Fiala Borcsa: A bakavása vallásúak karácsonya (Novella)
Irma sokat szomorkodott, főleg decemberben. De aztán szerencsére annak a jóságos Gézának eszébe jutott a megmentő ötlet!
Irma sokat szomorkodott, főleg decemberben. De aztán szerencsére annak a jóságos Gézának eszébe jutott a megmentő ötlet!
Nem csak Jézus született ám karácsonykor! (Oké, tudjuk, hogy valószínűleg nem ez a pontos dátum, mégis ilyenkor ünnepeljük.)
„Máté. Hallod? Ez a neve! És tudod, mit jelent? Hogy Isten ajándéka! A te ajándékod! És most elveszed tőlem? Egy ajándékot? Hát milyen Isten vagy te? Tudom, hogy aki bűnös, annak bűnhődnie kell. De neki milyen bűne van? Azért bünteted, mert nem házasságban fogant? Akkor engem büntess! A bűnös én vagyok! Én akarok bűnhődni, én akarok ott feküdni kikötve! Én akarok szenvedni! Engedd, hogy meghaljak helyette! Fogadj el engem helyette! Hagyd, hogy ő éljen!” – fohászkodik az édesanya a kórházban, miközben a három hónapos kisfia az ágyhoz kötözve, ájultan fekszik.
Szentesi naplója is befutott idénre:
Ez a történet szóról szóra igaz, és az azóta eltelt harminckét év egyetlen pillanatát sem mosta el a feledés.
„Csak ültek ott, sorstársaik tömegében is egyedül. Hátrahagyva, elhagyva. Várva, hogy valamelyik kórházi osztályon – mindegy, melyiken, ahol majd helyet találunk nekik – végre megpihenhessenek. Vannak, akik még az otthoni magánynál is rosszabbat élnek meg karácsonykor: elutasítottságot. Kitaszítottságot.
Kicsit eleged van már az idei megpróbáltatásaiból? Végre csak döglenél, és kieresztenéd a gőzd? Öveket kicsatolni, playlist ON.
A karácsony a szeretet ünnepe, amit nagyon nehéz megélni, ha a számunkra legfontosabb emberek már nem lehetnek velünk. Krajnyik Cintia képzeletben mégis elérte őket telefonon.
Doffek Gábor nyolc évvel ezelőtt a poklok poklát élte át, amikor frissen elvált apaként igyekezett megteremteni az ünnep boldog hangulatát otthon, a lánya kedvééért. Így sikerült talpra állnia, és újra áhítattal megtölteni a karácsonyait:
„Mária és József jegyesek voltak. A jegyesség jogilag házasságnak számított, a házasságtörést pedig halállal büntették a Tóra előírásai szerint, mégpedig megkövezéssel a falu kapujában. A gyakorlatban ez egy nyilvános lincselésnek megfelelő esemény volt. A Tóra szövege szerint a szűz lányt akkor is meg kellett kövezni, ha erőszakot követtek el ellene, mert nem kiáltott segítségért. Persze a férfira is kirótták a halálos büntetést, de a hétköznapi gyakorlatban a legritkább esetben derült fény az erőszaktevő személyére, így csak a nőt végezték ki.”