Idős primipara

Heni 37 évesen ismerte meg a férjét, és 40 évesen, két sikertelen terhesség után lett várandós a kislányával, aki ma már 10 éves. „Én nem éreztem magam idősnek a terhességem alatt – meséli –, inkább mostanában tapasztalom, hogy a kondícióm azért már nem a régi, ám ezt kompenzálja sok minden más. Viszont

úgy voltam nyilvántartva már a terhesség alatt is, hogy „idős primipara” (először szülő nő – a szerk.). Amikor először olvastam, nagyon megdöbbentem.”

A lányuk születésekor Heni férje 53 éves volt. Ő rendszeresen megjegyzi azóta is, hogy a lánya korabeli gyerekeknek akár a nagypapája is lehetne. De közben rugalmas, alkalmazkodó ő is, akárcsak a felesége. Heni megtanult korcsolyázni a lányuk kedvéért, a férje síel vele, hárman együtt járnak úszni, az iskolai kommunikáció érdekében regisztráltak a Facebookra, és láthatóan mindenbe lelkesen vetik bele magukat, amivel a szülőség jár. De néha felmerül bennük is, hogy számít a kor a szülőségben:

Aggódós anyuka vagyok – mondja Heni. – Nem tudom, hogy a korom vagy a két elvesztett baba miatt.

Meg talán azért is, mert a lányomnak nincs testvére. Csak rá fókuszálunk.” 

A tízéves gyerekek azért már számontartják a szülők, nagyszülők korát. „Az anyukám 71 éves, a nagymamám 91. A lányom nemrég azt számolgatta, hogy 20 év múlva még mind együtt részt vehetünk egy eseményen, szóval benne szerencsére nincs szorongás azzal kapcsolatban, hogy mi mennyi idősek vagyunk, valahogy természetes neki.”

Excel-tábla a gyermekágyi időszakról

Zsuzso nem akart gyereket egészen addig, amíg nem találkozott a megfelelő emberrel, de akkor már majdnem 40 éves volt – így lett 40 fölött anyuka. A terhessége alatt minden rendben ment, majdnem végig dolgozott, és a szülésre is nagyon gondosan felkészült. Mivel szervezetfejlesztéssel foglalkozott, a gyermekágyi időszakot sem bízta a véletlenre, nagyjából 15-20 barátot bevonva egy óriási Excel-táblázatot készített, hogy mikor ki tud neki segíteni, ha kérdése van, vagy, ha eléri a szülés utáni depresszió – a kislánya apukája akkoriban részben külföldön dolgozott. A barátai azóta is röhögnek ezen a táblázaton. „Amikor elkezdtem olvasni a könyveket a gyerekgondozásról, rögtön feltűnt, hogy mindegyik mást ír ugyanarról a dologról – onnantól nem voltam hajlandó egy könyvet sem elolvasni, és elkezdtem ösztönösen csinálni a dolgokat. De

nagyon sokáig tartott, amíg valóban megérkeztem a szülőségbe. Fél év után home office rendszerben mentem vissza dolgozni, egy év után meg bejárósan. Volt egy segítőnk ebben az időszakban, Nati.

Aztán kiderült, hogy a kislányomnál kimaradt a kúszás, problémák merültek fel a mozgásával kapcsolatban, és akkor teljesen belevetettem magam a fejlesztésbe, minden követ megmozgattam, hogy megfelelő szakembert találjak neki. Aztán rájöttem arra is, hogy nem kellene ennyit dolgoznom, többször váltottam, de olyan szektorban dolgoztam, ahol nem lehetett félgőzzel csinálni a dolgokat. Új terület felé nyitottam.

Egyéb téren is sok kihívással járt az anyaság. Előtte sosem főztem, és volt, hogy a hentesnek mondtam, húslevest szeretnék csinálni, de fogalmam sincs, milyen hús kell bele. Kérdezte, hogy mennyi levest csinálnék, végül eljutottunk odáig, hogy már arról beszélgettünk, mekkora fazekam van hozzá, és tudom-e egyáltalán, hogy mi az a fazék. Vicces volt.

Azt biztosan látom, hogy én jobban féltettem, főleg az első időszakban a gyerekemet, mint a fiatalabb szülők. Amikor óvodáskorában koncerten voltunk, azt figyeltem, hogy a húszas, harmincas anyák gyerekei a színpad előtt táncolnak, amíg az anyák ülnek a helyükön… a negyvenes anyák, velem együtt viszont ott vannak a színpadnál a gyerekükkel.

Azt is időbe telt felismernem, hogy ahhoz, hogy a gyerekemnek legyen társasági élete, nekem is el kell kezdenem felvenni a kapcsolatot más szülőkkel.

Vannak rögeszmék, amiket máig nehezen engedek el. Az én gyerekemnek mindig van két kesztyűje, több váltás ruhája, eleinte négy szett pluszruha nélkül el sem indultunk otthonról. Igyekszem változni. Sok mindent még most sem tudok teljesen lazán venni, más dolgokban – például a határok meghúzása – meg talán túl laza vagyok.” 

Minden szülő mást tapasztal magán és a környezetén is

Betti a második gyerekét várja negyven felettiként, és az első sem érkezett túl korán. Szerinte előny az, hogy a férjével felnőttek a szülői szerephez, nagyobb érzelmi biztonságban vannak a gyerekek, mintha akkor vállalták volna őket, amikor még nem voltak érettek rá. A megnevezett hátrány pedig fizikai: gyakoribb fáradtság, terhességi cukorbetegség, napi vérnyomásmérés jellemzi a várandósságát most.

Dóri az első gyerekét várja 45 évesen, és ő úgy látja, a haja és a bőre tíz évet fiatalodott a terhességtől. Szerinte higgadtabbak, felkészültebbek az ötvenéves párja meg ő, mint lettek volna fiatalon, és ajándékként tekintenek a születendő gyerekükre, nem veszik magától értetődőnek az érkezését. Bettivel ellentétben ő kapott negatív megjegyzést a kora miatt. Egy probléma miatt orvoshoz fordult, aki azt mondta, az ő teste már nem alkalmas a várandósságra, idős ehhez. Ahogy Dóri fogalmaz: „Úrinő maradtam, és inkább elköszöntem.” 

Barbara viszont éppen azt mondja, hogy ez nem igaz:

A női szülészorvosom barátságosan közölte, hogy: Negyvenegy? Az még semmi! De tény, hogy sokszor mondom bizonyos szituációkban, hogy én már csak ilyen későn érő típus vagyok. Mintha bocsánatot kellene kérnem azért, mert megerőszakoltam a természetet. Pedig nem. Jött a baba, mert jönni akart, mi pedig tart karokkal fogadtuk.” 

Karolina úgy érzi, hogy sokkal türelmesebben viseli az anyaság nehézségeit, mint sokan, fiatalabbak körülötte. De azért meghökken, hogy a gyereke egyik barátjának a szülei közel 20 évvel fiatalabbak nála, és az osztálytalálkozón másoknak egyetemista gyerekei vannak, az övéi meg kisiskolások. És azt sem titkolja, hogy karrierszempontból sem ideális, hogy egyszerre középkorú nő és kisgyerekes anya. 

Anita szerint mindenképpen előny, hogy érzelmi és anyagi biztonságba érkezett a gyerekük, kiélték magukat karrier, utazás és minden más téren is, de most, hogy 50 éves, a gyereke pedig 10, érzi magán az idő múlását és a fizikai teljesítőképességének csökkenését. 

Zsuzsanna 11 év korkülönbséggel szülte a gyerekeit, de köztük volt négy vetélése. Az első terhesség sokkal jobban megviselte, ott hamar veszélyeztetett terhes lett, amikor viszont a második gyerekét várta, sokkal energikusabb volt, azt meséli, 36 hetes terhesen még Bohemian Betyars-koncerten tombolt. Tovább tudott szoptatni is, és szerinte az anyasághoz is teljesen másképp áll hozzá negyven felett,

az első gyereknél sokkal erősebb volt benne a megfelelési kényszer. 

Mit mond a szakértő – számít a szülők kora?

Az életkor csak egyike azon tényezőknek, melyek befolyásolják, milyen szülők vagyunk. A szülő személyisége, tapasztalatai, értékrendje, társadalmi státusza, legmagasabb iskolai végzettsége, aktuális élethelyzete például szintén fontos meghatározói a szülői viselkedésnek – mondja dr. Koltói Lilla tanácsadó szakpszichológus. 

– Az életkornak a biológiai kockázatok esetében egyértelműbb a szerepe. Az idősebb gyerekvállalás egészségi szempontból nagyobb kockázatot jelent mind a babára, mind a mamára nézve. A mentális egészség kérdésében a kutatási eredmények ellentmondásosak, vannak olyanok, amelyek szerint nem befolyásolja a gyerekek mentális egészségét a szülők életkora, de olyanok is, amelyek megneveznek erre vonatkozó kockázatokat. 

Pszichoszociális szempontból vannak előnyei és hátrányai is az idősebb korban történő gyerekvállalásnak. A közvélekedés szerint a fiatalabb szülők kevésbé stresszesek, az idősebbeknek pedig több erőforrásuk van a gyereknevelésre, tapasztaltabbak, tudatosabbak, ezt a pszichológusi tapasztalataink is megerősítik.

A statisztikák szerint az idősebb korban gyereket vállalók iskolai végzettsége általában magasabb, ami összefügg a tudatossággal is. Viszont a gyerek már egy kialakult, bejáratott életformába születik bele, és gyakran látjuk a szülőkön, hogy nehezebb alkalmazkodniuk a megváltozott körülményekhez, nehezebben illesztik a többi szerepüket a szülői mellé, nagyobb lemondással jár számukra a gyereknevelés. Az is fontos, hogy az idősebb korban gyereket vállalók pályájuk csúcsa felé tartanak vagy már ott is vannak, és ilyenkor nem könnyű a munkát háttérbe szorítani.” 

A szakértő szerint a nagyobb generációs szakadék a szülő és gyerek között nehezítheti egymás megértését is. Viszont a szülői attitűdre az is hatással van, hogyha a teherbeesés útja göcsörtös és akadályokkal teli volt.

Mivel küzdeni kellett érte, felértékelődik a gyerek és a gyerekkel való kapcsolat, ami azt is jelentheti, hogy a szülő a gyereknevelés minden pillanatát ki akarja élvezni,

így odaadó, gondoskodó, gyerekközpontú szülővé válik, de ugyanezen okból könnyen válhat túlgondoskodóvá vagy túlzottan aggodalmassá is, hiszen a küzdelem arra tanította meg, hogy könnyen el is lehet veszíteni egy gyereket.” 

Van fiatalon tartó hatása a szakember szerint a késői gyerekvállalásnak, de ehhez az is kell, hogy a szülők rugalmasak legyenek: „A szülői feladatok arra is késztetnek, hogy folyton megújuljunk, nyitottak és változásra készek legyünk. A kisgyerekek mellett aktívnak, gyors reagálásúnak kell lenni, ami a kognitív működésre is serkentőleg hat. A gyereknevelés mindig ad célokat és feladatokat, ami megvédhet a stagnálás érzetétől” – mondja Koltói Lilla. Arra is felhívja a figyelmet, hogy az idős szülők esetében akkor is nagyobb az esélye, hogy a gyerekek hamarabb elveszítik a szüleiket, ha figyelembe vesszük, hogy bármikor törtéhet váratlan tragédia fiatal szülők esetén is.

Szerinte a késői családalapítás kockázata még, hogy a gyerekek életében rövidebb ideig vagy egyáltalán nincsenek jelen a nagyszülők. A szülőknek pedig sokszor a kisgyermekes időszak kihívásai mellett kell támogatniuk, ápolniuk idős szüleiket, akik nagyobb eséllyel kerülnek rossz fizikai vagy mentális állapotba. Minden életszakaszban elsősorban elfogadásra és támogatásra van szüksége a szülőknek, és ehhez semmi köze nincsen a szülő életkorának. Fontos, hogy merjenek tájékozódni, kérdéseket feltenni, segítséget kérni és elfogadni.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Renata Angerami

Tóth Flóra