–

1982

Szigorú sorokba rendezve, vigyázzban állunk a tűző napon az évzárón. Tizennégy éves vagyok. Számolgatom a hátamon lecsorgó izzadságcseppeket, hétnél abbahagyom, mert cefetül töri a lábamat az ünneplő cipő, amit még az évnyitóra vettünk. „Én ebben a cipőben biztosan el fogok pusztulni” – fut át az agyamon, de máris érkezik a következő inger: úgy érzem, megfojt a kötelező viseletként előírt piros úttörő nyakkendő. A műszálas fehér blúzom forró páncélként tapad rám.

Valaki húsz perce beszél a mikrofonba. A hangosítás persze pocsék, senki nem érti, miért és pláne miről lehet ennyit szövegelni. Már egyetlen nyálcseppem sincs, attól félek, hogy perceken belül elpusztulok a szomjúságtól.

„Vattát köpök” – súgom oda halkan Timinek. Ő rám néz, halványan elmosolyodik, ugyanúgy szenved, mint én. Azt még látom, hogy hirtelen kikerekedik a szeme, felém kap, aztán elsötétedik a világ…

Ez még a pártállam idejében volt: az első perctől kezdve azt vártuk, hogy LEGYEN MÁR VÉGE az évzárónak.

Meghatottság és ünnepi érzések helyett végigszorongtuk az egész felesleges hajcihőt, hiszen semmit nem értettünk abból, ami a színpadon zajlik. Néhány visszhang persze eljutott hozzánk, sajnáltuk az énekkar tagjait, akik elnyekeregték a mozgalmi dalokat, együtt éreztünk a versmondókkal, akik majdnem mindig belesültek, és vágyakozva gondoltunk a beígért fagyira.

Miért kínozzuk a gyerekeinket az évzárón?

Sajnos hiába telt el azóta 45 év, ez a gyakorlat azóta egy szemernyit sem változott, persze tisztelet a kivételnek: Szabó Anna Eszter pár éve ÍRT arról, hogy az ő iskolájukban valódi ünnepet jelent a ballagás. 

Ám ez a megkövesedett magyar hagyomány a legtöbb helyen nem más, mint felesleges gyötrelem, amitől mindenki ugyanúgy szenved, mégsem teszünk semmit a változás érdekében. Tényleg ez lenne az ünnep, hogy gyerekek ájulnak el az évzárókon a tűző napon?

Hallottam már olyan esetről, amikor a szülői közösségek párbeszédet kezdeményeztek az iskola képviselőivel, egy olvasónk ÍRT is arról, hogy állítólag máshol sikerült 25 percre csökkenteni az évzáró idejét, de az ő iskolájukban 120 percig tartott ez az esemény.

Nos, ha nálatok is ilyen hosszú a ballagás vagy bármi más iskolai ünnepség, akkor van néhány tippünk arra, hogyan óvhatjátok meg a gyerekeiteket az ájulástól:

Úgy készítsük a gyereket, mintha túrára indulna

Amíg drasztikusan nem változik a gyakorlat, szülőként nagyon fontos, hogy kellőképpen felkészítsük a gyereket, így minimalizálva a napszúrás, kiszáradás, ájulás veszélyét. 

Erre érdemes odafigyelni:

  • Ügyeljünk a nap elleni védelemre: magas faktorszámű naptej és könnyű, jól szellőző fejfedő nélkül ne induljatok el az évzáróra.
  • Folyadékpótlás: érdemes erre az eseményre egy jó nagy termoszos kulaccsal készülni, hogy ne forró vízzel oltsák a szomjukat a gyerekek.
  • Az sem mindegy, mennyit és hogyan iszik a gyerek: Lattmann Eszter táplálkozási tanácsadó Széles-Horváth Anna korábbi cikkében – amelyben a helyes vízfogyasztásról beszélt – kiemelte: „Egyszerre több liter vizet meginni teljesen értelmetlen, hiszen a szervezet nem tudja optimálisan felhasználni ezt a mennyiséget. Fél liternél több folyadék már hatalmas megterhelés a vese számára, ezért inkább folyamatosan iszogassunk keveset, illetve semmiképpen se várjuk meg az erős szomjúság érzését. Az ugyanis már önmagában egy dehidratált állapotot jelez”
  • Ruházat: bármennyire is ünnepi alkalom a ballagás, mindenképp törekedjetek rá, hogy lehetőleg bő, jól szellőző ruhát viseljenek a gyerekek. (Milanovich Domi korábban ÍRT arról, hogyan készülhetünk föl az extrém nyári melegre.) De elengedhetetlen a kényelmes cipő is – az új, először viselt, pláne kicsit kinőtt lábbeli elképzelhetetlen kínokat okozhat a gyerekeknek.
  • További praktikák: ha még egy legyezőt is adunk a gyereknek, és egy nedves ruhát is kap, amit a tarkójára rakhat, mielőtt hőgutát kap, akkor talán reménykedhettek abban, hogy nem ő lesz a következő, aki elájul...

Both Gabi

A kiemelt kép forrása: Getty Images/praetorianphoto