–

Izgalmas év volt 2016

Nagyon sokat beszéltünk a gyerekekről, foglalkoztunk az őket érintő kérdésekkel, bár csak ritkán pozitív végkicsengéssel. Általában az aggodalom hangján szólaltunk meg, ha róluk beszéltünk, ami 2016-ban főként három nagy téma köré szerveződött Ezek: az oktatás, a gyermekszegénység és a gyermekbántalmazás. Lássuk őket egyenként, nagy vonalakban.

Közoktatás

A magyar közoktatási rendszer 2016-ban rég nem látott izgalmakat okozott mindenkinek – gyerekektől a pedagógusokon és szülőkön át a politikusokig. Januárban mozgalom indult a minőségi oktatásért, a diákok iskolai reformokért tüntettek, és kockás ingükkel szolidaritást vállaltak a tanárokkal. Végül az évet a decemberben nyilvánosságra hozott PISA-teszt eredménye zárta, amelynek tanúsága szerint még soha nem volt ilyen rossz a helyzet, mint most.

Gyermekszegénység

2016 másik nagy témája a gyermekszegénység volt, valamint az elszegényedő magyar társadalom problémája. Hogy egy ma már klasszikusnak számító bon mont-tal éljek, 2016-ban is nyilvánvaló volt: Magyarországgal az a gond, hogy a felső tízezer valójában ötezer fő.

Egyre jobban eltávolodnak egymástól a társadalmi csoportok, amit tovább ront, hogy a szegénységben élő mintegy 150–200 ezer gyerek nem jut minőségi oktatáshoz.

Nagyon leegyszerűsítve, aki rossz anyagi körülmények között él, esélyt sem kap arra, hogy változtasson a helyzetén. Annak nem jut jó iskola, megfelelő támogatás, tehetséggondozás.

Nem kérdés, hogy a gyermekszegénységet gyermekjogi problémának kell tekinteni, ahogy az sem kérdés, hogy a gyerekek egészséges fejlődéséhez nemcsak a megfelelő minőségű táplálkozás, a szociális biztonság és a képességek fejlesztésére hivatott, jó minőségű oktatáshoz való hozzáférés szükséges, hanem az erőszakmentes gyermekkor is.

Gyermekbántalmazás

A gyermekbántalmazás területén 2016-ban az intézményekben (gyermekotthonokban, óvodákban, iskolákban) elkövetett erőszakos esetek, a szakemberek és szülők felelősségének kérdése, valamint a szexuális erőszak és annak megelőzése merült fel leggyakrabban témaként. 2016-ban sokkolt minket a bicskei jó hírű gyermekotthon igazgatójával szembeni szexuális visszaélés vádja, egy kétéves kislány sérelmére elkövetett szexuális erőszak, ombudsmani jelentések összekötözött kezű és szekrénybe zárt gyerekekről vagy a halálra éheztetett gyerek ügyében megállapítható szakmai felelősségről. A sok (igen erős médiavisszhangot kiváltó) ügy morális pánikot gerjesztett, amire válaszul jogszabály-módosítás született. Ezt azonban a gyermekvédelmi szakma jó része nem támogatta.

Sokkoló statisztika 

Ha 2016-ot a számok tükrében nézzük, a következőket látjuk – dióhéjban:

  • közel 4500 gyereknek nem volt érvényes lakcíme, ami többek közt azért lényeges, mert így láthatatlan volt például az egészségügy számára
  • gyerekek 23,4 százaléka súlyosan nélkülözött
  • több mint 400 házi gyermekorvos hiányzott a rendszerből
  • havonta átlagosan 1100-1200, 18 éven aluli fiatal dolgozott közmunkásként
  • csak minden harmadik súlyosan fogyatékos gyerek fért hozzá fejlesztő neveléshez, oktatáshoz
  • több mint 10.000 lánygyerek esett teherbe, amiből közel 6000 megszülte gyerekét, több mint 4000 pedig a terhességmegszakítás mellett döntött.

Ezeket az adatokat hosszan lehetne még sorolni, és meg is tesszük a 2016. évről szóló, most megjelent Gyermekjogi jelentésünkben.  

A gyerekvédelem azonban nem számháború, a gyerek nem kartotékadat. Minden adat mögött gyerekéletek, gyereksorsok vannak. A gyerekekből pedig felnőttek lesznek, akikből a jövő társadalma épül (már ma).

Tehát akkor milyen is volt gyereknek lenni 2016-ban Magyarországon?

Azt mondhatjuk: vitákkal teli. Nagyon kevés gyermekjogi ügyben volt egyetértés a társadalomban, a szakmában vagy a politikai döntéshozók között. A közéletet uraló általános szembenállás itt is megmutatkozott, ami egyrészt természetes (hiszen a gyerekek és a gyermekjogok nincsenek burokban, minden ugyanúgy hat rájuk, mint a társadalom többi tagjára).

Ráadásul 2016-ban minden korábbit felülmúló mértékben vált „ellenséggé” a gyerekek egy csoportja.

Azokról a gyerekekről van szó, akiket sokszor több ezer kilométeres vándorlásuk során megannyi fájdalom, félelem, trauma ért, és akiket Magyarország elsősorban „migránsnak” tekint, és nem gyereknek. Nem lehet 2016-ot anélkül értékelni, hogy ne ejtenénk szót a köztereket, a médiát és a mindennapi beszélgetéseket is alapvetően tematizáló „Tudta?” kampányról és a dilemmáról, hogy vajon mi a jó reakció a menekültkérdésre.

Azt gondolom, hogy bárki bármit is gondol erről, az kihat a gyerekeinkre. Ennek a vitának a jellege, minősége, a használt szavak és érvek a gyermekkor részévé váltak 2016-ban.

Kitörölhetetlenül.

Mindannyiunk közös felelőssége, hogy mit kezdünk ezzel.

dr. Gyurkó Szilvia
gyerekjogi szakember,
a Hintalovon Alapítvány vezetője

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/BackyardProduction