Az a kamasz, aki megéli, hogy elengedik, sokkal könnyebben fog visszatalálni – Lélektani határ évadzáró
Szél Dávid pszichológus a nyolcadik epizódban
A mi kultúránkban azok lettek „a jó szülők”, akik a lehetőségeikhez mérten sok időt, figyelmet, pénzt fordítanak a gyereknevelésre, tartalmas tevékenységeket, folyamatos szórakozást biztosítanak a gyerekeik számára. Erős társadalmi elvárás az intenzív szülőség, amiből még nehezebb hátrébb lépni, amikor eljön a kamaszkor, és a fiatal már nem igényli ezt a fajta jelenlétet. Hogyan lehet teret adni a serdülőnek, de közben továbbra is biztonságban tudni őt? Mennyire ragaszkodjunk a régi szokásokhoz, közös étkezésekhez, utazásokhoz, vagy a róla korábban kialakított képünkhöz? Bizonyos értelemben tényleg el kell gyászolnunk azt a kisgyereket, akinek őt egykor megismertük? Közben az is van, hogy a mai fiatalok nem olyanok, mint mi voltunk, csak egy másik időpontban – egy teljesen más társadalmi-technológiai környezetbe születtek. Hogyan tudunk az ő fejükkel gondolkodni, hogy jobban megérthessük őket? És mi van akkor, ha úgy érezzük: minden törekvésünk ellenére, mostanában mégsem találjuk az utat a kamasz gyerekünkhöz? A Lélektani határ évadzáró epizódjában Szél Dávid pszichológussal, az Apapara szerzőjével beszélget Milanovich Domi.
–
A Lélektani határ korábbi epizódjait itt hallgathatod meg:
