Kathleen Folbigg 1967-ben született, Ausztráliában. Még kétéves sem volt, amikor apja halálra késelte édesanyját, ő pedig állami gondozásba került. Később nevelőszülőkhöz költözött, gyerekkorát pedig Newcastle-ben töltötte. Itt ismerkedett meg későbbi barátaival, Tracy Chapmannel, Billi-Jo Bradshaw-val és Megan Donegannel, akik akkor is kitartottak Folbigg mellett, amikor a családja szembefordult vele.

Négy halott csecsemő

Kathleen 1985-ben, tizennyolc éves korában ismerkedett meg Craig Folbigg-gel, akivel két évvel később össze is házasodott. Első gyerekük 1989-ben született, a fiú a Caleb nevet kapta, azonban a csecsemőt mindössze tizenkilenc napos korában holtan találták a mózeskosárban.

Két évvel később a házaspárnak újabb gyermeke született, második fiuk, Patrick azonban nyolc hónapos korában szintén meghalt. Újabb két év elteltével, 1993-ban lányuk született: Sarah tíz hónapos korában halt meg. Több mint öt évvel később, tizennyolc hónapos korában Folbiggék elvesztették második lányukat, Laurát is. A tragédiák következtében a házaspár kapcsolata megromlott, Kathleen pedig elköltözött a férjétől.

Nem sokkal később, 1999. májusában Craig Folbigg megtalálta volt felesége naplóját. Elszörnyedt attól, amit a feljegyzésekben talált, úgyhogy megkereste a rendőrséget, és átadta a füzetet – később ezek a naplóbejegyzések képezték a vádirat alapját.

A következő évben Craig és Kathleen Folbigg hivatalosan is elváltak, 2001. áprilisában pedig az asszonyt négyrendbeli gyilkossággal vádolták meg: a vádirat szerint valamennyi gyermekét megfojtotta.

Ám ő ártatlannak vallotta magát

Kathleen kitartott álláspontja mellett, miszerint a gyerekek természetes halált haltak. Folbigg 2003. áprilisában állt bíróság elé Sydney-ben, ahol az ügyészség megosztotta naplóbejegyzéseit az esküdtszék tagjaival, miközben azt bizonygatták, hogy ezek az írások alátámasztják a nő bűnösségét.

Folbigg ugyanis rendszeresen papírra vetette a gyerekneveléssel kapcsolatos bizonytalanságait és érzéseit, gondolatokat arról, hogy „a bűntudat kísérti”, „a legjobban akkor fél, amikor egyedül marad a gyerekkel” és „nyilvánvaló, hogy ő is az apja lánya”.

Héthetes tárgyalási szakaszt követően az esküdtszék végül bűnösnek találta Folbigget mind a négy gyerek, Patrick, Sarah, Caleb és Laura meggyilkolásában.

Ettől a naptól kezdve Kathleen Folbigg úgy vált ismertté, mint Ausztrália legkegyetlenebb női sorozatgyilkosa. 2003-ban kezdte meg börtönbüntetését – eredetileg negyven évre ítélték, fellebbezést követően azonban a büntetést harminc évre csökkentették, legkorábban pedig huszonöt év után kérhetett volna kegyelmet.

Bár Kathleen az ítéletet követően is ártatlannak vallotta magát, volt férje és gyerekeinek apja ellene fordult, és többször is úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy megkönnyebbült, amiért az esküdtszék bűnösnek találta volt feleségét.

„Köszönetem annak a tizenkét embernek szól, akikkel hivatalosan soha nem találkoztam, és akik ma osztoznak abban a megtiszteltetésben, hogy négy gyönyörű lelket szabadon engedtek, hogy végre békében nyugodhassanak”

– mondta.

Kathleen Folbigg fogadott nővére, Lea Bown is úgy vélte, hogy a nő gyilkolta meg a gyerekeit. „Egyértelműen bűnös, annak a négy gyereknek most itt kellene lennie” – nyilatkozta 2014-ben. Miközben azonban a családja hátat fordított Folbiggnek, régi barátai, köztük Chapman, kampányt indítottak, hogy tisztázzák a nevét.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Colombo Gazette (@colombogazette) által megosztott bejegyzés

Az „Igazságot Kathleen Folbiggnek”-kezdeményezés

2015-ben David Hurley-t, Ausztrália főkormányzóját petícióban kérték, hogy az igazságügyi orvosszakértői dokumentumok alapján vizsgálja felül az ítéletet. A petíció hatására három évvel később elindították a vizsgálatot, amely során először mutattak be új, tudományos bizonyítékokat:

egy olyan génváltozatot, amely szívritmuszavart és hirtelen halált okozhatott Kathleen Folbigg két lánya esetében. Calebnél és Patricknál azonban nem találták meg ugyanezt.

Az új bizonyíték ellenére a bíró 2019-ben úgy találta, hogy mindezek csak megerősítették a nő bűnösségét. 

 

Két évvel később kilencven tudós a világ minden tájáról aláírta az Új-Dél-Wales kormányzójának, Margaret Beazley-nek átadott petíciót, amelyben Folbigg kegyelmét kérték. A petíció alapját egy nemzetközi tanulmány képezte, amely megállapította, hogy a Folbigg-lányok halálának oka a CALM2-G114R elnevezésű genetikai rendellenesség, míg a két fiú különböző génváltozatok hordozója volt, amelyekről egereken végzett kutatások során már kimutatták, hogy életveszélyes, korán kialakuló epilepsziát okoznak.

A fejlemények következtében újabb tárgyalást rendeltek el, amelynek élén Tom Bathurst, a korábbi új-dél-walesi főbíró állt.

Amikor a meghallgatások idén áprilisban befejeződtek, az ügyészség elismerte, hogy a boncolás egyik gyereknél sem utalt arra, hogy megfojtották volna őket.

Folbigg a feltétel nélküli kegyelem nyomán húsz év után szabadult a börtönből, az ítéletet azonban nem semmisítik meg.

Források: ITTITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Fairfax Media via Getty Images 

Mózes Zsófi