Otthon, nyugalomban…

A téli szünetben valószínűleg sok otthon lévő gyerek napi tevékenysége képernyőidőt kunyerálni valamilyen eszközön. A fiatalok számos okból használják az internetet, többek között olyan konstruktív tevékenységek folytatásához, mint az új ismeretek szerzése, a többé vagy kevésbé minőségi szórakozás, a kortársakkal és a családdal való kapcsolattartás, vagy új barátok megismerése. A pozitív élmények mellett azonban figyelemmel kell lennünk a gondjainkra bízott gyerekek online áldozattá válásának megelőzésére, mert a növekvő internethasználat megnöveli a kockázatok előfordulását is.

Mit tudunk a gyerekek internetelérési lehetőségeiről?

Kutatások szerint a gyerekek internethasználata az életkor és az idő előrehaladtával növekszik, ám két éve, a járvány következtében addig példátlan mértékű bővülés következett be:

a internetezéssel töltött órák száma a gyerekek esetében napi átlagban körülbelül 4 órára emelkedett.

A mai fiatalok négyötöde már a hálószobájából, magáncélra is hozzáfér az internethez, és a szülők saját bevallásuk szerint egyre nehezebbnek érzik gyermekeik online tevékenységeinek felügyeletét. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság kutatása szerint 2017 óta jelentős növekedést láthatunk a saját mobiltelefonnal bíró magyar gyerekek arányában, például a 7-8 évesek körében ez az arány 14-ről 24 százalékra nőtt, a 15-16 éveseknél 2020-ra pedig elérte a 96 százalékot. A kutatás szerint a magyar gyerekek átlagosan tízéves korukban kaptak először saját mobiltelefont, tehát bőven van lehetőségük az online felületek elérésére az unalmasabb szünidei időszakokban.

Mi a helyzet a gyerekekkel online?

A nemzetközi trendekhez hasonlóan Magyarországon is nőtt a kiskorúak jelenléte a regisztrációhoz kötött közösségimédia-oldalakon, ráadásul a különböző hivatalos életkori határok ellenére főleg a 9–12 évesek körében: 2021-ra a legnépszerűbb közösségimédia-felületek hazánkban a Facebook, a YouTube, az Instagram és a TikTok voltak, a regisztrált taggá válás kora pedig lejjebb csúszott, átlagosan 10-11 éves korra. Kutatásokból az is kiderült, hogy a gyerekek nagy része meg szokta adni az igazi nevét és fényképét a közösségi médiában, és

legalább minden ötödik gyereknek volt olyan ismerőse, akit személyesen még sohasem látott.

A növekvő internethasználat ellenére a magyar szülők több mint 20 százaléka egyáltalán nem aggódott, hogy a gyereke idegenekkel állhat kapcsolatban online, vagy például kéretlenül intim fotót kaphat, vagy intim fotót kérhetnek tőle, esetleg életkoruknak nem megfelelő szexuális tartalmakkal találkozhatnak.

Veszélyek

A gyakori szülői vélelmekkel ellentétben azonban friss európai kutatások azt mutatják, hogy – más online veszélyek mellett – rendkívül magas például azoknak a gyerekeknek az aránya, akik 18 éves koruk előtt legalább egy online szexuális bántalmazást elszenvedtek. A 18 éven aluliak közel kétharmada kiskorúként tapasztalt káros online szexuális tevékenységet:

  • több mint felük kapott szexuális tartalmakat ismerős vagy ismeretlen felnőttől;
  • egyharmadukkal osztottak meg az engedélyük nélkül szexuális tartalmú képeket vagy videókat; és
  • több mint felüket kérték, hogy tegyenek valamilyen, számukra kellemetlen szexuálisan explicit dolgot online.

A veszélyek közé tartozik, amikor naivitásból, akarattal, vagy akár külső nyomásra magukról osztanak meg potenciálisan veszélyes tartalmakat a gyerekek. Az Europol által azonosított egyik legfőbb fenyegetés a kibertérben, hogy az okostelefonnal bíró gyerekek növekvő száma együtt jár a saját maguk által készített, digitális „szeméremsértő” tartalmak előállításával és megosztásával.

Ez nemcsak rendkívül sérülékeny helyzetbe hozhatja őket, de potenciálisan illegális is lehet, súlyos jogi következményekkel. 

Ráadásul ezek, az eredetileg gyakran ártatlan szándékkal megosztott anyagok digitális manipuláció alapjául szolgálhatnak, illetve sokszor eljutnak felnőtt „gyűjtőkhöz”; vagy online publikálják őket, kihasználva az áldozatot, különösen zsarolással. Magyarországon is több ilyen ügyet derített fel a rendőrség az elmúlt években, többek között egy esetet, amelynek során egy középkorú férfi népszerű internetes játékokon keresztül 9 és 17 év közötti kiskorúakat különböző profilokon keresztül próbált szexuális cselekményekre rávenni, magát konzekvensen hasonló korúnak hazudva; vagy amikor egy monori kamasz fiút tévesztettek meg fiú ismerősei, magukat lánynak hazudva, és csaltak ki tőle intim képeket, majd ezeket feltöltötték az internetre, és megosztották másokkal.

Stratégiák

Az áldozattá váló gyerekekkel való bizalmi kapcsolat kiépítésére és a viselkedésük manipulációjára irányuló behálózási technikák közé tartozik a sérülékeny gyerekekkel való szexuális érdekből történő barátkozás, a számukra értéket képviselő dolgok ajándékozása, beleértve a fizikai tárgyak mellett az olyan, gyerekek által gyűjtött online „javakat”, mint például a digitális fizetőeszközök egy virtuális játékban/felületen. Ilyen a megvesztegetés vagy a zsarolás, a pozitív családi vagy más bizalmi személyektől vagy szociális védőhálótól való célzott elszigetelés, valamint az, amikor az elkövető az áldozat védelmezőjének vagy segítőjének adja ki magát. A fent említett középkorú elkövető esetében például a férfi módszerei közé tartozott, hogy a gyerekek online profiljaihoz megszerezte a jelszavakat és a hozzáférést azzal, hogy egy internetes játékon belül pénzt küldött és további segítséget ajánlott nekik, majd lerombolta az addig felépített virtuális városaikat, és megzsarolta őket profiljuk letiltásával, amennyiben nem küldenek neki intim felvételeket.

Egészséges egyensúly

Tehát egyrészt az online felületeknek a használata megkönnyíti a gyermekek számára az olyan jogaik gyakorlását, mint az új ismeretekhez való hozzáférés, az érdeklődési körük, identitásuk felfedezése és az önkifejezés, a szórakozás, valamint a másokkal való kapcsolatteremtés és interakció. Másrészt viszont

az olyan nyíltan hozzáférhető, közvetlen kommunikációs csatornák használata, mint a Messenger és a Discord, megnövelte az áldozattá (és az elkövetővé!) válás lehetőségét az online térben.

A rosszindulatú ismeretlenekkel való kommunikáció különösen kockázatos lehet a kevesebb személyes kapcsolódásra lehetőséget nyújtó időszakokban, amikor a gyerekek közül aggasztóan sokan magányosnak érezhetik magukat. Ez kiszolgáltatottá teheti őket az érzéseiket megértő, magukat barátságos ismerősöknek álcázó online tettesek általi behálózásra és kizsákmányolásra is.

Mit tehetünk felnőttként?

Az talán már evidenciának számít, hogy az általános tiltás nem megoldás, főleg az idősebb kiskorúak esetében. A fiatalok életének szerves része az online felületeken keresztül való kapcsolódás, tanulás és szórakozás, ami teljesen természetes, ha életkornak megfelelő felületeken és formában, szabályozott keretek között zajlik. Bizonyos életkor felett például a közös videójátékozás akár a család, a közösség közös szórakozását is szolgálhatja, és ehhez már szakmai segítséget is kaphatunk. 

Az azonban ajánlott, hogy állítsatok fel határokat. Közösen. Használjatok speciális családi beállításokat, határozzatok meg szabályokat és határokat gyerekekkel együtt. Hagyjátok, hogy ők is beleszólhassanak, magyarázzátok el, hogy milyen felügyeleti és szűrőeszközöket használtok, és miért. Ha még kisiskolás, ne hagyjátok felügyelet nélkül az interneten anélkül, hogy a megfelelő funkciókat beállítanátok. Nem hagynátok egyedül a parkban vagy az utcán, ugyanezt a védelmi szintet alkalmazzátok az interneten is.

A karácsony utáni pihenési időszakban azonban fontos, hogy kihasználjuk az időt arra, hogy offline minőségi időt is töltsünk együtt, beszélgessünk, főzzünk, sétáljunk; bevonjuk a gyerekeket a saját érdeklődésünkbe tartozó tevékenységekbe, és jobban elmerüljünk az általuk érdekesnek tartott időtöltésekben. Ezek lehetőségek arra is, hogy találjatok mindennapos alkalmakat arra, hogy beszéljetek az online létet érintő kérdésekről. Ne ijesszétek meg őket a „nagy beszélgetéssel”, ezekre a témákra újra és újra, érdeklődő nyitottsággal érdemes visszatérni.

A fiatalok nem feltétlenül várják el a felnőttektől, hogy a közösségi média és az online felületek szakértői legyenek, viszont szükségük van arra, hogy a felnőttek nyitottak legyenek a beszélgetésre és a velük való partneri viszonyra a nehézségek megbeszélésében. 

Az online térben való lét a természetéből adódóan kockázatos, a veszélyek teljes körű elkerülése nem reális – ahogy az utcán vagy a parkban sem. A támogatásnak arra kell összpontosítania, hogy segítsen a gyerekeknek megérteni a kockázatokat, és megelőzni, hogy azok sérüléseket okozzanak. Ehhez fontos, hogy mi is jobban felismerjük és megértsük az online trendeket, hogy aztán megelőzhessük a károkat.

Szintén fontos, hogy az olyan üzenetek, amik arra fókuszálnak, hogy elsődlegesen a fiatalok feladata a saját maguk védelme online, akaratlanul is rájuk, a potenciális áldozatokra háríthatja a felelősséget a rosszindulatú elkövetők viselkedéséért is. Ez ellentmondásos hatást válthat ki; áldozat- és önhibáztatással, illetve alacsonyabb segítségkérési vagy bejelentési hajlandósággal járhat. Érzékeny, de fontos különbség, hogy a beszélgetések során úgy érdemes a gyerekek irányába üzeneteket megfogalmazni, hogy azok segítsék őket a kockázatok megértésében és felismerésében, és bátorítsák őket arra, hogy segítséget kérjenek, ha valami zavaró vagy fájó dolgot tapasztalnak.

Végül, de nem utolsósorban, tudjuk és mondjuk el gyakran, hogy van hová fordulni, nem hagyjuk őket egyedül. Mi, és a gyerekek is kérhetünk szakmai segítséget olyan szervezetektől, mint például a Kék Vonal Alapítvány vagy az Internet Hotline, tájékozódhatunk az UNICEF vagy a Hintalovon Alapítvány oldalain. 

*

A szerző gyermekvédelmi szakember, a brit Centre for Abuse and Trauma Studies munkatársa, a digitalizáció gyermekvédelmet érintő kérdéseivel foglalkozik, kiemelt figyelmet fordítva a gyerekek online biztonságára, a traumatizáció megelőzésére és kezelésére.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Fanatic Studio /Gary Waters / SCIENCE PHOTO LIBRARY

WMN szerkesztőség