Attól, hogy van hova bevinni a gyereket reggel, az oktatási rendszer még összeomlott

–

A gondok az óvodákban kezdődnek, de nem állnak meg ott

Pontosan tudom, hogy sok szülőnek a mindennapi küszködés mellett maximum azokra a problémákra van kapacitása, amik éppen aktuálisak a családjuk életében. Kisbabával vagy óvodás gyerekekkel én sem tudtam túl sokat az iskolai nevelés aktuális helyzetéről, de a magyar oktatás súlyos problémái ma már az óvodában is megmutatkoznak: jelenleg az óvodában reggel nyolc és dél között kötelező felsőfokú végzettségű pedagógust biztosítani, a nap további részében pedig szinte bárki vigyázhat a gyerekekre, ám mivel óvodapedagógus végzettségű munkaerőt alig találnak erre a feladatra, ezért ott tartunk, hogy

vannak helyek, ahol közmunkásokat foglalkoztatnak óvodákban, akár pedagógusok helyett is, nem csak mellett. 

Bár nem minden a végzettség, és a gyerekekkel való foglalkozásban kiemelten számít az emberi tényező, csakhogy ez a helyzet pont nem azt mutatja, hogy arra helyeznék a hangsúlyt, hanem ennek inkább az ellenkezőjét.

A státusztörvény hogyan érinti a gyerekeinket és bennünket, szülőket?

A pilisborosjenői PDSZ csoport a szülőkkel közösen egy látványos disztópiavideóban foglalta össze, milyen lesz egy fogadóóra a státusztörvény elfogadása után. Ebből sok minden kiderül:

Azóta annyi pozitív változás történt, hogy szóbeli ígéret szerint nem fél év, hanem „csak” három hónap lesz a tanárok felmondási ideje (jelenleg két hónap, ami szintén több, mint a legtöbb munka esetében). 

De röviden összefoglalva a jelenleg is óriási tanárhiányt (ami az idei pedagógusképzésre való jelentkezések, a néhány hónappal ezelőtt sok iskola által látványosan megmutatott pedagógus korfák és a törvénytervezet következményeképp elindult felmondási hullám tekintetében csak sokkal rosszabb lesz), úgy tervezik orvosolni, hogy a pedagógusokat még inkább kiszolgáltatott helyzetbe hozzák, akár más intézménybe is áthelyezhetik, vagy átképzésre kötelezhetik őket. 

Ezzel szépen lassan eljutunk oda: ha nincs megfelelő szaktanár, akkor vészmegoldásként, helyettesítőként szinte bárki oktathatja a gyerekeinket.

És ez sajnos olyan tárgyakat is érinteni fog, amelyekből kötelező érettségizni.

A várható új rendszerben teljesítményalapú bérezést vezetnek be, ami sajnos visszaélési lehetőségeket hordoz, hiszen a valódi pedagógiai munka nehezen számszerűsíthető, és legalább annyira csapatmunka, mint egyéni. Bár szeretnénk azt mondani, hogy már csak elkötelezett, a diákokat a saját jövedelmük elé helyező pedagógusok maradtak a rendszerben, ez nyilván nem igaz, és nemcsak ők élhetnek vissza ezzel, hanem az őket pontozó igazgató is. 

De lesz közvetlenül a szülőket érintő változás is: fegyelmi ügyekben kikerül a döntés a diákokat ismerő nevelőtestület kezéből, és a fenntartó delegáltja, illetve a fenntartó által kinevezett igazgató, valamint a nevelőtestület egyetlen képviselője dönt, a szülő fellebbezési joga pedig megszűnik. A tantestületet, pedagógusokat, és természetesen ezáltal a diákokat is érintő további változásokat a korábban is említett Szülői Hang cikkében olvashatjátok részletesen.

A változások egy része valójában már megtörtént

Több szülővel beszélgetve az derült ki, hogy a státusztörvény kapcsán sokat emlegetett negatív hatások már most is jelen vannak, és 

sok iskolában hazugságra épül a rendszer: ha helyettesítésre kerül sor, hivatalosan az órát mégis tanóraként könyvelik el akkor is, ha nem szakos tanár helyettesített. 

(Ennek elvileg utána lehet járni hivatalosan, csak hát ezt a legtöbb szülő nem teszi meg, és ha ki is derül, akkor sem nagyon lehet mit tenni). A pedagógusok elvileg azt mondhatnak az oktatásról, amit csak akarnak, de ha visszajut az igazgatóhoz, felelősségre vonhatják őket, még akkor is, ha ez jogellenes.  

 

A Telex nemrég megjelent cikke szerint néhány intézményben úgy próbálják megoldani a bérproblémákat, hogy a szülőket arra kérik: támogassák az intézmény alapítványát, hogy az onnan érkező bérkiegészítéssel segíthessék a tanárokat. Természetesen minden szülő azt szeretné, hogy anyagilag is megbecsült, elégedett, és ezáltal a munkájára nagy figyelmet fordító pedagógus oktassa a gyerekét, és van, aki ezért tud és akar is tenni – ezt mutatja az elmúlt években tapasztalt óriási túljelentkezés is a magániskolákba –, de ez nem oldja meg a rendszerszintű problémákat.

És ha szülőként buborékban tarthatjuk a gyerekünket ideig-óráig, végül valahogy mindenképpen szembesülnünk kell az összeomlott oktatási rendszer következményeivel (akkor is, ha nincs is gyerekünk), hiszen az onnan kikerülő diákok lesznek a jövő dolgozói (még ha tanárai már nem is nagyon).

De mit lehet tenni szülőként?

Ahogy a fenti videóból is kiderül, szülőként is lehet csatlakozni valamelyik pedagógus szakszervezethez támogató tagként. ITT találjátok a PDSZ, ITT pedig a PSZ irodák elérhetőségeit. Így a helyi eseményekről és a nagyobb szerveződésekről is kaphattok tájékoztatást, és arról is szerezhettek információt, hogy mivel segíthettek hatékonyan.

Akinek már van iskolás gyereke, Miklós György szerint mindenképpen próbáljon tájékozódni a pedagógusaitól, miben tudná támogatni az adott iskola tanárait, illetve érdemes online és offline is kötetlen beszélgetési lehetőséget szervezni a tanárok és a szülők között.

Ha ez esetleg akadályokba ütközik (főleg a nyári szünet küszöbén), két petíció is van, aminek aláírásával támogathatjuk az oktatásért küzdő szervezeteket. A PDSZ és PSZ által indított petíciót eddig több mint huszonhétezren írták alá – ITT csatlakozhatsz, ha még nem tetted –, ITT pedig a Tanítanék mozgalom petícióját találod.

A Szülői Hang Szülői szókimondó kezdeményezése is segíthet a vélemények eljuttatásában, és a Facebook-csoportjukhoz csatlakozva is eljuthatsz hasonlóan gondolkozó szülőkhöz, akikkel aztán együtt cselekedhettek a megoldásért. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Maskot

Tóth Flóra