Hol töltenéd a karácsonyt? És hol fogsz ünnepelni mégis? – Külföldön élő magyarok történetei

–

Amikor egyetemistaként külföldön töltöttem egy szemesztert, egyértelmű volt, hogy karácsonyra hazautazom.

Haza, azaz Magyarországra a szüleimhez. Az ünnepek végeztével aztán szépen visszazötyögtem a vonattal a varsói koliba, és befejeztem az egyetemi félévet. Hasonlóan csinálják nálunk a nagycsaládban az aktuálisan egyetemista fiatalok: bár ők az egész képzést külföldön végzik, a tanítási szünetekben rendszerint hazalátogatnak, így alap, hogy ők is ott ülnek a karácsonyi asztalnál, mint minden évben.

De mi a helyzet a családalapítás után?

A francia férjemmel és az első gyerekünkkel két évig éltünk Lengyelországban. Nekem még akkor is teljesen természetes volt, hogy karácsonyra „hazajövünk”, pedig Magyarországon nem volt saját otthonunk, és azt sem mondhatnám, hogy a szüleimmel nagyon szoros lett volna a kapcsolatom. A fizikai távolság viszont megérlelte bennem a vágyat, hogy az ünnepeket együtt töltsük, így ilyenkor családilag letáboroztunk a régi gyerekszobámban.

Már a harmadik gyerekünk is megszületett, és újra Magyarországon éltünk, mire elszántam magam, hogy az ünnepeket a férjem családjával töltsük Franciaországban.

Tudom, ez úgy hangzik, mintha az én patrióta fejemben el sem fért volna az a gondolat, hogy a saját kis megszokott világomon kívül is létezhet ünnep – pedig amúgy egyáltalán nem ilyen vagyok! Valójában borzasztóan szeretek utazni, új kultúrákat és szokásokat megismerni, más emberek életét „kipróbálni”, annyira, hogy szívesen szörfölök családostul akár helybeliek kanapéján vagy önkéntesként részt veszek a munkájukban csak azért, hogy belekóstolhassak a mindennapjaikba.

Na de a karácsony… az más

Ez egy olyan kivételes időszak, amikor egy kicsit bezárom a kíváncsiságom egész évben nagyra tárt kapuját.

Ilyenkor nem vágyom az utazásra, de még az újdonságokra se nagyon, csak ugyanazt szeretném csinálni, amit minden évben ugyanekkor.

Liszttel és ragacsos tésztával beteríteni a konyhát a mézeskalácssütés közben

– izgulni a sütő előtt, majd megállapítani, hogy megint kirepedt a bejgli

– unalomig ismételt karácsonyi dalokat fújni

– szaladni a templomba a pásztorjátékra, majd a hátsó padsorból csak a pásztorok kucsmáját látni

– megint karácsonyi dalokat fújni és csodálkozni, hogy a második versszak szövege még mindig nem megy

– rokonokkal asztal köré zsúfolódni és óvatosan érdeklődni a másik hogylétéről úgy, hogy az se túl indiszkrét, se túl felszínes ne legyen

– bejglit kóstolni és nem érteni, másoknak hogyhogy nem reped ki

– megcsodálni mások mézeskalácsán a gyönyörű díszítést, majd beleharapva kárörvendően konstatálni, hogy szebb, de szárazabb az enyémnél, majd gyorsan egy kis forralt borral leöblíteni

– aztán a változatosság kedvéért karácsonyi dalokat énekelni…

Hogy férne bele ebbe a kőbe vésett forgatókönybe bármi más?!

Az egyetlen, Franciaországban töltött karácsonyunk nagyon szép volt és finom, de nekem mégis hiányzott belőle valami. Pedig vittem mákot és sütöttem bejglit, sőt még néhány magyar karácsonyi dalt is elkornyikáltam a fa mellett.

Odaszállítottam a bőröndben a karácsony jól bevált receptjét minden hozzávalóval együtt, mégsem lett olyan az íze, mint máskor.

De hát hogy is lehetett volna, amikor nem voltunk otthon?!

És neked hol jó a karácsony?

Épp ezért érdekelt nagyon, hogy vannak ezzel a kérdéssel azok a magyar családok, akik külföldön élnek – akár rövidebb, akár hosszabb ideje. Hazajönnek Magyarországra karácsonykor? Sikerül kialakítaniuk a saját szokásaikat, amitől nekik karácsony a karácsony – bárhol is ünnepelnek a világban? Mi a titkos recept? Az alábbiakban négy expat karácsonyi történetét olvashatjátok!

Dorka 2022-ben közvetlenül karácsony előtt költözött Spanyolországba magyar férjével és három kisgyerekükkel. Azóta nem is jártak teljes létszámban itthon, így az idei karácsony egyben az első közös hazalátogatásuk lesz – amiről már most tudják, hogy nemcsak megszervezni, de kipihenni is hosszú időbe telik majd.

„Két teljes hetet tervezünk Magyarországon tölteni, ennek szervezését már a nyár közepén elkezdtük. Az egyik legnehezebb elintéznivaló a megfelelő szállás felkutatása volt. Végül kedves rokonoknál fogunk aludni, amiért nagyon hálásak vagyunk, hiszen egy ötfős család elszállásolása komoly feladat. De azt is jó előre ki kellett gondolnunk, hogy a Spanyolországban maradó kutyánkról és macskánkról ki fog gondoskodni ezalatt. Őszintén szólva ez az utazás rengeteg energiánkat igénybe veszi, és bár nagyon örülünk, hogy láthatjuk az egész családot, arra is számítunk, hogy a visszafogott, kissé magányos életstílusunkhoz képest mentálisan és szociálisan ez elég megterhelő program lesz a gyerekekkel. Már most mondogatjuk a férjemmel, hogy a következő két karácsonyt megint itthon, azaz Spanyolországban töltjük.”

Veronika húsz éve él Svédországban magyar férjével, mindhárom gyerekük ott született. Számukra az utazás kiiktatása hozta meg a békét a karácsonyhoz.

„Amikor a legidősebb még kicsi volt, igyekeztünk minden évben hazautazni az ünnepekre, és váltogattuk, mikor melyik nagyszülőnél töltjük a szentestét.

Csakhogy a szüleink 300 kilométerre élnek egymástól, a sok utazás pedig egyre több nehézséget okozott: plüssökkel és cumisüvegekkel teli plusz bőrönddel, babakocsival megpakolva keltünk útra december 25-én – ez viszont az ünnepi hangulattal összeférhetetlennek bizonyult.

Egyik évben elhatároztuk, hogy nem utazunk haza Magyarországra, hanem karácsonykor Svédországban maradunk, és saját családi hagyományokat alakítunk ki, ötvözve a két családból hozott szokásokat. Igaz, a megszokottnál szerényebb karácsonyi menüvel tudtam csak előállni, de az utazási stressz megszűnésével végre igazi, békés, meghitt karácsonyt ünnepelhettünk. Idén is ezt tervezzük; a gyerekekkel közösen mézeskalácsot és bejglit sütünk, feldíszítjük a fát, és szenteste úgy énekeljük a Mennyből az angyalt, mint ahogy régen a szüleinkkel, csillagszórók és gyertyák fényénél.”

Eddie-nek és férjének már a külföldre költözés tervezésekor fontos szempont volt, hogy ne kerüljenek túl messze a szombathelyi nagyszülőktől, így másfél éve Bécsben kötöttek ki két gyerekükkel.

„Bár a költözés előtt 18 évig Budapesten éltünk, a haza nekünk Szombathelyet jelenti: az ünnepeket és az iskolaszüneteket mindig ott töltjük. A szenteste viszont nálunk tényleg szent, aznap nincs vendégség, csak a gyerekekkel vagyunk, másnap a karácsonyi ajándékokkal együtt játszunk, és 25-én este vagy 26-án reggel indulunk a nagyszülőkhöz. Itt két nap, ott két nap, aztán sajnos nekem újra munka, Ausztriában kevesebb az évi szabadság. A gyerekek a férjemmel még maradnak, én pedig visszajövök dolgozni” – meséli.

A logisztikán csavar még egyet az is, hogy Eddie poliamor, azaz többszerelmű kapcsolatban él. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a férje mellett van egy másik kedvese, akinek a családjával Budapesten szokott találkozni.

„Az ünnepi családlátogatásba nekem ők is beletartoznak, így természetes, hogy valamikor még rájuk is sort kerítek. Aztán január elején vissza Szombathelyre: akkor meg édesanyám szülinapját ünnepeljük” – sorolja a többkörös utazás állomásait, ahol legalább a távolságok nem túl nagyok. 

Dóri 2011 óta él külföldön, Angliában ismerkedett meg gyerekei apjával, aki olasz származású. A gyerekek születése előtt mindkettejük hazájába ellátogattak karácsonykor.

Miután bővült a család, az olasz nagyszülők jöttek hozzájuk karácsonyozni Angliába, majd a két ünnep között Dóriék indultak Magyarországra. Időközben Szicíliába költöztek, ott született a harmadik gyerekük.

Az utazást így sem spórolták meg, csak egy kicsit lerövidítették: 25-én útnak indultunk vonattal Róma irányába az ottani nagyszülőkhöz, 27-én pedig újra úton voltak Magyarországra.

„Sajnos három éve elhunyt az édesapám – édesanyámat már korábban elvesztettem –, ezért egyre kevésbe érzem a vágyat az otthoni karácsonyozásra. A férjem, akivel azóta különváltunk, az otthonunktól távol kapott munkát, így az elmúlt két karácsonyt »egyedül« töltöttem a gyerekekkel. Meglepő módon ezek lettek a leghangulatosabb ünnepeink, és biztos vagyok benne, hogy az idei is az lesz. 24-én karácsonyi ebédet eszünk a tengerparton, anyukám receptjeit főzöm minden évben, este pedig barátokkal vacsorázunk. A gyerekek angliai szokás szerint 25-én hajnalban bontják az ajándékokat, és reggel kilenckor már indulunk Róma felé, hogy ott töltsék az ünnep további részét az apukájukkal és a nagyszülőkkel. Én hazajövök Szicíliába, aztán januárban megyek értük, és utazunk tovább Magyarországra. Végül az ünnepi élményekkel feltöltődve térünk vissza az itthoni, szicilíai mindennapokba.”  

Talán ebből a néhány történetből is kiderül, mennyire igaz a régi mondás: „Ahány ház, annyi szokás...”

Tényleg az a legjobb, ha megtaláljuk a saját családunkhoz leginkább passzoló megoldást; azt a bizonyos titkos receptet a karácsonyhoz, aminek a hozzávalóit a mennyiségekkel együtt csak mi tudjuk magunknak kikísérletezni.

Héda Veronika