Te laknál idegeneknél a nyaralásod alatt? – kanapészörfölés bárhol a világon

–

A nyaralás költségvetésének jelentős részét a szállás teszi ki

Ebből a tételből nem könnyű lefaragni, ha megvannak a határozott elvárásaid az ideális hálóhellyel kapcsolatban. Ha viszont kellően rugalmas vagy a nyoszolyát illetően, könnyen ismerkedsz és szívesen alkotnál valós képet akár testközelből a helyi szokásokról, mindeközben pedig boldogan megspórolnád a szoba- vagy apartmanbérlés árát, akkor érdemes megfontolnod az alternatív szálláskeresést.

A világ számos pontján találni olyan helyi lakosokat, akik utazókat fogadnak be az otthonukba. Jó néhány online felület áll rendelkezésünkre, amin keresztül egyeztethetjük a naptárunkat – és persze az elképzeléseinket.

Ha sikerül megfelelő befogadót találnod, akinek te is szimpatikus vagy, akkor nagy eséllyel megtörténik a csoda: turistanézőpont helyett betekinthetsz a helyi valóságba, mély emberi kapcsolatokat építhetsz ki meglepően rövid idő alatt, életre szóló tapasztalatokat és új ismereteket szerezhetsz, mialatt viszonylag baráti áron látsz világot.

Az ingyenszállástól a családi ünnepségig

Az én utazós történetem csóró egyetemistaként azzal kezdődött, hogy ingyenszállás után kutattam abban az országban, amelynek a nyelvét akkoriban tanulgattam. Fő motivációm, amikor a Couchsurfing oldalán regisztráltam, mindössze annyi volt, hogy a lehető legolcsóbban jöjjön ki a krakkói utazásom. Mivel mégsem mertem ismeretlen embereknél egyedül álomra hajtani a fejem, meggyőztem egy barátnőmet, jöjjön velem. Tizenkilenc évesek voltunk, amikor életünkben először saját szervezéssel külföldre indultunk.

A kezdeti szorongást hamar felváltotta az az otthonosságérzés, amit későbbi utazásaim során sokszor tapasztaltam a hostoknál: a befogadónk nagy mosollyal egész ottlétünk alatt kedvesen gondoskodott róla, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt.

Néhány hónappal később már egyedül tértem vissza hozzá épp egy olyan napon, amikor a szüleihez készült családi találkozóra. Meghívott engem is, én pedig vele tartottam egy Krakkó melletti kistelepülésre, ahol a nagybácsikkal és unokatesókkal úgy koccintgattam, mintha én is a család része lennék.

Van valami igazság abban, ami a Couchsurfing bemutatkozó szövegében áll: itt nem idegenek osztják meg egymással az otthonukat, hanem barátok, akik addig még nem találkoztak.

Szörfölés kanapén és saját lakosztályban

A Couchsurfing lényege, hogy a regisztrált felhasználók szállást kereshetnek és ajánlhatnak fel egymás között – illetve nem csak szállást, de erről majd később! A keresést nagyban megkönnyíti a személyes adatlap minél részletesebb kitöltése, úgyhogy aki már ezen a ponton úgy érzi, nem szívesen oszt meg magáról információkat, annak valószínűleg nem való ez a kölcsönös bizalmon alapuló rendszer. Itt ugyanis senki nem ellenőrzi, igaz-e, amit magunkról vagy szállásadóként az otthonunkról írunk, de jó élményeket nyilván úgy a legkönnyebb szerezni, ha az ember már az első lépésnél őszintén kommunikál magáról.

Minél konkrétabb leírást teszel közzé akár az érdeklődési körre, a lakás paramétereire vagy az útitársaidra vonatkozóan, annál nagyobb eséllyel kapsz pozitív választ és akadsz rá olyan emberekre akár több ezer kilométerrel odébb, akik hasonlóan gondolkodnak, mint te, és akikkel sima ügy lesz egy fedél alatt több napot eltölteni.

Biztosítékul leginkább a referenciák szolgálnak: minden megvalósult találkozás után a felhasználók rövid véleményt írnak egymásról, ami aztán a profiljukon is megjelenik. A legalább tíz pozitív értékelést felmutató adatlap általában jó jel arra, hogy az illetőre lehet számítani.

A Couchsurfing, azaz „kanapészörf” elnevezés arra utal, hogy általában egy nappaliban álló kanapé is elég lehet arra, hogy az ember valakit elszállásoljon az otthonában, hiszen azok az utazók, akik ezen az oldalon keresztül keresnek maguknak kvártélyt, általában nem nagy igényűek: lazák, könnyen alkalmazkodnak, kevéssel is beérik.

Vannak viszont, akik egy kanapénál jóval többet is felajánlanak: az említett krakkói utazáson egy másik szállásadónk teljes egészében átengedte nekünk a lakását két éjszakára, ő pedig erre az időre máshova ment aludni. De szálltam már meg olyan emeletes családi házban is, ahol a lányom és én egy saját fürdőszobás lakosztályt kaptunk.

Szállás helyett közös időtöltés

Ha társaságot és segítséget nyújtanál a településedre látogatóknak, de szállást nem, arra is van mód. Lehet ez közös ebéd a kedvenc, eldugott teraszos helyeden, városnéző séta a környéken vagy egy buli, ahova amúgy is mennél a barátaiddal – a lényeg, hogy magaddal viszed a frissen érkezett utazót, és ezzel valószínűleg bearanyozod a napját. Te pedig közben csiszolhatod a nyelvtudásodat. Ugyanez fordított helyzetben is igaz: ha külföldön jársz, és szívesen felfedeznél egy-két olyan szórakozóhelyet vagy kávézót, ami kiesik a fő turistaútvonalból, nagyon jó érzés, ha nemcsak a Google a barátod, hanem van egy hús-vér kalauzod, aki mellett nem tévedsz el lépten-nyomon, és aki örömmel válaszol a várossal kapcsolatos kérdéseidre.

Családdal is lehetséges?

Mivel a férjemmel együtt is megszálltunk néhányszor Couchsurfingen keresztül helyieknél, mindketten kedvet éreztünk ahhoz, hogy családdá válva befogadókként adjunk vissza valamit abból az élményből, amit korábban mi kaptunk másoktól. Amikor a kislányunk annyi idős lett, hogy átaludta az éjszakát, a nappalinkban lévő kanapén jó néhány utazó megfordult az indiai lánytól kezdve egy ausztrál fiún át a kínai párig, amelynek tagjai felállították a sátrukat a szoba közepén, és a kanapé helyett inkább abban aludtak…

Sok aggodalmas kérdést meghallgattam akkoriban arról, nem féltem-e a lakást, az ingóságainkat, a gyerekemet és úgy általában magunkat, az életünket ezektől a random szállóvendégektől vagy épp szállásadóktól. A rövid válaszom mindig az volt, hogy nem, bár abszolút megértem, ha valakinek fenntartásai vannak az ilyen jellegű utazásszervezéssel kapcsolatban. Nekünk viszont a bő negyven couchsurfinges találkozás alatt egyszer sem volt igazán rossz tapasztalatunk – legfeljebb annyi, hogy nem kerültünk közös hullámhosszra a másik féllel, de ez is csak két-három alkalommal fordult elő.

Cserébe mi jár?

Mivel a befogadók teljesen ingyen ajánlják fel az otthonukat, felmerül a kérdés, illik-e a vendégeknek készülniük valami ajándékkal, esetleg ellenszolgáltatással cserébe. Tapasztalatom szerint nem elvárás az ilyesmi, mégis kedves figyelmesség, ha az utazó visz egy kis apróságot a szállásadónak.

Lehet ez egy tipikus hazai termék, ám előtte érdemes tájékozódni, mit szeret a másik, mert kínos lehet, ha akkor derül ki, hogy nem fogyaszt alkoholt, amikor büszkén átnyújtjuk a hatputtonyos Tokajit.

Szintén jó pontot (és jó referenciát) jelent, ha ottlétünk alatt kivesszük a részünket a házimunkából, és a közös étkezés után vállaljuk a mosogatást, vagy akár felajánljuk, hogy egyik este mi főzzük a vacsorát. Ha nem vagyunk nagy konyhatündérek vagy házon kívül töltünk több időt a befogadóval, biztos örül, ha meghívjuk valamire, vagy bevásárolunk a reggelihez. A lényeg, hogy ebben a tekintetben is nagyon fontos a nyílt kommunikáció: jobb mindenre rákérdezni, mint téves feltételezések miatt (például „a csokit mindenki szereti” – szerintem is hihetetlen, de tényleg van, aki nem) rossz szájízt hagyni magunk után. Akár magadról is előre megírhatod, hogy „főzni nem tudok, de a kutyádat szívesen leviszem sétálni” vagy bármi hasonlót, ami alapján születhet egy jó hangulatú megállapodás a viszonzásról. 

Más utak a low cost szálláskeresésben

A korábban díjtalanul működő Couchsurfing a Covid miatti visszaesés óta fizetős lett, és bár az éves használatért kevesebb mint ötezer forintot kérnek, sokan mégis inkább az ingyenes felületeket választják. Van olyan több százezres tagot számláló Facebook-csoport, amelyben a csatlakozási kérelem elküldése után az ember már posztolhatja is a paramétereket, amelyek alapján szállást keres vagy épp ajánl.

Az az előnye mindenképp megvan, hogy nem kell külön profilt létrehozni, és a befogadók adatlapjainak böngészése helyett elég egyetlen, általános posztban összefoglalni az utazós terveinket, majd várni a reakciókat. Hogy melyik módszer a biztonságosabb, azt mindenki maga dönti el; valakinek a fizetős regisztráció és az átlátható referenciák jelentik a garanciát arra, hogy megbízhatók a felhasználók, valaki pedig megelégszik a Facebook-profil csekkolásával, és az egyszerűség kedvéért csak végiggörgeti a csoporton belüli felajánlásokat. 

Ami minket illet, mi a második gyerekünk születése után nem sokkal felhagytunk a kanapészörföléssel, és tágasabb vizekre eveztünk: városi úti célok helyett farmokra mentünk a gyerekekkel nyaralni, ahol önkéntesként a szállásért és ellátásért cserébe a mindennapi tanyasi munkában is részt vettünk. De ez már egy másik történet…

A fotók a szerző tulajdonában vannak

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/  Fiordaliso

Héda Veronika