Gyerekkor, Magyarország, 2020 – Az év tíz legfontosabb gyerekjogi ügye Kaletától a koronáig
Az már közhelynek is rossz, hogy 2020 kemény év volt. Gyerekjogi szempontból ráadásul nem is lenne teljesen igaz ez a jelző. Leginkább úgy lenne helyes fogalmazni, hogy fontos felismerésekkel és tanulságokkal teli, aljasul nehéz egy év volt 2020, amiben itt-ott mégis megcsillant a remény. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember néhány napja elköszönt tőletek, mert egy év munkaszünetre megy, ám előtte még összeírta az év gyerekjogi szempontból szerinte legfontosabb eseményét. Nézzük!
–
1. A Kaleta-ügy
2020 gyermekjogi szempontból egyik legfontosabb eseménye kétségtelenül a tizenkilencezer gyerek elleni szexuális erőszakról készült felvétel miatt bíróság elé kerülő volt perui nagykövet büntetőügye volt, ami hónapokon keresztül izgalomban tartotta a társadalom felháborodott részét, és persze a gyerekjogi szakembereket is. Soha korábban nem beszéltünk annyit pedofilokról, darknetről, online szexuális kizsákmányolásról, a szexuális predátorok elleni szankciókról, mint 2020 februárja és augusztusa között. A politika sajnos itt is fontos szerepet kapott, meg persze az emberi indulatok. Bár volt ígéret arra, hogy átfogó gyermekvédelmi csomag jön, ami a szexuáliserőszak-bűncselekmények kapcsán is valódi újdonságokat hoz majd, ennek ellenére az év végéig ebből semmi nem valósult meg.
Jelentős mértékben megnőtt azonban a pedofil felvételek miatt tett jelzések száma.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) által működtetett internethotline.hu felületen leadott bejelentések mintegy negyvenszázalékos emelkedést mutattak, ami nagyon jó hír, hiszen tükrözi a társadalmi érzékenység növekedését. A beígért jogszabályi és intézményi változtatásoknak pedig remélhetőleg 2021-ben fogunk tudni örülni.
2. Az örökbefogadás szabályainak átalakítása
Noha a gyerekek elleni szexuális erőszakkal kapcsolatos jogalkotás elmaradt, a törvényhozók nem pihentek. Így egyebek mellett igen fontos, a gyerekeket érintő változtatásokat vittek véghez az örökbefogadás szabályozásával kapcsolatban. Az örökbe fogadni szándékozó szülők felkészítő tanfolyama ingyenessé vált, viszont nem kötelező többé. A gyerekek hamarabb válhatnak örökbe fogadhatóvá, egyedülállók számára pedig igen-igen megnehezítették a folyamatot. Utóbbi oka elsősorban ideológiai: azonos nemű párok ne fogadhassanak örökbe.
Gyerekjogi szempontból ez igen nehezen értelmezhető, gyermekvédelmi oldalról pedig majdhogynem védhetetlen.
3. A gyermekprostitúcióra vonatkozó szabályok változása
Előrelépés történt viszont egy másik területen: a gyerekekkel szembeni szexuális kizsákmányolás témája kapcsán. Az Alkotmánybíróság ugyanis 2020-ban (több mint két évig tartó tanakodás után) Alaptörvény-ellenesnek találta, hogy kiskorúakat is meg lehet büntetni prostitúció miatt. Lépett is az Országgyűlés (még az AB-döntés előtt), és több ponton módosították a jogszabályokat, és előírták a gyerekkorú áldozatok számára elkülönített elhelyezést lehetővé tevő intézményi háttér kialakítását is – bár a szakmai szervezetek értékelése alapján még van hova fejlődni, de azért ez pozitív történet volt 2020-ban.
4. Bántalmazások a gyermekotthonokban
A gyermekprostitúció, a gyerekek elleni online szexuális visszaélések, valamint a szakellátásban (az örökbefogadás szabályainak átalakítása miatt) „bentragadó” gyerekek nehézségei mellett muszáj szót ejtenünk egy olyan problémacsomagról, amely 2020-ban nagyon hangosan jelen volt a médiában: ez pedig a családjukon kívül, állami gondoskodásban élő gyerekek általános helyzete. Az már régóta ismert (nem csak a szakma számára), hogy bűnözői körök számára elképesztő bevételi forrás a gyermekotthonokban élő gyerekek kihasználása, kizsákmányolása. Az emberkereskedelemmel és más kriminális cselekményekkel foglalkozók számára pedig vadászterület a gyermekvédelmi szakellátás rendszere.
De, amint az 2020-ban a szélesebb nyilvánosság számára is egyértelművé vált, ez „csak” tünet.
A szakemberhiánytól kezdve az elégtelen forrásokon át a bántalmazásokig, a gyermekotthonok igen súlyos problémákkal küszködnek.
Utóbbi az ombudsmani vizsgálatokon kívül, egy tényfeltáróriport-sorozat keretében vált kézzelfoghatóvá a kalocsai gyermekotthon kapcsán. Ebben egyebek között ilyen mondatokat lehetett olvasni: „Csípőfogóval tekergette a mellbimbóit és az orrát, illetve maga elé ültette a növendéket egy székre, és autóversenyzősdit játszott úgy, hogy a gyerek heréit használta gázpedálnak. Ezáltal a heréket trauma érte.”
Nem kérdés, hogy az a huszonháromezer gyerek, aki állami gondoskodásban nevelkedik, nem puszta statisztikai adat. Ők emberek. Gyerekek. Muszáj lenne elkezdeni felelősséget vállalni értük!
A 2019-es gyermekjogi toplistán a Fóti Gyermekotthon szerepelt. Az idein a kalocsai. Csak úgy tudjuk megelőzni, hogy 2021-ben egy újabb intézménytől legyen hangos a közélet, ha felelősséget vállalunk ezekért a gyerekekért és aktívan teszünk a jóllétük értekében. Ez az idén sem sikerült. Talán jövőre…
4. Szegregált oktatás és a százmilliós kártérítés
És ha már felelősségvállalás, a Kúria 2020. májusi döntése értelmében az Emminek ki kell fizetnie a gyöngyöspatai iskolai szegregációs perben megállapított kilencvenkilencmillió forintos kártérítést annak a mintegy hatvan roma diáknak, akik az érintett intézménybe jártak. Csak emlékeztetőül: a kártérítést azért ítélte meg a bíróság, mert bizonyíthatóan tizennégy évig elkülönítve oktattak roma diákokat megalázó, lealacsonyító módon, elégtelen feltételek között, megfosztva őket a valódi tanulástól és a készségeik, képességeik kibontakoztatásának lehetőségétől. Majd a Klik kérelmet nyújtott be, hogy pénz helyett hadd teljesíthessék a kártérítést természetben. Ezt a kérelmet utasította el a Kúria.
Önmagában ez az egész eljárás nagyon tanulságos, de a közéletről sokat elárult a jogerős döntés sajtóvisszhangja. Ebben ki-ki az általa választott kommunikációs buborék szerint találkozhatott áldozathibáztatással, cigányozással, a bírói függetlenség elleni támadással, szolidaritási megnyilvánulásokkal, és annak szomorú közlésével, hogy a rendszerszintű problémákat ez az ítélet sem fogja tudni megoldani. Ami sajnos tény:
az iskolai szegregáció létezik, és 2020-ban is szedi áldozatait, különösen nagy arányban a romák, a speciális nevelési igényű vagy egyéni szükségletű gyerekek körében.
5. Digitális oktatás két hullámban
Az oktatási rendszert (bármennyire fontos téma lett volna) 2020-ban nem a szegregációs ügyek rázták meg alapjaiban, hanem a koronavírus-járvány miatt tavasszal, majd ősszel elrendelt digitális oktatás. Az online tanításra javarészt felkészületlen pedagóguskarnak napjai voltak arra, hogy kitalálja, kidolgozza, megvalósítsa a közoktatás rendszerében a radikális digitalizációt. Ez azokban az intézményekben sem volt könnyű, ahol minden technikai feltétel adott volt –
az ország jó részében pedig messze nem voltak meg a feltételek, sem a családokban, sem a pedagógusoknál. A társadalmi egyenlőtlenségeket a járványválság nagyon élesen láthatóvá tette.
És miközben sokan megkönnyebbülésként élték meg, hogy az általános iskolákat a járvány második hullámában nem zárták be, a középiskolás kamaszok gyakran szembesültek azzal ősszel is, hogy valódi tanulásról nem igazán van szó a digitális oktatásban.
6. Új Nemzeti alaptanterv
2020 a közoktatásban hosszú távon biztosan a digitális tanításban szerzett tapasztalatok miatt lesz emlékezetes, miközben az év egy nagyon fontos, politikai csörtéktől sem mentes eseménnyel kezdődött: az új NAT életbe léptetésével.
Azok, akik követték az alaptanterv készítésével kapcsolatos híreket, szinte egy szappanoperában érezhették magukat: szakmai viták, felmondások, lemondások, kizárások, késhegyig menő csatározások, érdekharc, egyéni érdekek érvényesítése, tiltakozás, az önkényeskedés vádja, felkészülési idő nélküli bevezetés, felhívás az ellenállásra, lesújtó szakmai kritikák… Mindezzel együtt az új NAT életbe lépett februárban. És biztosak lehetünk benne, hogy a koronavírus miatti krízisidőszak elmúltával újra sokat hallhatunk majd arról, hogy a gyakorlatban milyen pozitív és negatív következményei lesznek.
7. Iskolaőrség
2020-ban az oktatási rendszer másik nagy változása az iskolaőrség bevezetése volt. Az, aki az ellenzőket figyelte, azt hallhatta, hogy a rendőri kötelékbe tartozó, bilinccsel, gumibottal, gázspray-vel felszerelt, gyorstalpaló tanfolyamon „felkészített” iskolaőrök szállják meg az iskolákat, ami tüneti kezelésnek is rossz, arról nem is beszélve, hogy kitűnően alkalmas a stigmatizációra és a már meglévő problémák továbbmélyítésére (hiszen az erőszakra az iskolákban sem lehet válasz az erőszak). Az, aki a támogatókat figyelte, azt hallhatta, hogy megnőtt az iskolai erőszakos esetek száma, a tanárok nem érzik magukat biztonságban az intézményekben, ezért erőt kell demonstrálni, és az erőszakot ott megszüntetni (ha lehet, megelőzni), ahol kirobban.
Az igazsághoz tartozik, hogy az iskolaőrprogram ellenzői közé sorolható a gyermekvédelmi, gyermekjogi szakma legnagyobb része.
Minden tiltakozás és szakmai érv ellenére 2020 szeptemberében mintegy ötszáz intézményben kezdődött el az iskolaőrprogram. A tapasztalatokra érdemes lesz visszatérni 2021-ben.
9. Az ENSZ gyermekjogi egyezményéhez kapcsolódó záróészrevételek
Az utolsó előtti pont némiképp szakmai, de nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy megosszam: az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága az év elején kiadta a Magyarországgal kapcsolatos legfrissebb észrevételeit (IDE KATTINTVA elolvashatod magyar nyelven). Csupa olyan téma szerepel benne, amiről a WMN-en is rendszeresen olvashattok: gyerekházasság, a roma gyerekek nehéz helyzete, a serdülők egészségének kérdése, a fogyatékkal élő gyereket nevelő családok nehézségei, a mélyszegénység és hajléktalanság csökkentése, az erőszakkal szembeni fellépés szükségessége. Utóbbi azért is nagyon fontos, mert a világ országai azt tűzték ki célul, hogy 2030-ra a gyerekek elleni erőszak valamennyi formáját megszüntetik. Ez azonban csak vágyálom marad, ha nem kezdünk el már ma tenni érte.
10. Koronavírus-krízis
És persze, mi mással zárhatnám a 2020-as év elemzését, mint a velünk élő Covid–19-cel. A gyerekek helyzetét nagyon sok ponton érintette, befolyásolta a járványválság. Az oktatásban okozott nehézségek nyilvánvalók, ahogy arról is sokat beszéltünk, hogy a családjukban bántalmazott gyerekek milyen elképesztően nehéz helyzetbe kerültek az idén. Viszont ezen kívül is voltak nehézségek:
a gyermek-egészségügyi rendszer túlterhelődése, az elvált szülők gyerekeinek nehezített kapcsolattartása a külön élő szülővel, a digitális lábnyomuk kényszerű megnövekedése és ezzel összefüggésben a magánélethez való joguk potenciális sérülése.
A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos kommunikációban ezenkívül azt is megfigyelhettük, hogy míg egyre több külföldi országban természetes és magától értetődő, hogy a gyerekekkel is közvetlenül közlik (egyszerű, érthető nyelven, nekik szóló csatornákon), hiszen a válság őket is testközelből érinti, nálunk erre még mindig nem jut kellő, valódi figyelem.
2020 a gyermekjogokkal és gyermekvédelemmel foglalkozók számára sem volt csúcs év.
Szeretném hinni, hogy 2021 jobb lesz, de igazából arra is csak akkor van esély, ha ennek a nyomorult idei évnek a tanulságait érdemben megvizsgáljuk, és komolyan vesszük, hogy a társadalmunk minden gyerek iránt valódi felelősséget vállal.
2020-ban elég sok gyerek maradt az út szélén. Fontos lenne jövőre mindegyikért visszamenni.
Dr. Gyurkó Szilvia
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Juana Mari Moya