Gyurkó Szilvia: Az iskolai mobilhasználat tiltása nem megoldás, csak káros hatalmi játszma

–

Néhány hónapja épp itt, a WMN-en írtam arról, hogy a 24. órában vagyunk, és valamit kezdeni kell azzal, ahogyan a gyerekkort, meg a gyerekeket (az agyuk működését, a viselkedésüket, a kapcsolódásaikat) átírják a digitális eszközök. 

Igaz ugyan, hogy én főleg a kisgyerekekről írtam, a hat év alatti korosztályról, és hogy nekik nagyon, de nagyon nem kellene telefont adni a kezükbe, meg jó lenne őket nem szétposztolni a közösségi médiában, és persze az is jó lenne, hogy ha a szüleik meg az értük felelős felnőttek nem a telefonjukkal foglalkoznának, miközben velük vannak… na igen. Ha jobban belegondolok, igazából tőlünk hamarabb kellene elvenni a készülékeket, mint a gyerekektől. 

Szóval itt van ez a mostanra már tényszerűnek tekintett komoly probléma, hogy a gyerekek túl korán, túl sokat, túl szabályozatlanul, túlontúl egyedül használnak okoseszközöket, amire megérkezik a válasz: vegyük el tőlük. Szeptembertől nem vihetik be a suliba, vagy ha beviszik, akkor el fogják venni tőlük. Az egyik kosárba megy a kisbicska, a másikba meg a telefon.

Eleve szuper a gondolat, hogy veszélyes eszközzé nyilvánítsuk a mobilt. Mi tenne jobbat ennek az ügynek egy kis démonizálásnál? Mi lehetne hatékonyabb (különösen tizenéveseknél), mint a totális tiltás? 

De mielőtt előreszaladnánk, vegyük végig, mi a gond az új szabályozással

#1. Egy kalap alá vesz minden gyereket, miközben nagyon eltérő szükségletei vannak a különböző korcsoportoknak. Alsó tagozatban szuperjó, ha nincs saját digitális eszköz egyetlen gyerek zsebében sem, miközben a 16 évesnél idősebb gyerekek az uniós szabályok alapján már digitális önrendelkezési joggal bírnak. A gyerekek egyedi szükségleteinek figyelembevétele nélkül a rendelet nemcsak előnyökkel járhat, de károkat is okozhat. 

#2.

Önmagában a tilalom nem készíti fel a gyerekeket arra, hogy tudatos eszközhasználók legyenek, miközben ez az egyetlen esélyük arra, hogy később ne csavarodjanak rá teljesen a netre. 

#3. A gyerekeknek joguk van arra, hogy felkészítést, oktatást kapjanak arról, hogyan tudnak jól lenni a digitális térben, hogyan tudják jól használni, jól olvasni az internetet és az okoseszközöket. A tudatos, felnőtt által kísért foglalkozásokat ezek után sokkal nehezebb lesz megtartani (bonyolult adminisztrációval és komplikált gyakorlati megvalósítással). 

#4. A tudatos internethasználatra való felkészítés abban az életkorban kell(ene) hogy kezdődjön, amikor a gyereknek még nincs saját eszköze. Ez a folyamat az állandó párbeszédről, egymás meghallgatásáról kellene hogy szóljon, nem pedig a tiltásról. 

#5. Nem foglalkozik a szabályozás azzal, hogy a gyerekek mennyi mindenre használják a telefont a kapcsolattartástól a tartalomfogyasztáson át a saját kreativitásuk kiélésig. Nem tesz különbséget az internet jó, fejlesztő, pozitív, valamint a káros, veszélyes, kockázatos működése között.

#6. A tilalom mindig arra csábít, hogy kijátszd, megkerüld, „okosabb legyél”. Tegye fel a kezét, aki ismer olyan gyereket, akinek az lesz az első gondolata, hogyan veri majd át a rendszert. 

#7.

Ha megtiltom a mobilozást, a gyerek nem kérhet segítséget, ha bajba kerül a neten, mert el kell titkolnia, hisz épp kijátszotta a szabályokat. Emiatt még több kortárs online bántalmazási eset maradhat rejtve. 

#8. A pedagógusok nem rendőrök. Igazából nem is adminisztrátorok (miközben persze sok ilyen feladatuk van sajnos). Nem dolguk napi nyilvántartások vezetése, annak követése, melyik mobiltelefon kié, annak biztosítása, hogy mindenki biztosan a saját eszközét vegye fel, annak szavatolása, hogy semmilyen kár nem keletkezik ezekben a telefonokban – ehhez annak ellenőrzése, hogy a leadott eszköz milyen állapotban van (hogy utólag ne lehessen azt mondani, ott sérült meg) stb. A sor hosszan folytatható, és a pedagógusokra nézve komoly terhet tesz mindegyik eleme.

#9. Nincs végiggondolva a gyerekek tanulását szolgáló eszközhasználat lehetősége, így a házi feladatok között több olyan lesz, amihez a gyereknek otthon kell a mobilját használnia. Ezzel pedig a „túl sok képernyőidő” még több problémát okozhat a szülőknek. 

#10. Vannak gyerekek, akiknek a mentális egészségét biztosítja az, hogy a telefonjukon beszélgethetnek valakivel. Évente több ezer gyerek kér segítséget (iskolaidőben is), segélyvonalakon keresztül, ahol meghallgatják a problémáit, és támogatást adnak nekik abban, hogy egy aktuálisan nehéz helyzetet túléljenek. Nagyon sok gyerek körül nincsenek olyan felnőttek, akik odafigyelnek rájuk, és akik meghallgatják őket. Ők pedig így még jobban magukra maradnak. 

Ez nem a teljes lista, csak néhány a legszembetűnőbb problémák közül.

Hatalmi harc helyett együttműködésre lenne szükség

A mobilhasználat és a netezés nagyon összetett és komplex jelenség, amit a szülők, a gyerekek és az iskola együttműködésével kellene megoldani, nem pedig hatalmi szóval. 

Nagyon csalódott vagyok a rendelet miatt, miközben bízom is benne, hogy az iskoláknak legalább egy része leleményes lesz, és kialakít majd egy olyan saját rendszert, ami árnyaltabb, okosabb, és jobb a gyerekeknek, mint ez. De biztos vagyok benne, hogy sok iskola és pedagógus nem csalódott, hanem örül az új szabályozásnak.

Nemcsak azért, mert azt várják tőle, hogy a gyerekek jobban fognak figyelni (4. osztály felett ez szinte kizárt), hanem azt is, hogy többé nem rögzítik a készülékeiken a tanítást, a pedagógusok viselkedését. 

A szülők közül is sokan gondolhatják, hogy ez majd segít a problémájukon, és így legalább a gyerek nem lesz folyton online. Sajnos nekik sincs túl jó hírem. Az iskolai tilalomra hivatkozva megannyi gyerek követel majd többlet netezési időt otthon, hiszen „eddig se volt nála a telefon”. 

Mindezek alapján, kedves szülők, amondó vagyok, ne ringassátok magatokat hiú ábrándokba! Ez a rendelet önmagában semmit nem fog megoldani.

Nektek kell tennetek azért, hogy a gyereketek online (is) jól legyen! Olvassatok a digitális szülőségről, tanuljatok arról, hogyan tudjátok a gyerekeiteket jól felkészíteni, és mit mondhattok ahelyett, hogy „elveszem a telefonodat”. Alkossatok saját családi internetes házirendet! Tegyetek meg mindent, ami rajtatok múlik, hogy a gyereketek életében az online és az offline világ egyensúlyban legyen. És ha ezt megteszitek, sokkal könnyebb lesz a szeptember (is). 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Maskot

Gyurkó Szilvia