„Ha választhatsz, hogy megülsz a székeden vagy táncolsz, remélem, a táncot választod!” – Boldog szülinapot, Oprah!

–

Délről, mélyről

Mondhatni, már az anyakönyvezésnél eldőlt. Oprah Gail Winfrey eredetileg Orpah Gail Winfrey-nek készült – csak épp elírták ritka, bibliai eredetű nevét. Ő pedig, ha már így alakult, nem csupán megtartotta az „egyedi” nevet, de a világ egyik legismertebb médiamárkájává tette. A XX. század leggazdagabb afroamerikaija az Egyesült Államokban. Észak-Amerika első fekete multimilliárdosa. Az ezredforduló után egyenesen a világ legbefolyásosabb nőjének mondták. De tulajdonképpen ki is Oprah Winfrey?

A déli Mississippi államban született, finoman szólva is szerény körülmények közé. És ez csak a dolog egyik része volt:

Oprah már 1986-ban (!) nyíltan beszélt arról saját nézői előtt, hogy gyerekkorában több családtagja is molesztálta. Tizenhárom volt, amikor elszökött otthonról az évek óta tartó borzalmak elől.

Tizennégy évesen teherbe esett, ám gyereke koraszülöttként jött világra, és meghalt. Hogy kiszakadjon ebből a rémálomból (ekkor már Milwaukeeban élt anyjával), Tennesseebe küldték az apjához. Tizenkilenc évesen egy rádiónál kötött ki, és hamar kiderült, hogy istenáldotta tehetsége van a műsorvezetéshez. Hirtelen mindenki a nagy dumás, őszinte, magáról is nyíltan beszélő csajt akarta hallani – aztán látni is. Csakhamar Oprah jegyezte Chicago legnézettebb talkshow-ját. És a gépezet beindult.

Az Oprah-birodalom

A szerény kezdetek ellenére (vagy ahogyan oly sokszor ő maga rámutatott: talán épp azért) őrületes hévvel építgette karrierjét. Kisebb tévéműsorok után 1984-ben vehette át a gyenge nézettségi adatokkal jegyzett AM Chicago nevű műsort. És szempillantás alatt a legsikeresebb ilyen típusú adás lett az államban. Mert Oprah-nak volt valamije, ami teljesen egyedivé tette a jól fésült, skatulyából előrántott, a leckét mindig hibátlanul felmondó amerikai tévések között: vérbő, természetes, magával ragadó egyénisége. És persze állhatatossága.

Az azóta legendaként emlegetett Oprah Winfrey Show 1986-ban indult. Eredetileg bulvárközeli nappali show-ként, aztán az évtizedek során több átalakuláson is átment: a kilencvenes évektől elsősorban az önfejlesztésre helyezte a hangsúlyt. Hogy mi maradt? Az, ami a kezdetektől a siker kulcsa volt: Oprah. A szellemes, vicces, vendégeit rendesen kivallató, ámde a helyzetével sosem visszaélő, empatikus Oprah. Akiről az emberek – különösen az afroamerikai közösség – úgy érezték: Oprah értük van, őket szolgálja, az ő javukat akarja. És ez az, ami miatt kis túlzással az, amire Oprah felhívta a figyelmet az utóbbi húsz évben, azt elkapkodták a boltokban, legyen szó könyvről vagy kozmetikumról.

A műsorvezető a saját hitelességéből épített dollár-multimilliárdos médiabirodalmat, ám ehhez kellettek már-már látnoki képességei is. Mert mondj bármit, ami ma fontos vagy menő – Oprah már rég megcsinálta. A nyolcvanas években a családon belül erőszakról oktatta a nézőit, 1996 óta (!) üzemeltet saját könyvklubot például.

És persze ne legyenek kétségeink: amit Oprah ajánl, az azonnal a bestsellerlista élén landol. Máskor viszont még nagyobb célok is vezérlik: a világ egyik legtöbbet jótékonykodó hírességének elévülhetetlen érdemei vannak abban is, hogy Barack Obama megnyerte az amerikai elnökválasztást. 

De miért pont ő?

Oprah Winfrey első ránézésre teljesen átlagos. Második ránézésre is. És ezzel meg is válaszoltuk a fő kérdést: Oprah az, aki, és az is maradt mindig.

És mi mást szeretnének a legjobban látni a nézők, mint valakit, aki egy közülük, de mégis megcsinálta? Az Oprah-varázslat lényege, hogy ez a nő elhiteti veled: képes vagy rá. Benned is ott van a plusz, és tessék: ha egy ennyire átlagos lány képes volt ilyen messzire jutni, akkor miért ne juthatnál te is távolabbra, mint hitted?

És persze ne feledjük az említett másik tényezőt: hogy Oprah úttörő volt. Neki víziója volt – nem csupán a saját életével, hanem a médiaiparral és egész Amerikával kapcsolatban. Ő volt az első műsorvezető, aki LMBT-vendégeket hívott a műsorába. Csoda, ha melegikonként imádják? Egy sor dologban volt „első afroamerikai” meg „első nő” – hát hogyne tekintenének rá a kisebbségek is istennőként? 

Aki amúgy két lábbal áll a földön, és maga is rajong, ha úgy adódik, noha egyetlen telefonhívásra van a föld bármely lakosától. (Mármint neki fel is venné a telefont a föld bármely lakosa, mert én ugyan hiába hívogatnám Beyoncét, nemigen óhajtana velem csacsogni.)

A legjobb példa erre az egyik kedvenc sztorim vele kapcsolatban: hatalmas Tina Turner-rajongóként élete legboldogabb pillanatának nevezte, amikor Turner háttértáncosaként léphetett színpadra egy koncerten. Elképzelitek? Oprah nagyjából bárhol a világon maga is meg tudna tölteni egy stadiont, erre beáll táncikálni a kedvenc énekesnője mögé. Imádom!

Ebben a történetben minden benne van, amit az Oprah-jelenségről tudni érdemes: bármit megkaphat, de ő beéri azzal, ami igazán boldoggá teszi. Például, hogy kislányként ugrabugrál Tina Turner egyik számára.

A címbéli idézet Lee Ann Womack egyik dalából származik, Oprah maga idézi egyik könyvében – egy barátja küldte el neki a dalt, mert Oprah annyira parázott a „táncprodukciótól”, hogy másról sem bírt beszélni. Aztán persze élvezte minden pillanatát.

Médiasztár vagy spirituális vezető?

A kilencvenes évek óta Oprah előszeretettel keresi a spirituális és vallási vezetők, államfők társaságát. Mármint a műsoraiban. És hajthatatlanul kérdez tőlük, hogy a tudást, amit megkaphatunk tőlük, a lehető legtöbb emberhez juttassa el.

Mondhatni: Oprah az anyagi mellett afféle szellemi adakozást végez, hogy előmozdítsa azok életét, akik figyelmükkel az ő életét változtatták mesebelivé. 

Ez persze nem ennyire sima és egyszerű. A szakma érthető módon számtalanszor fanyalgott Oprah stílusa, témái vagy épp sikere miatt – ez azonban, ahogyan ez már csak lenni szokott, a közönséget a legkevésbé sem érdekelte. Érdekes ugyanakkor látni, hogy bár a könyvklubja eddig hozzávetőleg ötvenötmillió eladott példányt generált, akadt író, aki konkrétan kifakadt amiatt, hogy az ő irodalmi értékű szövegét egy ilyen, általa lesajnált közönség olvassa. Oprah se volt rest: visszavonta Jonathan Franzen meghívását a show-ba.

Akinek derogál, az ne jöjjön hozzá beszélgetni.

És amúgy, ha már itt tartunk, Oprah biztosan nem az az ember, akivel valaha is packázni támadna kedvem. Amikor a könyvklubjában James Frey Million Little Pieces című kötetével foglalkozott, s később kiderült, hogy az író és a kiadó igaz történetként állította be ezt a félig fikciós művet, gyakorlatilag megvezetve ezzel az embereket, a műsorvezető éktelen haragra gerjedt. Az ő hitelességét ne tegye senki kockára! Nem elégedett meg azzal, hogy szabályos vallatásnak vetette alá az írót a műsorában, de behívta és megsemmisítette a kötet kiadóját is, amely cinkosa volt Freynek a hazudozásban.

„Oprahfikáció”

De Oprah önmagával is kíméletlen: miközben a menedzserek jelentős része még az ezredfordulón is mesebeli gyerekkort és mindenféle vonzó tulajdonságokat hazudott a popsztárok mögé, ez a nő nyíltan beszélt abúzusról, tiniterhességről, gyerekhalálról, szegénységről. A saját életéről. És ezt a bizalmat sosem felejti el neki Amerika.

A Wall Street Journal külön terminust alkotott a nagy súlyú, terápiás célú nyilvános vallomásokra, amelyek százszámra hangzottak el az Oprah Winfrey Show-ban az évek során: „oprahfikáció”. Oprah saját bajait tárta elénk, cserébe a közönség megosztott vele olyasmiket, amiket mással nem – s eközben az egész közösség gyógyult.

Ez pedig, lássuk be, valami egészen különleges dolog.

Amit Oprah biztosan tud

A tehetség önmagában nem elég. A szorgalommal együtt sem feltétlenül. Mert ebben a szakmában, amely szinte évről évre vesz hatalmas fordulatokat (hol egy új csatorna, hol egy új közösségimédia-platform írja át a teljes történetet), csakis úgy maradhat talpon az ember ennyi éven át, hogy okosan használja a tudását – és egy kicsit a jövőbe lát.

Oprah könyvklubja ma már a közösségi médiától az e-könyv-olvasókig be van kötve mindenhová. A nyomtatott O magazin (és annak különféle kiadásai) mellett ott az oprah.com, a bázis, amelynek hatmillió egyedi látogatója van havi szinten.

Amikor műsorában és honlapján meghirdette a „gyermekmolesztáló-figyelőt”, a nézői-olvasói közössége 48 óra alatt két körözött pedofilt kerített kézre. 

A show eredeti formájában 2011-ben véget ért, ám Oprah médiabirodalma köszöni, jól van, és folyamatosan bővül. Saját tévécsatorna, online videós tartalmak, saját online közösség, tucatnyi saját gyártású műsor – Oprah követi a trendeket, és a megfelelő tanácsadókkal körbevéve magát mindig reagál a világ változásaira.

Könyvei közül kettő magyar nyelven is olvasható. Az első, az Amit biztosan tudok, az O magazinban megjelent szösszeneteinek szerkesztett, kibővített gyűjteménye. (Ne tévesszen meg senkit az angol essay kifejezés ezekre a rövid kis írásokra: természetesen nem tudományos esszékről van szó.)

Évekkel ezelőtt Gene Siskel filmkritikus tette fel azt a kérdést Winfrey-nek, amely egész láncolatot indított. „Mi az, amit biztosan tudsz?” Oprah sokat kattogott ezen a kérdésen, s onnantól az O magazinban rendszeresen publikált rövid értekezéseket arról, mi az, ami szerinte biztos ebben az életben. 

Pofonegyszerű dolgok: tüzet gyújtani jó. A barátság fontos. A jó étel boldoggá tesz. És így tovább. Semmi világmegváltás, csak egy kis erőleves a léleknek – pont, amennyit, mondjuk, a reggeli kávé közben vagy este elalvás előtt be tud fogadni az agyunk. De roppant sokat elárul magáról a szerzőről, arról, hogy még mindig két lábbal áll a földön, csak épp nem Mississippi államban termeszt répát szükségből, hanem Maui szigetén, egy luxusbirtokon, szerelemből. A tevékenység és az öröm ugyanaz.

A második könyv, az Élet adta bölcsesség az egyik legszebb kötet, amit az utóbbi években itthon láttam: kívül textil, belül meseszép képek és sok-sok elgondolkodtató idézet, beszélgetésrészletek korunk spirituális tanítóival.

Aki itt dobná el viszolyogva a könyvet, az ne tegye – Oprah igen liberálisan értelmezi a „spirituális tanító” fogalmát: Jimmy Carter exelnöktől kezdve Coelhón át színészek, pszichológusok, vallási vezetők és életvezetési tanácsadók is a megszólalók közt vannak. Valahogy mégis összeáll.

Ha már okvetlenül könyvet kell készíteni egy tévés beszélgetéssorozatból (jelesül: a Super Soul Sundayből), azt így érdemes igazán: a leginkább elgondolkodtató részletek kiragadásával, meseszép tördeléssel, gazdagon illusztrálva.

Szóval Oprah ma hetven. Piszkosul jól néz ki, és ha lehet hinni az írásainak (márpedig ennél fajsúlyosabb dolgokban is kitárulkozott már előttünk), piszkosul élvezi az életet. Páratlan karrierje nem csupán önmagában figyelemre méltó, de elsősorban abból a szempontból az, hogy hányan vannak, akiket ő emelt föl az úton. (Obama állítólag egymillió szavazót köszönhet neki, Marie Forleo meg világhírt.)

Ahogyan ő fogalmaz:

„Az ego egy kolonc. A valódi éned nyakába varrja magát, eléri, hogy azt gondold, hogy az vagy, ami nem. Az önbizalom az, hogy felismered, hogy »a nyugalom és a jelenlét bennem ugyanaz, mint a többi emberben«.”

Csepelyi Adrienn