyi támogatási rendszerének további feltuningolása beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, és – a csökkenő népesség, fokozódó elvándorlás, illetve a migráció elutasítása hármasával szemben – hatékony gyógyír lesz-e.”

2019 – Vekerdy, gyerekverés, családirtások, iskolarendszer, Fót… – A hét legszomorúbb gyerekjogi ügy 2019-ben

„Az iskolák helyzete mellett a másik nagy téma, ami az egész 2019-es évet áthatotta, az a családon kívül nevelkedő gyerekek helyzete. Sokaknak erről egyből Fót bezárása ugrik be, és a körülötte kialakult politikai és szakmai vita. 

Fót ügye ráirányította a figyelmet a speciális és különleges nevelési igényű gyerekek ellátásának problémáira, az országosan is egyre feszítőbb nevelőszülői hiányra, és a gyermekotthonokban uralkodó sokszor áldatlan helyzeteket teremtő szakemberhiányra.

[…] A szegénység miatt veszíti el a legtöbb gyerek (jogellenesen) a családját, ami önmagában is botrány, és amin mindenképpen változtatni kell.”

2020 – A Kaleta-ügy

„Először is nem vagyok hajlandó leírni a nevét. Soha többet. Sem pedig kiejteni a számon. Legszívesebben törölném az összes olyan agysejtemet és idevégződésemet, ami tárolja ezt az információt. Mert a gyerekekkel szembeni erőszak nem róla szól. 

Nem vagyunk jobbak a középkori, vizelet és vérszagú főtéren, a kalodába zárt pederasztát rohadt káposztával dobáló tömegnél, ha képtelenek vagyunk megérteni, hogy az indulataink csak káoszt szülnek. A fejlődéshez, a civilizációhoz gondolkodni kell!

[…] Gondolkodni arról, hogy mit is jelent a gyerekekkel szembeni szexuális erőszak, és hogy mi a mi felnőtt, felelősségünk ebben az egészben. Gondolkodni arról, hogy miért fontos a gyerekek szexuális edukációja, testtudatossága, és az is, hogy ne legyen a nemiség tabu.

Azt hittem, az lesz a téma, hogy a szülők hogyan védhetik meg a gyerekeiket, és ez hogyan függ össze azzal, hogy otthon, a vacsoraasztal körül az internetről is beszélgetünk. Higgadtan, nyugodtan, nem indulattal eltelve.

A K-ügy egyik legnagyobb tanulsága számomra ez. Hogy a szemet szemért, fogat fogért elv és a jól látható ellenség iránti gyűlölet még mindig a legerősebb malter, ami összetartja a társadalmi építményeinket. És hogy »vérszagra gyűl az éji vad«.”

Ez még mindig 2020 – A Covid és a gyerekjogok

„Az online tanításra javarészt felkészületlen pedagóguskarnak napjai voltak arra, hogy kitalálja, kidolgozza, megvalósítsa a közoktatás rendszerében a radikális digitalizációt. Ez azokban az intézményekben sem volt könnyű, ahol minden technikai feltétel adott volt – az ország jó részében pedig messze nem voltak meg a feltételek, sem a családokban, sem a pedagógusoknál. A társadalmi egyenlőtlenségeket a járványválság nagyon élesen láthatóvá tette.”

Iskolaőrség

„2020-ban az oktatási rendszer másik nagy változása az iskolaőrség bevezetése volt. Az, aki az ellenzőket figyelte, azt hallhatta, hogy a rendőri kötelékbe tartozó, bilinccsel, gumibottal, gázspray-vel felszerelt, gyorstalpaló tanfolyamon »felkészített« iskolaőrök szállják meg az iskolákat, ami tüneti kezelésnek is rossz, arról nem is beszélve, hogy kitűnően alkalmas a stigmatizációra és a már meglévő problémák további mélyítésére.”

2021 – Mitől kellene megvédeni a gyerekeket valójában? 

„Akár örülni is lehetne, hogy a kormány a zászlajára tűzte a gyerekek védelmét. Ha így lenne. De a gyerekek védelmét sem céljaiban, sem eszközében nem tükrözi az a mesterséges vita, amelynek részeként most a miniszterelnök népszavazást kezdeményezett. A gyerekeket meg kell védeni, de nem szabad elfelejteni, hogy mitől.” (Ez kivételesen Németh Barbara pszichológus, a Hintalovon Alapítvány gyerekjogi szakembere írta.)  

2022 – „Nemváltó” óvodások, háborús riogatás, kampányok és tüntetések, válság

„Az áprilisi választásokkal egy időben megtartott »gyermekvédelmi népszavazás« és az azt kísérő plakátkampány korábban soha nem látott intenzitással célozta a gyermekvédelmet. Sajnos egy olyan dimenzióban, amit a több mint 64 ezer szóból álló gyermekvédelmi törvény eddig nem ismert. 

És talán még sajnálatosabb, hogy mindez »gyermekvédelem« címszóval zajlott. Használva és torzítva egy olyan fogalmat, amit eddig a gyerekek jóllétének megteremtésére, valós veszélyeztető helyzetektől és bántalmazástól való védelmére használtunk. 

[…] A gyerekekkel kapcsolatos bántalmazásról nem szabad leállni vitatkozni. Abban következetesen és egyértelműen azt vallom, hogy az erőszak minden formája megengedhetetlen, és valamennyi formája megelőzhető.”

2023 – Ilyen volt gyereknek lenni Magyarországon 2023-ban – A kegyelmi ügy

„Mi kell ahhoz, hogy a gyerekek biztonságban legyenek? Alaptörvény-módosítás? Két lehullott fej a porban egy politikai aréna közepén, és körülötte az értük érzett sajnálat vagy káröröm? Nem. 

Meg kell érteni, hogy kik jelentenek valós veszélyt a gyerekekre, ahhoz, hogy (tényleg) meg tudjuk védeni őket

A pedofilregiszter haszontalan, a „pedofiltörvénynek” hívott jogszabály semmilyen módon nem segített nekünk. Mindenki magára van hagyva, aki ezzel a témával foglalkozik.

[…] Ugyan, mi szükség lenne az Alaptörvény módosítására, ha mindenki tudná és értené a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések valódi természetét, és ha nem a rendszer iránti lojalitás mozgatná a felnőttek döntéseit, hanem a gyerekek érdeke?” 

2024 – Az állam olyan, mint egy dühös, rossz szülő – Gyerekkor, Magyarország, 2024

„Hatalmas ígéretek és bemondások hangzottak el 2024-ben a pedagógusokat, a gyerekvédelmet, a családtámogatásokat, meg úgy egyáltalán ezt az egész »gyermekbarát ország« mivoltunkat illetően, de ha úgy igazán közelről megnézzük a végeredményt, hát, mondjuk úgy, hogy marad bennünk hiányérzet. 

Mert ha engem kérdeznek, azt mondom, hogy a gyerekvédelemben nagyon sürgősen minden lehetséges módon segítséget kellene nyújtani az ott dolgozó felnőtteknek, és a benne élő gyerekeknek. Ha a belügyminisztert kérdezitek, szerinte 85 százalékban minden rendben van. 

Ha az államtitkár nyilatkozik, akkor a gyermekvédelmi dolgozók számára 2024-ben bevezetett kifogástalan életvitel vizsgálat miatt aki felmond, annak nem is volt helye a gyerekvédelemben – szerintem viszont nagyon sok jó szakembernél ez volt az utolsó csepp a pohárban, és az egyébként is komoly szakemberhiánnyal küzdő rendszernek úgy hiányzott a további elvándorlás, mint púp a hátán.  

[…] Tény, hogy a gyerekek nincsenek jól. És igen, ez tény, nem vélemény. 

[…] Vegyük el a gyerekektől a mobiltelefonjukat az iskolákban? Vagy fejlesszük a digitális tudással, online biztonsággal kapcsolatos tudásukat még jobban, és adjunk segítséget a szülőknek is ezen a területen? 

[…] Aztán jönnek ilyen esetek, mint a karateedző, aki kirúgja a gyerek lábát, majd azzal védekezik, hogy nem bűnös, hiszen nem bántani akarta a gyereket. […]

Több mint 100 ezer gyerek nem jut hozzá helyben házi gyerekorvosi ellátáshoz. Gyermekpszichiátriai fekvőbeteg-ellátás 19 megyéből csak hétben működik. Vannak megyék, ahol egyetlen pszichológus szakértő van.

A gyermekegészségügy helyzetéről nincs se stratégia, se társadalmi vita, se megoldási terv, miközben tudjuk, hogy a gyerekek mentális egészsége egyre rosszabb. 

Az egész magyar gyermekvédelmi rendszer kiszolgáltatott

Tisztán látszik, hogy megpróbálhatjuk letagadni a problémák létezését, és alibizhetünk látszatintézkedésekkel, de amíg nem adjuk meg a rendszernek azt a pénzt és azt a tiszteletet, ami a működéséhez valójában szükséges, addig igazából nem történik semmi érdemi.” 

A válogató utószava:

Bár az elmúlt tíz évben Gyurkó Szilvi mindegyik írását olvastam, ami nálunk jelent meg, és azokat is, amiket más platformokra írt, tehát semmi újdonságot nem tudtam meg… de most, miután végigkövettem/gondoltam ezt a tízéves folyamatot, mégis úgy érzem magamat, mint akit letaglóztak. Szilvi mélységeiben látja át az egész rendszert, minden sora arról tanúskodik, hogy rettenetesen aggódik a gyerekeink jövője miatt. Ő, és az általa létrehozott Hintalovon Alapítvány rengeteget tett és tesz azért, hogy a gyerekek jogai ne csorbuljanak tovább.

Azt hiszem, nincs más választásunk, mint kiállni mellette/mellettük, és nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is támogatni ezt a heroikus küzdelmet. A gyerekeink jövője a tét! 

Both Gabi